Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

AKHÁB

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

Jézabel és Akháb bibliai története jól példázza, hogy mire képes az emberi gonoszság. A Szentírásban nem számítanak kirívó eseteknek a gyalázatosság és az erőszakosság példázatai. De mindközül kiemelkedik Akháb ama története, amelyben a királyt felesége, Jézabel vezette félre, akiben megszemélyesült a legtöbb emberi gyarlóság.

KÁROLI GÁSPÁR FORDÍTÁSA

Királyok I. könyve 21. rész:

1. És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria királyának a háza mellett.
2. És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szőlőt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzül adom meg az árát.
3. És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.
4. Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és arczát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.
5. Hozzá menvén az ő felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel?
6. És ő monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szőlődet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szőlőt adok néked érette, ő pedig azt mondta: Nem adom néked az én szőlőmet.
7. Akkor monda néki Jézabel, az ő felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szőlőjét.
8. És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak;
9. És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bőjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére;
10. És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.
11. És ekképen cselekedének a vének és a főemberek, a kik az ő városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött;
12. Bőjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.
13. Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala.
14. Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett Nábót, és meghalt.
15. Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szőlőjét, a melyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.
16. És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.
17. Akkor szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
18. Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja;
19. És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!
20. És monda Akháb Illésnek: Megint rám találtál ellenségem? És ő monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestől arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt.
21. Ímé, azt mondja az Úr: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben;
22. És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baásának, az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bűnbe ejtetted az Izráelt.
23. És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt;
24. Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, a ki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.
25. Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa, a ki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, a melyre az ő felesége, Jézabel ösztökélé őt.
26. Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai előtt.
27. Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és bőjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.
28. És szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
29. Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő életében, hanem csak az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.

 

AKHÁB KAPZSISÁGÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI

 

Jézabel roppant rosszindulatú nőszemély lehetette, mert férjének, Akhábnak csak felerősítette az amúgy is meglévő gyarló hajlamait. Akháb Izrael király volt, ennek dacára gonosz ösztöneinek engedelmeskedett. Élete a hatalom, az uralom, a birtoklási vágy és az önzés sajátos keverékéből szövődött. Képtelen volt elviselni, ha nem a kénye-kedve szerint alakulnak az események, vagy ha nem kaphat meg valamit, amihez kedve szottyan.

Akhábnak ezen tulajdonságai már eleve magában hordozták a végzetüket. A Királyokról szóló I. Könyvben egy ilyen történettel ismerkedhetünk meg. Az eset még Illés idejében történt Izráelben.

 

A jezréeli Nábótnak szőlője volt a királyi palota közvetlen közelében. Akháb fenni kezdte a fogát a szőlőjére. Egy üzletet ajánlott Nabótnak: vagy megveszi tőle a szőlőt, vagy helyette másik földet adományoz neki.

Nábótnak azonban nem nyerte el a tetszését a király ajánlata. S mivel örökségül kapta elődeitől, érthető módon nem óhajtott megválni tőle. Másfelől a lévitai törvény értelmében nem lehetett a telket véglegesen másra átruházni, vagy eladni, vagy elcserélni. Emlékeztetőül: „És ne szálljon az örökség egyik törzsről a másik törzsre, hanem Izráel fiainak törzsei közül ki-ki ragaszkodjék az ő örökségéhez.” (4Móz 36:9).
Az uralkodó valósággal belebetegedett abban, hogy Nábót megtagadta a kérését. Haraggal, dühtől ittasan tért haza, majd lefeküdt és nem volt hajlandó még enni sem. Ezt látván, Jézabel kinyomozta a részleteket és egy galád tervet eszelt ki. A királyné teljesen felbőszült azon, hogy Nábót vissza merészelte utasítani a király kérését. Felesége azzal vigasztalta Akhábot, hogy majd ő megszerzi számára a jezréeli Nábót szőlőjét. Ő már előre látta, hogy aljas, fondorlatos terve célt fog érni.
Akháb nem különösebben törődött azzal, hogy felesége milyen eszközökkel valósítja meg vágyálmát. Jézabel pedig nem hazudtolta meg önmagát, azon nyomban levelet írt a király nevében, melyet a király pecsétjével látott el, s elküldte Jezréel véneinek és főembereinek. Ez állt a levélben: „Hirdessetek bőjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére; És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.”

A parancsot annak rendje és módja szerint végrehajtották. Ezután Jézabel közölte a „jó hírt” a királlyal, aki magától értetődő módon Jezréelbe ment és birtokba vette a szőlőt, mintha jogosan, s nem vérrontás árán jutott volna a földterület birtokába.

 

Az Úr végignézte, amit Nábóttal művelt a király és a királyné, majd utasította Illést, hogy mondja ki az ítéletet Akháb fölött: „Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!”

 

Tehát az Úr, a Teremtő szeme láttára cselekedett gonoszat a király, ezért az Úr szigorú büntetést helyezett kilátásba: „Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben;

És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baásának, az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bűnbe ejtetted az Izráelt.” Ez gyakorlatilag Akháb házának teljes kihalását jelenti.

De Jézabelről sem feledkezett meg az Úr. Ezt mondotta: „Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt”

 

A királyt mélyen megindította Isten döntése, ezért bűnbánatot gyakorolt. Alázatossága jeléül megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött és böjtölni kezdett.

Ekkor az Úr megváltoztatta döntését és úgy határozott, hogy mivel igaz alázatot gyakorolt Akháb, ezért nem az ő idejében hozza rá és ivadékaira a veszedelmet, hanem majd csak a fia idejében veszejti el a házát. Három év sem telt bele és Akháb király meghalt a szíriaiak keze által, s az Úr ítélete beteljesedett.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..