Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A VILLANYKÖRTÉTŐL A CSILLAGKAPUIG

Ezúttal a fényt fogom egy kicsit tüzetesebben megvizsgálni egyszer mint természettudományi, egyszer pedig mint természetfeletti jelenséget. Teszem ezt abból az apropóból, hogy a fénnyel kapcsolatos tudást a lehető legtágabb körre bővítsem, egyszersmind eloszlassak egynéhány olyan közkeletű hiedelmet, mely ezt a fenomént övezi. Rövid kis esszémben visszanyúlok a régmúlt időkbe és arra keresek választ, hogy kik, mikor és hányféleképpen alkalmazták a fényt, a világosságot és a ragyogást mind elektrotechnikai, mind mágikus szempontból.

 

villanykortetolcsillagkapuig1

 

A tudománytörténet szerint az elektromosságot Luigi Galvani (1737-1798) fedezte fel újra, merthogy előtte már az ókori görög polihisztorok is vizsgálgatták az állatok idegrendszerében keletkezett bioáramokat, s Galvani – az elektromosság felfedezője – voltaképpen ezt a stafétát vitte tovább.

Az antikvitásban Platónt is módfelett érdekelte, hogy a Földközi-tengerben is előforduló márványos rájának hogyan sikerül az emberre olykor végzetes kimenetelű áramütést mérnie. Theophrastos tanítványa, Sztratón szintén tanulmányozta ezt a mechanizmust, s leginkább a mágneses hatáshoz hasonlította. Később aztán feledésbe merültek az eredményeik, s csak Galvaninál találkozunk újra ezzel a problematikával a 18. században. A klasszikus kísérleti megfigyelés először egy békacombbal kezdődött. Egy nem sokkal korábban megölt és megnyúzott békának a combjai heves rángatódzásba kezdtek, ha a közelükben egy elektromos áramot adó gép szikrákat bocsátott ki, s egyidejűleg a béka testét bonckéssel megérintették.

Ennek a nyomvonalnak köszönhető, hogy 1879-ben Thomas Alva Edison (1847-1931) feltalálta a szénszálas izzólámpát, így manapság nekünk csak egy egyszerű mozdulatba kerül, hogy fényt varázsoljunk a lakásunkba. Talán mi bele se gondolunk, hogy e mögött micsoda munka és sejtelmes titok húzódik. Evidensnek érezzük, hogy a „sötét” középkorban mindenki gyertyát égetett, ha látni akart éjszaka vagy egy zárt szobában. Azután elvileg beköszöntött a „fel-világosodás” kora minden értelemben, minekután egy csapásra feltaláltak mindent. Ez nem fura egy kissé? Kétezer évig semmi innováció, majd egyszer csak hirtelen minden előttünk terem, mint a mesében. Csakhogy ez nem fikció! Vagy mégis?

Lehet, hogy mindig is léteztek eltitkolt találmányok? Elképzelhető, hogy tudatos tervezés, hovatovább összeesküvés húzódik meg a háttérben, mert minden már jó előre ki van találva, csak egy szűk „beavatotti” elitcsoport dönt arról, hogy mikor éppen mit dobjanak piacra vagy a köztudatba? Fogalmam sincs, melyik verzió igaz vagy hamis, mindazonáltal felhívnám egy-két tényre a figyelmet, hogy ezeket a kérdéseket megalapozottabban válaszolhassuk meg magunknak.

