Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

AMIT A TÍZ CSAPÁSRÓL TUDNI LEHET

A Bibliában több, egyiptomi vonatkozású történet található. Ezek közül az egyik, ha nem éppen a legvéresebb, az Exodus, azaz a Kivonulás Egyiptomból. Mózes második könyve (1,1-15,21) örökíti meg ezt az elhíresült eseményt.

 

BIBILIAI ALAPTÖRTÉNET

 

1. fejezet

Ez a fejezet a héberek (zsidók) egyiptomi helyzetének leírásával veszi kezdetét. Jákob Egyiptomba vándorolt családja szépen megsokasodott, s az új fáraó már nem méltányolja túlzottan József érdemeit és veszélyt lát az izraelitákban. Ezért Pitom és Ramszesz városokban robotmunkára kényszeríti a zsidókat, ezzel kívánja meggátolni a szaporodásuknak. Miután a fáraó törekvése nem éri el a célját, utasítja a bábákat a születendő fiúgyermekek megölésére, csupán a lánygyermekek maradhatnak életben. A bábák engedetlenségének köszönhetően az izraeliták száma tovább emelkedik. Ekkor a fáraó parancsot ad ki: minden megszületendő fiút a folyóba kell vetni, míg a lányok életét megkíméli.

 

2. fejezet

Ezután következik Mózes híressé vált élettörténete és küldetése. Mózes édesanyja hónapokig rejtegeti gyermekét, mígnem tarthatatlanná válik a helyzete és kénytelen-kelletlen egy szurokkal bekent kosárba helyezi hőn szeretett csecsemőjét és a folyó nádasába teszi, hátha megszánja valaki. Az isteni Gondviselésnek köszönhetően a fáraó leánya találja meg és veszi magához a csöppséget, s a Mózes névre kereszteli. Mózes – zsidó lévén – a királyi udvarban is az izraelitákhoz tartozónak vallja magát. Amikor felcseperedik, segíteni próbál a népének. A drámai fordulópontot az jelenti, amikor Mózes meggyilkol egy izraelitát ütlegelő egyiptomit. Emiatt menekülni kényszerül Midiánba. Itt idegenként tengeti az életét, megházasodik és fia születik. Apósa Midián papja lesz.

 

3-4. fejezet

Isten azonban nem feledkezik meg a szorongatásban szenvedő népéről és meghallgatja imájukat. Egy égő csipkebokorban Jahve kinyilatkoztatja Mózesnek szent nevét: ő Jahve, azaz „Én vagyok, aki vagyok”. Az istenség azzal a misszióval ruházza fel Mózest, hogy szabadítsa ki Izrael fiait a fáraó kezéből. A feladat súlyától vonakodó Mózesnek több csodát tesz Jahve, hogy megerősítse őt. Végül Áront rendeli mellé szóvivőül. Mózes ekkortól már nem túlzottan berzenkedik, elvállalja a küldetését, s családjával egyetemben visszatér Egyiptomba. Mózes és Áron elmeséli a zsidóknak, amit Jahve Mózesnek kinyilatkoztatott, majd Mózes a nép előtt csodajeleket mutat. A nép hisz nekik.

 

5. fejezet

Mózes és Áron a fáraó színe elé járul, hogy az uralkodó engedélyezze az izraeliták pusztába történő kivonulását annak okán, hogy Jahvénak mutassanak be áldozatot. Azonban a fáraó elutasítja a kérést és még súlyosabb robotterheket ró a népre. Ennek következtében az izraelita munkavezetők Mózes és Áron ellen kezdenek lázadozni.

 

Az ezt követő fejezetek leírást adnak a 10 csapásról, amely azért éri Egyiptomot, mert a fáraó vonakodik hozzájárulni az izraeliták kivonulásához. Érdekes színezetet ad az elbeszélésnek, hogy a Biblia itt alkalmat talál Jahve nagyságának és hatalmának bemutatására és méltatására. A 10 csapás sorrendje a következő:

  1. Egyiptom vizei vérré változnak és elpusztulnak a halak;
  2. Egyiptom egész földjét békák lepik el;
  3. Szúnyogok, tetvek kínozzák az embereket és az állatokat;
  4. Bögölyök (kártékony rovarok) jelennek meg Egyiptomban;
  5. Dögvész és pusztító járvány sújtja az egyiptomiak állatait;
  6. Fekélyek keletkeznek emberen és állaton;
  7. Az egész országot jégeső pusztítja, s a termés odavész;
  8. Sáskajárás falja fel a jégesőtől megkímélt termést is;
  9. Három napos sötétség száll az országra;
  10. Az egyiptomi elsőszülöttek halála: ember, állat.

