Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

ADVENT MISZTÉRIUMA

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

A nyugati keresztény egyház összegyűjtötte és meggyökeresítette a hívők teendőit, majd beleültette a hívők mindennapi életébe. Minden szertartás, ünnep, hagyomány, vagy amit hagyománnyá tettek, lényegét tekintve egy egyházi tanítást takar, amelynek meg kell adni a módját, azaz a formáját. Az évkör az adventtel veszi kezdetét.

 

A vallás lényege, hogy lehetővé tegye az ember Szenttel történő találkozását. Azért fogalmazok általánosítva, mert ez nem a kereszténység sajátossága, hanem magának a vallásnak az egyik fő, ha nem a legfőbb funkciója. A Szentet mindenki maga személyesítheti meg, nevesítheti, de a lényeg aligha változhat. Az évkörnek megvan a maga ritmikussága, amely elválaszthatatlanul összefonódik a természet ciklikusságával: a kiáradással és a visszahúzódással. A legősibb kultúrák is követték az anyatermészet, még pontosabban a kozmosz ütemeit. A vallás az archaikus ember számára nem üres és kötelező formula, nem is szem elől téveszthető intelem vagy fenyegetés, hanem az eleven életgyakorlat volt. Voltaképpen a vallás mindent átszőtt, a legapróbb tevékenységtől a legnagyobb ünnepekig minden társadalmi és egyéni mozzanat a vallásból indult ki és a vallásba tért vissza.

 

A keresztény embernek is kialakult az elmúlt 1700 évben a vallási ritmusa. Ezt a nyugati keresztény egyház teremtette meg saját jogán és szabályozta be a maga módján. Megszületett a liturgikus esztendő.

A liturgikus év újra ismétli önmagát, kiszámítható tevékenységeket és teendőket szab meg a hívő számára. A nyugati keresztény egyház számára a liturgikus év a karácsony előkészületeivel veszi kezdetét, amelyet a várakozás időszakának, adventnek hívnak.

Advent egy négyhetes ünnepsorozat, amikor a Megváltó érkezésére várnak. Ez a remény ciklusa, amely egyszersmind a lelki megtisztulás időszaka is. Az ünnepkör hagyományához tartozik a roráte, vagyis a napi hajnali mise. Az advent egyúttal a csendben zajló felkészülés ideje, ezért többnyire a böjttel és a zajos mulatságok mellőzésével fonódik egybe.

Ilyenkor a hagyomány szerint adventi koszorút készítenek, amely a karácsony ünnepének előhírnöke: jelzi a karácsony szent ünnepének közeledtét. Az advent vasárnapjain meggyújtott gyertyák jelképezik a Szent megszületésének idejét, ugyanakkor régen azt is szimbolizálta, hogy lezáródtak a földműves munkálatok.

Az adventi ciklus utolsó napján ejtik szerét a betlehemezésnek. A betlehemezés a szent családjárás tradíciója, melynek keretében énekelve, jelmezekbe öltözve állítanak emléket a szent család vándorlásának. Az adventi időszakra esik december 8-án a szeplőtelen fogantatás ünnepe, mely Szűz Máriához kötődik.

 

Az advent kiterjedtebb ünnep, mint hinnénk, merthogy valójában nem a karácsonyt megelőző 4 héttel kezdődik, hanem szeptember 29-től Szent Mihály napjától, ünnepétől datálódik. A szellemtudomány felfogása szerint ettől a naptól karácsonyig tartó periódus a belső megpróbáltatások időszaka. Vizsgáljuk meg, miért van ez így!

Az őszi napéjegyenlőség után vagyunk már, amikor a nappalok rövidülnek és az éjjelek hosszabbodnak, tehát teret nyer a sötétség. Ilyenkor négyféle megkísértés érheti az embert, amelyek jó alkalmat kínálnak arra, hogy tanúbizonyságot adjunk erkölcsi tartásukról és valós szellemi erőinkről. Természetesen az erkölcsi szilárdságunk próbatételei számunkra hordoznak üzenetet: megmutatják, miként reagálunk az árnyékoldalunkra, a belső démonainkra (démonikus tulajdonságainkra). Nem árt, ha objektív képet kapunk arról, hogy hányadán állunk a szellemi felemelkedésünkben. Erről pedig csakis befelé fordulva önállóan bizonyosodhatunk meg a legjobban.

 

Visszatérve a négyhetes advent misztériumsorozatára, megemlíteném, hogy amit erkölcsi magasodásnak vagy züllésnek hívunk, az nem más, mint az élő, eleven szellemi valóságunkban bekövetkező spirituális élmény. Egy fokjelző és egy történés, amely rávilágít arra, hogy az ember milyen viszonyban áll saját isteni részével (részeivel).

