Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A Vonzás Törvénye – Egy elveszett hagyomány elferdített töredéke

Semmiképpen nem lehet kinyilatkoztatni a Vonzás Törvényét megmásíthatatlanul, mivel emberek ezrei kontárkodtak már bele, s néhányan közülük komolyan azt hiszik, hogy övék a „valódi” verzió.

 

1.1

 

Először a legnépszerűbb változatok közül fogok bemutatni párat, majd kommentálom azokat.

 

„A Vonzás Törvénye a ’hasonló a hasonlót vonzza’ szállóigének adott elnevezés, amelyet egy olyanfajta Új Keletű Gondolkodásmód összefoglalására használnak, mely összegzi azt az elképzelést, hogy, ha egy ember a pozitív, avagy a negatív gondolataira összpontosít, akkor pozitív, illetve negatív megtapasztalásokat képes létrehozni az életében…” (Wikipedia)

 

„A Vonzás Törvénye nem valamiféle borzalmas tudomány, vagy nehéz filozófia, hanem arról szól, hogy a jó szándékainkat pozitív cselekedetekké alakítsuk. Ez valóban ennyire egyszerű. Ez olyan egyszerű gyakorlatokon múlik, mint amilyen a gondolataink, a szavaink és az energiáink pozitivitással és sikeres lehetőségekkel való feltöltése, illetve annak tudatosítása, hogy mit is akarunk pontosan, majd pedig annak elengedése, hogy az univerzum áramlását biztosításuk.” (thelawofattraction.com)

 

„Valaki egyszer azt mondta, hogy a ’Világegyetem jobban el tudja képzelni azt, mint ahogy mi.’ Mi pedig szeretnénk hozzátenni: A Világegyetem éppen tőlünk kap meg minden információt arról, hogy mi mit is akarunk, emlékszik minden egyes darabjára és tökéletes formációvá illeszti össze azokat. Ily módon azok a dolgok, melyek úton vannak hozzánk, sokkalta jobbak azoknál, amiket mi szeretnénk. Amint engedélyezzük azokat, akkor minden olyan dolog lényege, amiről az univerzum tudja, hogy vágyunk rá, utat tör hozzánk és tökéletes időzítéssel tűnik fel az életünkben.” (abraham-hicks.com)

 

1.2

 

Először észre kell vennünk ezekkel a megszövegezésekkel kapcsolatban, hogy jó adag passzív összetevőjük van. Mi itt vagyunk, pozitív gondolatokat ötlünk ki, majd a világegyetem kiszállítja az ajándékokat hozzánk. Helló! Új csomagja érkezett! Ezután, másodikként vegyük észre, hogy miként jellemzik magát a világegyetemet! Az nem bolygókból, csillagokból és galaxisokból áll. Ez egy olyan misztikus „mindenség”, amely koncentrált figyelmet szentel nekünk. Ez egy külső erő, amely készenlétben áll és pozitív gondolatokért cserébe pozitív eredmények mentén halad.

 

Semmi meglepő nincs abban, hogy a Vonzás Törvénye virágkorát éli a modern Amerikában. A törvény – a maga sajátos módján – az optimizmus egyik csodája. „Csak semmi aggodalmaskodás, csupán annyit kell tenned, hogy a pozitivitást juttatod érvényre a gondolkodásodban, s a jó dolgok átveszik az uralmat feletted.”

 

Van egy még ennél is „kifinomultabb” verziója ennek a törvénynek, ami által, ha pozitívan gondolkozunk, ám mégsem kapnánk meg azt, amire vágyunk, akkor nem is szerettük volna igazán. Vagyis, a magasabb énünk nem óhajtotta azt. Következésképpen a csalódás és a hibázás kizárva.

