Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Ahimsa – Élj erőszak nélkül!

A 21. század nyugati kultúrájának, helyesebben kulturálatlanságának perspektívájából a nem-ártás (ahimsa) elve kissé utópisztikusnak tűnhet. De nem szabad beletörődnünk az agresszióban, az erőszakosságba, az ártás fékevesztett pusztításába, mely életünkre ránehezedik. Szabad másnak lennünk, lehet pozitív magatartásmintákat választanunk! Ezúttal arra keresem a választ, hogy megteremthető-e a belső béke külső béke nélkül? Jobbítható-e egyéni szinten az életünk és azon keresztül a világ az ahimszá elvének tudatos alkalmazása által? Elkerülhető-e legalább szenvedéseink egy része, ha a nem-ártás nemes elvét ellessük az indiaiaktól?

 

Az szanszkrit ahimsa vagy ahimszá kifejezés az erőszak-nélküliség elvét jelenti. Az „a” egy tagadó, illetve fosztó képző; a „himszá” az erőszak és az ártás jelentéssel bír. A „nem-ártás” első körben nagyjából annyit jelent, hogy ne okozzunk szenvedést egyik élőlénynek sem. Szenvedés alatt a fájdalomokozást, a kártételt, hovatovább, az élőlény biológiai-fiziológiai életének kioltását értem. Ez alapján úgy is lehet élni, hogy a tőlünk telhető legkevesebb szenvedést okozzuk közvetlenül, akarattal, illetve közvetett módon másoknak. Ehhez célszerű mindjárt tisztázni, hogy nem csak emberekre vonatkoztatható az ártás aktusa, hanem az állatvilág és a növényvilág tagjaira is. Most azonban mindenekelőtt az embertársainkra térnék ki.

 

Korunkban sokan úgy tesznek szert előnyökre, hogy közben másokat megkárosítanak, részint elveszik tőlük a javaikat, megvonják az elismerést, megfosztják őket a lehetőségektől és a jogaiktól, részint nem törődnek azzal, hogy másoknak mit okoznak, s ezzel mit indítanak el az érzelem- és a gondolatvilágukban. Ez utóbbiak szintjén érdemes elkezdeni a nem-ártás gyakorlását. Szavainkkal és sugallt gondolatainkkal, melyeknek teremtő erejük van, meg kellene tanulnunk bánni. Redukálni, minimalizálni kellene a negatív visszacsatolásainkat, egós reflexeinket és a múltunk vissza-visszaköszönő sugallatait. Szavainkkal legalább akkora sebeket oszthatunk ki, mint a fegyverünkkel. Gondolataink hatásai messze túlterjednek a jelenen, hiszen örökre nyomot hagynak embertársaink lényében. A jóindulat és a segítségnyújtás, az önzetlen vagy a viszonzást nem váró törődés pozitív visszahatásokat indít el a karmában, míg a rosszindulat, a tudatos, avagy a tudattalan ártás, vagy a nemtörődömség és annak társa, a tudatlanság, kifejezetten romboló, negatív gyümölcsöket eredményez a lélek sorsában.

 

Természetesen vannak, akiknek az ahimszá a vegetáriánus étkezést is magában foglalja. Például nem esznek húst, mivel ahhoz, hogy a húsból készült étel az asztalukra kerüljön, előtte ki kellett oltani egy másik élőlénynek az életét.

Azután vannak olyan nem-ártók, akik egyáltalán nem fogyasztanak állati eredetű élelmiszereket, mivel nagy hangsúlyt helyeznek az állati létformák rezgéseire. Az állatok, még ha egy némelyikük oly fejlett is, olyan eltérő lelki kasztba tartoznak, akiknek a létmódja az ember alatt áll. Ennélfogva még a belőlük származó élelmiszerek sem mindig építik az ember energetikai lényét – gondolják ők. A tej és a tejtermékek vagy a tojás egyes szélsőséges irányzatoknál már csak ezért sem szerepel az étlapon.

 

Sokan a növényeket is az érző lények közé sorolják, ezért csak mérsékelt mennyiségben fogyasztják. Úgy tartják, hogy a természet törvényei alapján minden élőlény egy másiknak a tápláléka. Ámde az embernek csak annyi erőszakot szabad elkövetnie, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egészségesen életben tartsa a testét. A hindu szentírások szellemiségét követők ugyanakkor úgy gondolkodnak, hogy a növényi táplálék (gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök), valamint az állati táplálékok közül a tejtermékek bőven elegendőek az emberi szükségletek kielégítésére.

