Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Álmodj magadnak szebb életet!

Ezt még egy politikus is mondhatná, aki hatásba akarja tenni a leendő választóját. De mi sem áll tőlem távolabb, mint a pragmatikus és önző politizálás. Vajon mitől függ, hogy hogyan alakul az életünk? Mi határozza meg, hogy rátalálunk-e az igazi párunkra, a hivatásunkra, az anyagi biztonságunkra? Mit tehetünk azért, hogy életünk kormányrúdját abba az irányba fordítsuk, amelyik a valódi életcéljaink felé vezetnek, s nem a káosz félelmetes Tartaroszába? Az álmok útja a mélységeken át vezet!

 

Álomvilágban vagy a valóságban élünk?

 

Az életünk általában azért áll múlandó sikerekből és beteljesületlen pillanatokból, mert tudatunk nem áll azon a fokon, amelyen a dolgok önmaguktól nyerik a fenntarthatóságukat. A mágusok úgy fejezik ezt ki, hogy az ember álmodik a szó minden értelmében. Azt álmodja, hogy ember, hogy halandó, hogy teste van, s ez számára olyan valóságos, hogy elhiszi, hogy van veszítenivalója. Holott az egyetlen, amit el lehet veszítetnie az az álomélet.

Lefordítva mindezt, az ember az igazságaiból, még egyszerűbben, a hozzá eljutatott információkból kénytelen légvárakat építeni, amelyekre később azt mondja, hogy íme, ez az élet. Az emberi vallások igazságai (dogmatizmus, fanatizmus, fundamentalizmus), a tudomány hiedelemrendszerei (természeti törvények, mechanika, pozitivizmus), a politika ideológiái (diktatúra, demokrácia), a filozófia teóriái és még sorolhatnám, hogy ki mibe futhat bele, amelyből az álomvilágát nagyszerűen felépítheti. Ez egy nagy önkiszolgáló étteremhez hasonlít. Ízlések és pofonok. Ebben az áruházban minden látszólagos és minden a szenvedélyek kielégítésére szolgál. A butaságot ugyanis nem kell kielégíteni, az terem magától is, minthogy eléggé igénytelen valami.  Ellenben, a szenvedélyt folyamatosan táplálni kell, mert az csak addig tartható fenn, amíg a függőség fennáll. Ez olyan, mint a háztartási gépeink: ha nem kapnak áramot, akkor nem működnek. Az álomvilág-gyárosok azonban gondoskodnak a megfelelő töltésekről: a tökéletlenség töltéseiről, amelyekről meggyőznek bennünket, hogy szükségünk van rájuk. Szép kis firma, mondhatom!

 

Alvilág vagy mennyország a jövőnk?

 

Az ókori orphikus források és misztikus iskolák tanításai alapján Tartarosz az egyik formanélküli őselem, amely egyidős a fény és a kozmosz születésével. Másutt például a Khaoszból kiemelkedő princípiumok egyike: Tartarosz, Gaia és Erósz együtt hozták mozgásba az univerzumot. Léteznek más elképzelések is, de ne vesszünk el a részletekben.

Hésziodosz az Istenek születése című művében így határozza meg Tartarosz elhelyezkedését: az égből ledobott bronz üllő kilenc napig zuhan, mire eléri a földet, és az üllő további kilenc napon át zuhan a földtől, míg a tízediken eléri Tartaroszt. Homérosz az Iliászban úgy regéli, hogy Tartarosz „épp olyan távol van Hadész alatt, mint amennyire az ég a föld fölött.”

Az Alvilág legsötétebb, feneketlen mélységű helye a teremtésnek, mely úgy maradt fenn, mint ahová a főbűnösök kerülnek. De eredetileg az olümposzi istenek uralmát veszélyeztető istenségek börtöne volt. Ebből a hiedelemből következik a pokol és a többi rémséges hely képzete.

 

Metafizikai értelemben a mitológia a kozmoszról tanít. De nem csak nagy kozmosz létezik, hanem mikrokozmosz is. A mikrokozmosz az ember lénye. Bennünk is létezik alvilág és tartaroszi börtön. Ide azok kerülnek, illetve jutnak el, akik teljesen elveszítették kapcsolatukat a fénnyel és Istennel. Hogyan lehet ide eljutni? Aki a szenvedélyei rabláncára fűzi magát: hazudik, gyámoltalan, utálatos, irigy, hitetlen, vagy hamisított istenben hisz, s visszatartja az igaz eszméket… az saját alvilágába taszítja magát.

Megoldása – mennyországa – ennek az az állapot, amikor az ember megszabadul a szenvedélyeitől. Mindegy milyen nemzetiségű, vallású, kulturális hátterű, egzisztenciális és szociális szintű valaki, ha megszabadul a csalárd vágyaitól, s csak tiszta, spirituális értékekre építi az életét, akkor megszabadul minden kínzó, gyötrő és szenvedést okozó visszahatástól.