 

MEGTÖRTÉNHETETT-E A TÍZ CSAPÁS?

 

A mai kutatók hajlanak afelé, hogy valós történelmi eseményként fogadják el a tíz csapást. De lássuk, mindez miért történt! Ha általában nem is célravezető a Szentírás eseményeit szó szerint értelmezni, mégis sokuknak van valódi történelmi alapja. A szkeptikus tudósok véleménye az, hogy a 10 csapás nem a választott népért bosszút álló Isten tettei voltak, hanem inkább a globális felmelegedés és egy vulkánkitörés következményei. A National Geographic sorozatában a tudósok részletekbe menően taglalják az előzményeket.

 

Számos régész úgy vélekedik, hogy a csapások nyomai legtöbbje a Nílus-deltában található Avarisz (Hut-waret) ősi városának maradványain mutatható ki. Avarisz Egyiptom fővárosa volt II. Ramszesz fáraó uralkodása idején (i. e. 1279–1213). A leletek tanúsága szerint a várost mintegy 3000 évvel ezelőtt hagyhatták el lakói, minden bizonnyal a tíz csapás miatt.

 

Utóbbi feltevést látszik igazolni a klímaszakértők abbéli megállapítása, mely a korszak meleg, esős éghajlatának hirtelen történő szárazra váltására hívja fel a figyelmet. Az első négy csapás lehetséges, racionális magyarázata, hogy a Nílus a váratlan aszály hatására iszapos folyóvá vált. Nem kizárt, hogy a folyam vizét mérgező vízi alga festette vörösre. Az algák vezethettek a békák, a tetvek és a legyek elszaporodásához. A békák kiáramlottak a szárazföldre is, ahol azonban a többségük nyilvánvalóan elpusztult, ami a rovarok elterjedéséhez vezetett. Logikusnak tűnik, hogy a rovarok olyan kórságokat terjesztettek, amelyek az állatokat és az embereket is megbetegítették, minekután sokan elpusztultak.

 

Egyes archeológusoknak kézenfekvő, hogy a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik csapás nem egyéb, mint a szantorini vulkánkitörés egyenes következménye. A vulkáni hamu ugyanis előbb sötétséget és hideget, majd hatalmas viharokat okozhatott. (Ez a jelenség tehető felelőssé a sáskahadakért is.)

 

Végül az utolsó csapás, amely az elsőszülöttek halála volt, feltehetően a gabonakészleteket megfertőző, gyorsan ölő gombafajta számlájára írtható. Minden bizonnyal az elsőszülöttek elsőként vehettek az ételből, ami szinte azonnali halálhoz vezetett.

 

Ez tehát a racionálisan gondolkodó régészek észre alapozott, konkrét biológiai, geológiai és patológiai okokra visszavezetett álláspontja, illetve következtetése.

 

KÜLÖNÖS RÉSZLETEK A 10 CSAPÁS KÖRÜL

 

A Biblia szóban forgó része – Mózes második könyve – hemzseg a mágikus műveletektől. A mágiában mindig az isteni idea, vagyis a szándék az első. Tegyük fel a kérdést: mi volt Isten szándéka a kivonulással?

A válasz: Mózessel kivezetni a népét Egyiptomból. Megválaszolatlan vagy nem kellőképpen megindokolt kérdés: miért a zsidó népet válassza elsőszülött fiává Isten? Lehetséges válasz: mert talán ő a zsidó nép teremtő istene.

 

A következő meglátássorozat Jahve „munkamódszereire” vonatkozik. Az istenség szinte direkt ellenállást ébreszt a fáraóban, hogy példát tudjon statuálni a 10 csapással. Az Úr valósággal provokálja a fáraót, holott természetfeletti hatalmával ezt egyszerűbben is lerendezhetné. Miért folyamodik Jahve ilyen mágikus eszközökhöz? Lehet, hogy hitet akar ébreszteni az emberekben általuk?

 

A varázspálca kérdése is elgondolkodtató. Mint azt a Bibliából tudjuk, a 10 csapás előidézésében alapvető szerepet játszik az a varázspálca, amelyre Mózes, a zsidóság vezetője akkor tett szert, amikor apósánál, a midianita főpapnál (Réhuel = Jethró) volt, amidőn Jahve megjelent neki az égő csipkebokorban. Kérdés: miért van szükség a varázspálcára?

Válasz: Nos, Mózes erős önbizalomhiányban szenvedett, s nem igazán hitte el, hogy a saját népe és a fáraó hallgatni fog a szavára. Ezen kívül Mózes annyira gyenge beszélőképességű ember volt, hogy Jahve a tőle három évvel idősebb bátyját, Áront is mellé rendelte segítség gyanánt, aki pedig kiváló szónoknak bizonyult.