 

Emlékszem, gyerekkoromban sokat tűnődtem azon, hogy vajon mivel világítottak őseink az ókorban? Olajjal, viaszcsonkokkal meg effélékkel, vagy volt valami jobb, elegánsabb módszerük erre? Meg aztán az is érdekelt mindig, hogy az előttünk járó, fejlettebb fajok, mint például, akik a piramisokat építették, miképpen dolgoztak éjszaka, milyen technikai „eszközöket” használtak tudósaik, amikor hárompercenként egy 15-17 tonnás kőtömböt illesztettek mértani pontossággal a helyükre száz éven át. Mert a mai archeológiai álláspont szerint a hat legnagyobb piramist száz éven belül építették, így ezt visszaosztva a piramisok köveinek a becsült számával, kapjuk a nagyjából három percet. Ennyi idő állt rendelkezésükre a munkásoknak egy-egy óriási kőtömb végleges helyreillesztésére. Persze lehet, hogy tévedünk, de akkor legyen négy perc. Szóval, a kérdés adott: hogyan lehet éjt nappallá téve dolgozni nagyszabású építkezéseken fáklyák fényénél? Vagy valami másénál?

 

Ez éppolyan rejtély, mint a Királyok-völgyében található sziklasíroké. Tudniillik, a terepen kutató és racionálisan gondolkodó ember, amint szembesül a helyzettel, mindjárt eltöpreng azon, hogy vajon a vaksötétben botorkálva miképpen tudták mértanian precíz és esztétikailag pazar falfestményeiket és hieroglifáikat felvinni a földalatti kamrák és folyosók falaira a készítőik. Elsőként ez esetben is rögtön a fáklyás megoldás ötlik eszünkbe, azonban erre rácáfol az a tény, hogy az alagutakban szemernyi korom nem sok, annyit sem találtak. Második jól hangzó magyarázat a tükrözéses eljárás lenne, mint az több hollywoodi film is prezentálta. Ám ez a verzió sem túl meggyőző, lévén, a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a tükrökkel továbbított napsugarak a több száz méter hosszú, jó párszor elágazó és olykor tizenöt méteres szintkülönbségű kriptákban elenyész, s nem jut el a legbelső és egyben a legfontosabb szereppel rendelkező szentélyig. Így ezt az alternatívát is kihúzhatjuk a tipplistánkról. Továbbra is marad tehát az alapkérdésünk, miszerint: hogyan gerjesztettek fényt 5000 évvel ezelőtt vagy még korábban a megalitikus építkezők Egyiptomban, Mexikóban és a világ sok más táján.

 

Atanasius Kirchner, 17. századi természettudósnak tudomása volt egy égő lámpáról, melyre anno Memphiszben, Egyiptom ősi fővárosának pincéiben bukkantak. Ez azonban meglehet, hogy csupán egy mítosz vagy városi legenda, mellyel a helybéliek szórakoztatták a korabeli kíváncsiskodó kincsvadászokat.

Ami viszont már cáfolhatatlan erejű bizonyíték, s bárki könnyedén szemügyre veheti, az a Luxortól hatvan kilométerre északra található Denderában került elő. A helyi Hathor-templomban ugyanis olyan reliefekre bukkantak az archeológusok, melyek máig letaglózzák mind a szakembereket, mind a turistákat. Itt félreérhetetlen domborművek állítanak emléket egy hajdani világító szerkezetnek, melyet minden bizonnyal a papok működtetek évezredekkel ezelőtt.

Walter Garn bécsi villamosmérnököt sem hagyta nyugodni a feltételezés, hogy esetleg a denderai templom falai egy valóban működő világító szerkezet abszolút részletes technikai leírását tartalmazzák, ezért aztán az 1980-as években nekilátott az említett technikai eszköz rekonstrukciójához. Próbálkozásait csakhamar siker koronázta. Interpretációja szerint a „villanykörte” tényleg úgy nézett ki, mint egy modern technikával megalkotott izzó, valóban elektromos szikrák, illetve világító gázkisülések kígyóztak a magas feszültség hatására az üvegburában. A tudós hozzáteszi, alapvető elektrotechnikai ismeretek nélkül lehetetlenség lett volna előállítani egy ilyen tervrajzot, s egyszerűen túl sok az egyezés. Majd folytatja: „Ha a levegőt kiszívjuk az üvegből, a csík kiszélesedik, míg végül az egész körtét betölti.” A kutató említést tesz arról is, hogy a szerkezetet megtámasztó ún. dzsed-oszlop egy modern nagyfeszültségű szigetelő szakasztott mása. Ez a villanykörte ténylegesen fényt bocsáthatott ki magából és egykoron megvilágíthatta a koromsötét sírok, beavató termek és a templomok belső helyiségeinek egyébként a világosságtól elzárt tereit.