 

A törvény egy igencsak hanyatlófélben lévő kultúra kifejeződése, amelyben rengeteg ember – akik egy felszínes tejjel-mézzel folyó országban éldegélnek – képtelenek boldogok lenni. Ők nem kapják meg, amire vágynak. A karácsonyfa alatti ajándék nem igazi ajándék. Az elképzelt álmok nem válnak valóra. Ebből következik, hogy jobb Mikulást kéne létrehozni. Hívd az Univerzumot!

 

1.3

 

A Vonzás Törvényének sötét oldala: ne tegyük magunkévá a negatív gondolatokat, máskülönben negatív dolgok fognak velünk történni.  Ez akár egy elmekontroll kétségtelen darabkája is lehet, mivelhogy ki tudná elkerülni, hogy negatív gondolatok fakadjanak benne? Az individuumot erősítik: „Legyél zsaru! Figyeld önmagadat! Legyél a saját Felügyeleti Államod. Tartsd távol a negatív gondolatokat! Ne gondolj egy járdán teherautót vezető rózsaszín elefántra, amikor kilépsz egy kávézóból…”

 

A Vonzás Törvénye olyan, mintha valaki egy ősi eltépett kéziratot olvasna, megpróbálná az információk értékes darabjait összeilleszteni és mérföldekkel elhibázná a célt. Az egészet elvéti. Hátrébb jut. Minden, amit elhibázhatott, el is hibázta.

 

Miért állítom ezt?

 

Mindenekelőtt a Vonzás Törvénye, amikor pozitív és negatív gondolatokról beszélünk az uralom szintjén, gyenge, gyenge és gyenge. A gondolkodás egyik jelentéktelen szintjéről beszélünk. Ugyanakkor olyan gondolatról beszélünk, amely elkülönül a cselekedettől. Az individuumot úgy jellemzi, mintha az egy rádióantenna, egy fogadóállomás volna. A gondolatok beáramlanak, a jók és a rosszak egyaránt. Az individuum dolga nem más, mint kiüríteni a rosszakat és törekedni a jók kidomborítására. Ez lehetetlen. Ez egy veszett ügy.

 

Az ősi Tibetben még azelőtt, hogy a papi osztály átvette volna a hatalmat és létrehozta volna a teokráciát, a teremtés művészetének gyakorlói a teremtés egy igazán elmélyült szintjén működtek. Ha valaki előhozakodott volna a Vonzás Törvényével, akkor arra bátorították volna őt, hogy lássa és akarja azt olyan lankadatlan intenzitással, ahogyan csak tudja, majd pedig amikor már életerővel és elektromagnetikus erővel maga elé teremtette volna, azt mondták volna neki, hogy „engedd el”.

 

1.5

 

A tibeti mágia egész képzete: a teremtés és a pusztítás.

 

E gyakorlat során a hosszan tartó megalapozás alatt a tanuló végül első kézből láthatta, hogy bármit akarhat és bármit tud nélkülözni. Most az erőről beszélünk.

 

Nem számít a „pozitív és negatív gondolatok” lényegtelen töltése. Sem a kis amatőr rádióállomás. Hanem helyette a Niagarát kell a tanulónak a beavatás során elindítani, majd elengedni.

 

„Szerelmesek vagyunk egy olyan nagylelkű világegyetembe, amely minden jó dolgot a rendelkezésünkre bocsát? Rendben, hozzunk létre egy univerzumot minden energiánk latba vetésével. Töltsünk hónapokat ennek létrehozásával. Majd amikor már eléggé megbizonyosodtunk arról, hogy megkaptuk a csodálatos célunkat, akkor adjuk oda magunknak mindazt, amit akartunk, s engedjük el a szándékunkat. Érted? A valóság művésze vagy, Te találod ki. Te találod ki, bármit is akarsz, s te vagy az, aki lerombolod azt. Egy festő vagy egy végtelen vászonnal. S nincs miért szomorkodnod, mivel tisztában vagy azzal, hogy szüntelenül teremthetsz. A bőség óceánjában élünk, nem azért, mert a világegyetem felhatalmazott minket, nem azért, mert valamennyi entitás vagy erő, vagy személyiség lehetővé teszi vagy megengedi, hanem mert TE vagy a bőség kezdő- és végpontja.”