Minden jel szerint Jahve mágikus-okkult erővel ruházta fel Mózes botját. Ne feledjük: Mózes kételkedik és kishitű, ezért Jahvétől érdeklődik afelől, hogy mi lesz, ha senki nem hallgat majd rá. Ekkor Jahve kígyóvá változtatja a botját, majd annak farkát megfogatja Mózessel, mire az visszaváltozik egyszerű bottá.

„Erről majd elhiszik, hogy atyáid istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákób Istene megjelent neked.” (Ex. 4,5.)

 

Mózes varázsbotja később is rendelkezett a mágikus erővel. A fáraó és annak szolgái elé Áron (de vajon miért nem Mózes) által vetve a bot kígyóvá lesz, majd felfalja az egyiptomi varázslók kígyóját. A pálcával Mózes vérré változtatja az egyiptomi vizeket, elpusztítja a folyók halait. Ezt követően a varázsbot révén Áron békákkal árasztja el Egyiptomot. Utána jön a porból előidézett szúnyoginváziót, amelyet az eddig varázslatokkal szemben a fáraó mágusai már nem tudnak leutánozni, miként a bögölyinvázió, a dögvész, a fekélyek, a jégeső, a sáskajárás, a sötétség csapását, továbbá az elsőszülöttek elpusztítását sem (Ex. 8-11. rész). Mindezek hatására a megrettent fáraó elengedi országából a zsidókat, akik a Szentírás szerint istenük parancsára kifosztják az egyiptomiakat. (Ex. 3,21-22 és 12,35-36)

 

Az első csapás során Mózes „Fölemelte a botját a fáraó a szolgái szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott. A Nílus halai kipusztultak, maga a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt egész Egyiptom földjén… Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus környékén, hogy vizet ihassanak, mert nem tudtak inni a Nílus vizéből.”

 

A második csapást az jelentette, hogy a Jahvétől kapott varázsbot révén békákat zúdított Egyiptomra Áron: „kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, és a békák feljöttek, és ellepték Egyiptom földjét” (Ex. 8,2).

 

A harmadik csapást a varázsbot segítségével szintén Áron (és nem Mózes) idézte elő: „Áron kinyújtotta a kezét, és botjával ráütött a föld porára. Ekkor szúnyog lepett el embert és állatot. A föld minden pora szúnyoggá vált egész Egyiptomban.” (Ex. 8,13.)

 

A negyedik csapás során az „Úr” bögölyökkel árasztotta el a Nílus menti országot. „Az Úr így cselekedett: Tömegestül jöttek a bögölyök a fáraónak és szolgáinak házaiba, úgyhogy egész Egyiptomban szenvedett a föld a bögölyök miatt. (Exodus 8,20)

 

Az ötödik csapás: az Úr dögvészt bocsátott a fáraó országára, és „elhullott az egyiptomiak összes jószága.” (Ex. 9,6)

 

A hatodik csapás, a hólyagos fekély a következőképpen jött létre, hogy az „Úr” Mózessel egy marék kemencekormot szóratott ég felé. (Ex. 9,8-10)

 

Az egyiptomiakat sújtó hetedik csapás a jégeső volt: Az istenség parancsára Mózes kinyújtotta a maga varázsbotját az ég felé, az „Úr pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az ÚR Egyiptom földjére. Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják. Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját. Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak.” (Ex. 9,23- 26)

 

Az Exodus szerint a fáraó megígérte Mózesnek és Áronnak, hogy amennyiben az istenséget ráveszik a jégeső megszüntetésére, akkor elengedi országából a zsidókat. De az uralkodó ismét megszegte a szavát, ezért jött a nyolcadik csapás. „Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és egyék le az ország minden füvét, vagyis mindazt, amit a jégeső meghagyott!” Mire fel Mózes „kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és az Úr keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel azután meghozta a keleti szél a sáskákat. Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután. Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és leették a föld minden füvét, a fák minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső. A fákon és a füves mezőkön nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén.” (Ex. 10,12-15.)

 

Az Ótestamentum közlése szerint a fáraó kérésére Mózes az istenséghez könyörgött, aki megszüntette a sáskajárást. Az uralkodó teljesen érthetetlen okból, amit csak találgatni lehet, mégsem engedte ki a zsidókat Egyiptomból. Ami viszont még abszurdabb, hogy „az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait”. (Ex. 10,20)

 

Ekkor vette kezdetét a kilencedik csapás az Úr parancsára: Mózes „…kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.” (Ex. 10,22-23.)