 

Advent első hetében a szellemtudomány szerint elsősorban az ember fizikai mivoltát teszik próbára az ellenerők. Az érzékelés megzavarása, a megtévesztés, a látszatba tevés zajlik ilyenkor. Az ellenerők azon munkálkodnak, hogy az ember elveszítse a lába alól a talaj. Ezt úgy érik el, hogy a kételyt erősítik fel az emberekben. A gyarló ember ilyenkor megkérdőjelezi az Isteni Gondviselés erényességét, igazságosságát és jogosságát. A kozmikus mérlegállásról szól ez, mely az Igazság Törvényét jeleníti meg. Ez a karma igazsága, mely sokszor nem esik egybe az ember személyre szabott igazságérzetével. A karmáé, amelyből mi a sorsunkat kovácsoljuk. Tehetjük ezt egyénileg és önállóan, szabad akaratból, mert a Megváltó kiváltotta a kollektív karmából az egyéneket. 2000 éve léteznek individuális sorsutak, amelyen járva mindenki csak a saját cselekedeteiért és tetteiért felel. Csak az képes az igazságot megtalálni, akinek az érzékelése tiszta, aki a valóságnak megfelelően lát. Ezek a belső felismerések vagy megszületnek bennünk, vagy nem. De nem szabad keseregni a kudarc miatt, tanulnunk kell a hibánkból. Nevezetesen abból, hogy még hézagos a megismerésünk, s valami még nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy helyes viszonyt alakítsunk ki a magasabb világokkal, valóságszintekkel. Az advent egyik misztériuma tehát az, hogy felülvizsgáljuk képzeteinket, s definiáljuk az énünk és a valóság függőségeit és viszonyulásait.

 

Advent második hetének jellegzetessége az önzőség és a vágyak próbatétele. A vágyak közé tartoznak olyanok, mint mohóság, torkosság és ragaszkodás. Kérdések: a saját magunk javára döntünk vagy képesek vagyunk lemondani vágyaink tárgyairól? A birtoklás erősebb bennünk vagy az elengedés? Ebben a misztériumban kulcsszerepet kapnak a szavak, a kimondott szavak ereje. Így rögtön megvilágosodik az ember előtt, hogy a kommunikációnak milyen fegyverei vannak: a hazudozás, a csalás és a megtévesztés, a durvaság, a vádaskodás, a vitázás vagy éppen a felesleges, meggondolatlan szócséplés, a manipuláció. Mindezek elkerülése végett az embernek az önfegyelmét teszik próbára, s a csend inspirációjával lehet elejét venni a megkísértéseknek. Aki elcsendesedik, befelé fordul és felfüggeszti a beszédét – külső és belső párbeszédét egyaránt –, aki gyakorolja a mértékletességet és nem leng ki egyik irányba sem, annak sikerül kiállnia a próbatételt. De a mértékletesség nem csak a szavakra, hanem a táplálkozásra és az élet minden területére érvényes. Ha valakinek ez mégsem sikerül, akkor egy jó leckét kap az illető, hogy mértéktartóbb legyen.

 

Advent harmadik hetének misztériuma az ember asztrális testére hatnak. Az ellenerők olyan negatív érzelmekkel kezdenek operálni, mint a félelmek, a szorongások és aggodalmak. Az embernek ez egy hatalmas kísértés, hiszen úgy élheti meg, hogy őt bármikor bármilyen mértékű veszteség érheti és elveszítheti szeretteit, értékes eredményeit és a szebb jövőjét. A kaotikus erők ezúttal az érzelemvilágon keresztül próbálkoznak. Megosztják az ember belső erőit, szétforgácsolják a lelki egyensúlyát és felerősítik az emberben lakozó állatias ösztönerőket. A megoldása ennek a kihívásnak és magának a misztériumnak a veleje az, hogy vajon képes-e az ember felébreszteni önmagában kellő időben a bátorság erényét vagy sem? Megosztja-e a félelmeit vagy erőit koncentrálva úrrá lesz a csapásokon? Megvadult, megsebzett állatként tarolja-e végig az érzelemit önmagát és környezetét pusztítva, vagy megszelídíti önmagát és uralmat gyakorol ösztönvilága, tudatalattija felett?

 

Advent negyedik hetének misztériuma már a szellemvilág kapujában zajlik, szinte egyetlen karnyújtásnyira a céltól. Itt lehet a legkönnyebben elbukni. Többféle ellenerő lendül be, hogy az embert eltántorítsa a hőn áhított céljától: a szellemi megismeréstől, vagyis a beavatástól. Az egyik ilyen az anyagiasság erőneme, amely a szellemvilág igazságaival szemben a földi dolgok törvényeit állítja szemben. Az anyagi világ durva tapasztalatai gátolják a finomabb érzékelés és gondolkodás kialakulását. A másik erőnem inkább csalással és szemfényvesztéssel próbálkozik, mert így a korrumpálódott emberi lény eleve kizárja magát a „mennyből”. A hatalom és a korlátlan lehetőségek szédítő távlataival igyekszik az emberben az egós vágyakat és uralkodási hajlamot intenzívvé tenni. Ezeket a próbatételeket csak a bölcsesség birtokában győzheti le az ember. Csak az anyagi hívságoktól való elszakadás és a szerény, nagyra nem vágyó, alázatos és becsületes hozzáállással, az isteni bölcsesség használatával juthat túl a szellemvilág küszöbén. Akik valóban a szeretet erőit fejlesztették ki magukban, s nem valamely démonikus tulajdonságuk hitette el velük, hogy szeretnek, akik valóban képesek voltak megbocsátani anélkül, hogy bűnt követtek volna el, akik tényleg hisznek a felsőbb erők létezésében, azok méltók a beavatásra, és sikerrel veszik az akadályokat. Ha valaki éppen a küszöbön vérzik el, s nem jut be a szellemi valóságba, akkor még nem elég érett, nem elég bölcs, illetve valami hiányzik a szellemi erőteréből, amelyet majd ki kell fejlesztenie.

 

Az adventi misztériumokat az adventi koszorú négy gyertyából álló fényköre is kifejezi. Színeik a keresztény liturgia szerint 3 lila és 1 rózsaszín. Jelentésük: hit, remény, szeretet és öröm. Ezek vezetnek el a Fény születéséhez, a Karácsony szent ünnepéhez.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..