 

Akit elégedettséggel tölt el az álomvilág, s nem akar felébredni belőle, avagy ezt tekinti mennyországnak, arra hosszú önmegvalósító út vár. Akiben nem ébred tiltakozás a rombolás, az ármánykodás, a káosz, a felelőtlen pazarlás és a hamisság láttán, annak minden igénytelen „mennyország” megfelel, vele bármit el lehet fogadtatni. Ez az álomvilág.

 

A szebb jövő illúziója

 

Aki megelégszik azzal, hogy majd pár év múlva szebb és jobb lesz a jövő, az majdnem ott tart, mint aki a halál utánra teszi a megváltását és a mennyországba jutását. Ezek a szorongó és tétlen emberek megoldási stratégiái. Ha létezik bűn, akkor azt nem Ádám és Éva követte el, hanem az ember itt és most követi el, azzal, hogy átadja magát mások mesterkélt irányításának. Ha már odaadóan szolgál valaki egy eszmét vagy egy eszmeiség képviselőjét, legalább gondolkodjon erkölcsösen és a valóságnak megfelelően. A jövőt ismerni nem könnyű, de elviselni a látványát még sokkal nehezebb.

Jézus látta a jövőjét. Ki cserélt volna vele? Te készen állsz látni a jövődet? Izgalom fog el és úgy érzed, hogy jó lenne? Vagy félsz? Megérteni a sors működését – ez a jövő alakíthatóságának a záloga.

 

Az álmodással nincsen semmi baj, de egyszer fel kell majd ébredni. A világ afelé áramlik, hogy globálisan, kivétel nélkül mindenkit fel fog ébreszteni a Sors. Ezen semmilyen emberi akarat és szándék nem változtathat. Nincs az a vallás vagy tömegpusztító halálfegyver, amely meg tudná akadályozni a korszakváltást. Amit javasolnék, hogy addig is, míg ez megtörténik, oszlassuk el a homályt tisztán látó szemünk elől. Amiben élünk, egyre zűrzavarosabb. Miért? Mert a világ eseményeit egyetlen irányba terelik az égiek, minden valójában csak egy célt szolgál: a kijózanodást, az álmodás befejezését.

 

Álom az álomban, hogy az ember azt képzeli, hogy ebben az elszemélytelenedett világban harmóniára találhat. Ez álmodozás, amely már pszichológiai esetté teszi az embert. Mert az ember úgy okoskodik, hogy elrejtőzik minden elől, ami rossz és félelmetes, tulajdonképpen túléli az életének egy részét, s kivárja a remélt, szebb jövőjét. Ebbe a vágyába csimpaszkodik bele minduntalan, de a jobb jövőkép valahogy mégsem jön össze neki. Miért? Mert ez csak a képzeletében létezik. A jövő közelgő lidércnyomásaira egy ennyire instabil lelkületű-érzületű ember nincs felkészülve. Aki felébredés helyett még a maradék hiedelmeinek a paplanját is magára húzza, elzárkózva ezzel a segítő sugallatoktól, az bajban van, mert eltévedt az élet útvesztőjében, de leginkább önmagában.

 

Alkoss szebb életet!

 

Leszokni csak arról kell, ami korlátoz és felesleges függőségben tart bennünket. Az álmodozás egy pontig előnyökkel is járhat, de az ember az Új Korszakra készülvén jobban tenné, ha nem adná át élete irányítását senkinek és semminek, hanem maga tanulná meg alkotni, teremteni a saját életét. Amit én álmodásnak hívok, az ugyanaz, amit az ipar terméknek nevez: érzéstelítők és pótszerek sokasága, amelyek megóvnak a valóságtól. Végül is, csalni akar a marketing és a handabanda propaganda, s ehhez járul hozzá, hogy önként hagyja magát becsapni az ember. Ha ez utóbbi hozzáállás nem lenne, akkor lehetne ezen változtatni.

 

A lét és az élet alkotása nagy kihívás, egy valóban nehéz feladat, s ettől sokan inkább még megriadnak és elmenekülnek. Valahol megértem őket. De nem futhatunk el minden nehézség elől, nem menekülhetünk örökké. Ez az egyik véglet.

A másik véglet: a vallás, mely a népek ópiuma. Akik már azt hiszik magukról, hogy ők megtalálták a bajok és a bűnök hathatós ellenszerét. Jaj! Ők többnyire hátat fordítanak az anyagi világ egyes látszatainak, de belesétálnak más látszatokba. Ők általában ott követnek el hibát, hogy ítélkeznek: magukat emelik piedesztálra, miközben másokat alacsonyabb rendűnek tartanak. Ez veszélyeket és komoly lételméleti bukfenceket eredményez, s nem teremt mindenki számára szebb jövőt. Ilyenek az öntelt és önelégült vallások, a szűklátókörű tudományok és a kifejezetten manipulatív és ördögi politika.

 

A szebb jövő alkotásának előjogával véleményem szerint csak az individuum rendelkezhet, nem a tömeg. Az egyéni tudattal bíró, az érett, önálló és harmonikus személyiségű ember kialakulását és tökéletesedését kell támogatni, s akkor valóban szebb lesz a jövő.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..