 

Itt újra lejátszódik a fáraó töredelmes esdeklése, majd szószegése, amin már az olvasó egyáltalán nem lepődik meg. (Ex. 11,10) Ezután jött az utolsó nagy sújtás, a tízedik csapással. Az istenség jelzi, Mózesnek, hogy e szörnyű csapás után a fáraó nemhogy kiengedi, hanem éppenséggel elkergeti a zsidóságot Egyiptomból. (Ex. 11,1)

 

Az Úr megparancsolja a zsidóknak, hogy kérjenek egyiptomi szomszédaiktól ezüst és arany ékszereket. Majd elrendeli, hogy a páskabárányt az év első hónapjának tizennegyedikén este vágják le Izráel fiai, s reggelig kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg, továbbá az állat véréből kenjenek vért az ajtókeretre, hogy az „Úr” majd megkímélhesse házaikat, midőn látja a vérből készült jelet.

Izráel fiai végrehajtják az „Úr” rendelkezéseit, aki pedig elpusztítja az egyiptomi elsőszülötteket imígyen: „Történt azután éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét, és az állatok minden első szülöttjét.” Ezután a rémült és megtört fáraó elküldi országából a zsidókat. (Ex. 12,29)

 

Ha végigtekintünk az egyiptomi tíz csapáson, akkor nincs okunk feltételezni, hogy ne történtek volna meg. Ugyanakkor azt sem tudjuk megcáfolni, hogy ne történtek volna ilyen és ehhez hasonló tragikus és katasztrofális események máskor is. Egyes vallástörténészek úgy gondolják, hogy a Nílus vizét másik alkalommal is vörösre festette valamilyen anyag, hogy békák, szúnyogok, bögölyök, dögvészek, hólyagos fekélyek, jégesők, sáskák pusztították Egyiptomot olykor-olykor, valamint hogy a térségben napfogyatkozás, illetőleg valamilyen vulkánkitörés miatt kialakulhatott sötétség más korszakokban is.

Ugyanezek a kutatók nem látnak semmi többet az Exodus-ban, mint feltupírozott természeti eseményeket. Szerintük a tízedik csapás, vagyis az emberi és az állati elsőszülöttek isten általi elpusztítása nem történt meg. Valószínűsítik, hogy ez a történet csak a zsidók kivonulása után keletkezett utólag, mivel a bibliai szerzők ezzel kívánták megindokolni, hogy miért köteles a nép még a honfoglalást követően is gyakorolni a kánaáni etnikumoktól átvett szokást, az emberi és az állati elsőszülöttek feláldozását.

 

A hívők ezzel szemben transzcendens, a spirituális emberek pedig kifejezetten mágikus erők közreműködését és munkálkodását látják a kivonulás forgatókönyvében. Ami pedig annak eldöntését illeti, hogy egy istenség, vagy – Urambocsá’ – a Teremtő képes-e efféle csapások kivitelezésére, mindenkinek szíve joga, hogy maga adja meg az igenlő vagy tagadó választ.

 

 

MI TÖRTÉNT A TÍZ CSAPÁS UTÁN

 

A tíz csapás során Egyiptom elveszíti elsőszülötteit, Izrael elsőszülöttei ellenben megmenekülnek, mert megkenték a húsvéti bárány vérével az ajtófélfákat, így végre-valahára sor kerülhet a kivonulásra. Ebben a részben pontos előírások is találhatók arra vonatkozóan, hogy miként kell a húsvéti bárányt elkészíteni, elfogyasztani, valamint a kovásztalan kenyeret és az elsőszülötteket felajánlani.

Az elsőszülöttek halála éjfélkor következett be, és a fáraó még az éjjel hívatja Mózest és Áront, s revideálja álláspontját, tehát mégiscsak megadja az engedélyt az elvonulásra. Az izraeliták Ramszeszből Szukkót felé indulnak, majd a Sás-tenger menti pusztán keresztül vezet az útjuk tovább. Jahve nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban halad velük útmutatás gyanánt. Ez a 11-13. fejezetből derül ki.

 

Időközben a fáraó megbánja, hogy elengedte az izraelitákat, ezért harci szekerekkel felszerelt seregével üldözőbe veszi a kivonulókat. Az izraeliták a tenger partján ütnek tábort. A felhőoszlop elválasztja egymástól az egyiptomi sereget és az izraelitákat, így a sötétség miatt az egyiptomi sereg nem férkőzhet az izraeliták táborához. Jahve parancsára Mózes a tenger partján kinyújtja kezét, s visszaszorítja és kiszárítja a tengert. A kettévált vízfal között az izraeliták átkelnek a tenger medrében, míg az üldöző egyiptomiakat a lezúduló hullámok temetik sírba, miután Mózes Isten parancsára ismét kinyújtja kezét a tenger fölé.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..