 

A félreértések elkerülése érdekében közlöm, hogy a nem-ártás nem feltétlenül jelent együttérzést. Az erőszakmentesség testet ölthet passzivitás formájában is. Ebből még politikai mozgalom is született. Lásd: Gandhit.

 

Keleten a nem-ártás jóval több, mint táplálkozási szokásokban és néhány vallási előírásban megnyilvánuló elv. A nem-ártásnak komplett filozófiája van, amely a belső békéhez vezeti el az embert. Több filozófiai iskolában az ahimszá mögött valódi együttérzés és könyörület húzódik meg. A nem-ártás tulajdonképpen a megtisztulás és a megszerzett tisztaság megtartásának az útja. Így ugyanis nem szennyeződik vissza lélek. Hogyan kell ezt érteni? Úgy, hogy a karma alapján, az ok-okozat törvényének értelmében az ember által elért eredményeket nem csorbítja az ártást jelentő cselekedet visszahatása. Nem lesz frusztrált, nem dolgozik maga ellen a lélek. Megjegyzem, elsősorban az egó az, ami a lélek (atman) ellen dolgozik. Erőszakot, viszályt, konfliktust és mesterkélt helyzeteket a hamis én gerjeszt, mert ő az erőszakból nyeri az energiáját. Mi, európaiak is ismerjük azt az embertípust, akik szinte energiavámpírként provokálja ki, majd szívja el jól felbosszantott ellenfeleiből  az életenergiát.

 

Az ahimszá nem olyan előírás, amit nehéz volna belátni. A nem-ártást azonban annyiféleképpen értelmezik, ahány lélek van a Földön. A nem-ártás úgy is felfogható, mint a harmónia beállításának és stabilizálásának az egyik lehetséges megvalósulási útja. Nem mesebeli, nem mitologikus és nem teljesíthetetlen elvárás, hanem az Istenhez vezető út egyik ismérve. A nem-ártás olyan erényeket fejleszt az ember jellemében, mint a türelem, a tisztelet, a megbecsülés, az odafordulás, az éberség és hosszú távon a bölcsesség.

 

Az ahimszá nem csak a jógik és a guruk kiváltsága, hanem egy magasabb szintű gondolkodás gyakorlása. Részben a fizikai erőszakon való túllépésnek, részint sokféle felesleges, önös érdeken való felülemelkedésnek a kulcsa. Ha ezt a gondolatmenetet komolyan gondoljuk és követjük, akkor nem egy etikai, ökológiai, katonai, társadalmi és gazdasági problémára hathatós támaszra lelhetünk benne. A nem-ártás beállítódás kérdése. Keresztények, muszlimok, hinduk, buddhisták, szikhek és rengeteg vallási irányzat egyik alapelve ez. Mindannyian tévednének? Nem hiszem.

 

Végezetül, egy kis kulturális csemegeként említem a dzsainizmus aszketikus irányzatának néhány szokását. A dzsainizmus lényege a „nem ártás”. A dzsainák mindennapi életét teljes mértékben áthatja ez az elv. A dzsain aszkéták seprűvel járnak mindenhová és folyamatosan elhessegetik az útjukból a rovarokat és az apró élőlényeket. Arcukat maszkkal fedik be, hogy még véletlenül sem lélegezzenek be rovarokat és a levegőben szállingózó parányokat. Az ivóvizet mindig megszűrik elfogyasztása előtt, miként az ételt is tüzetesen megvizsgálják, nehogy valamilyen élőt egyenek meg. A dzsain aszkéták arra törekednek, hogy megszabaduljanak minden erőszakos gondolattól és a beszédtől.

 

Meggyőződésem szerint minden, amit külvilágnak hívunk, belülről jön elő. Béke akkor lesz a Földön, ha előbb bennünk születik meg a béke kicsiben. Úgy érzem, mindenkinek hasznára válik, ha eltűnődik a nem-ártás elvének számára tetsző árnyalatain, mert mi, emberek együtt, közösen teremtjük a világot!

 

Boldog napot!  

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..