 

A tibetiek nem foglalkoztak semmiségekkel. Ők nem sétafikáltak egy áruházban. Nem sóvárogtak bizonyos hőn áhított kapcsolat után, amely sose volt. Nem találtak ki színes-szagos vallásokat. Nem alkottak egy végtelenül érzelgős kultúrát. Nem éltek-haltak a nyomorúságos remény álomképeivel. Nem arra törekedtek, hogy egy jóságos fickót állítsanak a világegyetem középpontjába, aki minden éjszaka leereszkedik a kéményben, hogy ajándékokat hozzon.

 

Ahhoz, hogy az igazságnak ez az eltorzult formája elterjedhessen, lennie kellett egy olyan kultúrának, amely szemmel láthatóan egy fogyasztói paradicsomot hoz létre. Egy olyan helyet, ahol csupán egy karnyújtásnyira van a polcokon a jólét minden játéka, gépe és kütyüje, ámde az emberek boldogtalanok. Minekután az emberek elképzelték, hogy egy magasztosabb Mikulás is elérhető pusztán azzal, hogy „pozitív gondolatokat ötlünk ki”. Majd az emberek elkezdtek hinni abban, hogy a Mikulás „engedélyt adott nekik” arra, hogy boldogok legyenek.

 

A Vonzás Törvényére hivatkozva, azok a korai tibetiek azt mondogatták: „Valóban aggódsz amiatt, hogy negatív gondolatok születnek a fejedben? Rendben van, vedd az egyik negatív gondolatodat, s képzeld el, hogy egetverően nagy. Menj el a kőbányába és vágj ki egy kéttonnás gránittömböt, néhány lóval vonszoltasd haza, tölts pár hónapot annak a negatív gondolatnak a kőbe történő belevésésével, helyezz rá lámpákat, és egy tarts egy egyhetes kísértet ünnepet, majd ezután robbantsd fel a követ.  Annyiszor csináld végig ezt a procedúrát, amennyiszer csak szükségesnek tartod, míg rá nem ébredsz arra, hogy bármit kitalálhatsz és elengedhetsz. Míg rá nem ébredsz arra, hogy te vagy a valóság művésze és végtelenszer nagyobb hatalmad van a negatív gondolatok oly gyenge testvéreinél.”

 

A valóság művésze olyasfajta dolgok látomását illeszti össze, amelyekre mélyen legbelül vágyódik, majd kilép és létrehozza azt a világban. Mert akarja. Mivel azon fog keresztülmenni, amin keresztül kell mennie ahhoz, hogy megvalósíthassa azt. Ez a Vonzás Törvénye. Ez nem egy törvény és nem is vonzás. Ez művészet. Ez teremtés. Ez kigondolás/szándék. Semminek sincs megengedve, hogy (önmagától csak úgy) megtörténhessen.

 

Az ember mint a valóság művésze bárhová eljuthat és bármit elérhet: rá tud csatlakozni az információs mezőkre, a létezés óceánjára, más emberek gondolataira, erre a tudatra meg arra a tudatra, be tud lépni ebbe a szerepbe meg abba a szerepbe; képes belemerülni és nem elmerülni, avagy képes ezek egyikét sem csinálni. Erőt tud fakasztani a semmiből. Megteheti, miként a művészek, akik az idők hajnala óta átélik a legnagyobb álmaik megvalósítása felett érzett örömöt és extázist. A művész képes az álmait kitalálni és kiválasztani.  Ugyanakkor pedig – ha akarja – képes mindezeket a polcra tenni és csak végigsétálni az utcán esőben, egy újságot tartva a feje fölé, leinteni egy taxit és egy étterem felé venni az irányt, inni és enni egyet a barátjával és egy olyan lóról beszélni, aki Del Marban az ötödik versenyét nyerte.

 

Forrás: http://www.wakingtimes.com/

Fordította: Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..