 

A denderaihoz hasonló leletről olvashatunk Wilhelm König német régész 1938-as, egy pártus település feltárása közben írt ásatási naplójában: egy vázaszerű, 14 cm magas agyagedényre bukkant, melyben savmaradványokra talált. Ezt egészítette ki egy rézhenger és egy vasbot. A korabeli fizikusokat ez kísértetiesen emlékeztette egy galvánelemre. Ezért egy restaurátor vette a fáradságot és 1978-ban másodmagával összeállította ezt az ókori áramforrást. Először sav gyanánt ananászlevet, majd pedig borecetet használtak. Utóbbi esetben nem kevesebb, mint két voltos feszültség keletkezett. Ami számunkra manapság igencsak meglepő, az nem is eme primitív elem működési eljárása, hanem az a tény, hogy mindez már 2500 évvel ezelőtt ismert és alkalmazott eljárás volt több közel-keleti kultúrában. Korunk szereti kikiáltani magát a legfejlettebb civilizációnak és ilyenkor döbbenünk meg leginkább, mert az efféle talányok arra engednek következtetni, hogy előttünk már nem egyszer feltalálták azokat a vívmányokat, melyet mi még csak háromszáz éve ismerünk.

 

Dendera azonban a magamfajta spirituális zarándokot még számos elképesztő felfedezéssel kecsegteti. Történetesen az elmúlt két év során több alkalommal látogattam Egyiptomba és olyan tüneményekre lettem figyelmes, amelyek valósággal elkápráztattak. Egy különleges fényképészeti eljárással sikerült lencsevégre kapnunk olyan fényjelenségeket, amelyek eddig elkerülték a kutatók figyelmét. Nem csak a denderai templomban, hanem Egyiptom csaknem valamennyi szakrális helyén csodálatos energiakapukat fotóztunk minden alkalommal. Ezek különlegessége, hogy ugyan szabad szemmel nem láthatók, viszont bennük állva teljes mértékben érzékelhető a kisugárzásuk. Ilyenkor lúdbőrzik az ember háta, kisebb energiaáramok futnak végig rajta, majd egy végtelenül békés érzés lesz úrrá rajta. Aztán jön a következő fénykapu, ami már egészen más színű, és ennek megfelelően eltérő érzéseket generál. Az elmúlt években számos tapasztalatra tettünk szert ezekkel a fényjelenségekkel kapcsolatban. Úgy érezzük sikerült megfejtenünk egynémely titkukat, jóllehet még számtalan felfedezés áll előttünk. Mindenesetre a csillagkapuk rendeltetéséről, működési elveikről és a ciklikus nyílásukról-záródásukról már felállítottunk néhány teóriát, melyet eleddig az élet visszaigazolt számunkra. Természetesen a java még hátra van…

 

Végső konklúziót ezúttal nem állítanék fel, merthogy nincs ilyen a birtokomban, s amúgy is túl korai lenne még bármit is kijelenteni. Mindazonáltal, roppant elgondolkodtató, hogy az egyiptomiak miféle tudással bírtak, amelyről egyelőre fogalmunk sincs. A 20. század helyezte úgy istenigazából az egyiptomi régészetet az érdeklődés homlokterébe, és egyre-másra kényeztette a kalandorokat és tudósokat titkaival. Ugyanakkor úgy látszik, hogy ez a kultúra a 21. századra sem fogy ki a titkokból, s még mindig van mit kutatni a homok alatt, a templomok falai között és a piramisok környékén. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy a fáraók honának legnagyobb felfedezéseit az előttünk álló évek fogják meghozni.

 

Száraz György

Boldog napot!

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..