Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Angelus Silesius – a Sziléziai Angyal

Angelus Silesius arra tett kísérletet a 17. században, hogy a metafizikai-misztikus hagyományt lírai formában egyesítse. A gondolkodó és az érző lélekhez egyaránt szól, mivel az anyagi megkötöttség és dermedtség állapotától indul el, de a végtelen tér állapotába érkezik meg epigrammagyűjteményével. Ideái nem csak „épater le bourgeois” hangján szólnak.

 

„A rózsa nem kutat, virágzik, mert virágzik,

nem tud magáról és nem kérdez és nem vitázik.

 

Mindez játék, mit az istenség szava éltet:

saját magának ő gondolta ki a létet.

 

Mondják, mindene van, s koldus néki az ember:

jó, de hát mit akar az én szegény szívemmel?

 

Megállj! Hová rohansz? Tebenned van a menny,

másutt meg nem leled az Istent sohasem.

 

Imádkozunk: Uram, te döntesz, senki más –

s íme ő nem akar, ő örök hallgatás.

 

Ember, míg vágyod az Istent a hit tüzében,

addig az ereje még nem járt át egészen.

 

Istenhez a szív egyszerűen benyit;

ész és szellem soká vár, míg beengedik.

 

Egy menyasszonyi csók Istennek több lehet,

mint a sok munka, mely napszámért sírba megy.

 

Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod;

istenné, ha hiszed, földdé, ha azt imádod.”

 

A misztikus költészet talán attól az, ami, hogy egyesíti, pontosabban fogalmazva a megfelelő megvilágításba helyezi a profánt és a szentet, a múlandót és a kimondhatatlant, az időben rögzültet és a felszabadultat, a mélységet és a magasságot, a durvát és a finomat, miközben egyetlen pillanatra sem téveszti szem elől a valódi célt: Istent. Ebben volt nagy Angelus Silesius, kire többnyire Eckhart Mester, Keresztes Szent János, Giordano Bruno, és Jacob Böhme szellemi utódaként tekintenek.

 

A német barokk líra mestere rávilágít az ember Istennel való egylényegűségére azáltal, hogy megidézi az ember nosztalgikus vágyódását a tökéletesség iránt: a szépség, az erkölcsi törvény, a vallásosság és a hagyomány valósága fejeződik ki Silesius költészetében és süt át sorain. Persze kérdés, hogy az ember hogyan fogja be gondolatait.

 

Van, aki csak paradoxonokat vagy csupán költői képeket lát revelációiban, és itt meg is torpan. Van, aki meghallja az ellentétek és a látszólagos ellentmondások feloldó vigaszát. Van, aki átérzi, hogy mit is jelent az ember-lét. Van, aki inspirációt, s olyan is akad, aki kifejezetten intuíciót merít belőle.

 

De honnan szerzi ezt a gnosztikusnak beillő tudását Angelus Silesius, aki maga német katolikus költő, azonfelül misztikus teológus volt. Mert az véleményem szerint kétségtelen, hogy sorain olykor napnál világosabban sejlik át a gnosztikus és indiai hagyomány. A legjobban természetesen annak örülnék, ha ezt mindenki maga döntené el fő művének olvasása közben, melynek címe: Kerubi vándor (Kairosz, Budapest: 2002.)

 

A kerubi vándor szerzője az a Johannes Scheffler (1624-1677), aki Leydenben orvostudományt tanult, majd pap, illetve franciskánus (Ferenc-rendi szerzetes) lett belőle.

Életének első felében még lelkesen katolizált, míg utolsó éveit kolostori elvonultságban töltötte.

Hercegi orvos előélete és misztikus felismerései is szerepet játszhattak abban az életlátásban, mely később lírájában kifejezésre jutott. Ugyanakkor fontos tudni, hogy Silesius nem volt annyira rebellis, mint amilyennek esetleg első látásra tűnhet, mivel elmélkedéseinek egyik szócsövét a szépirodalomban találta meg. Olyannyira így volt ez, hogy versei egyházi engedéllyel és jezsuita támogatással jelenhettek meg, elsőként Bécsben.

 

„Mielőtt Én én lettem, Isten voltam Istenben. Ezért még azzá válhatok, ha meghalok a magam számára.”

 

A modern paradigmák csapdájába esett, felszínes elmetevékenységekben kielégítést kereső és találó ember számára aligha követhető a „Sziléziai Angyal” könnyed és mégis súlyos magasröptűsége, mindazonáltal korunk bűnöktől terhes, valódi szabadságot vágyó spiritualizálódó lelkei valóságos mennyei forrásra lelhetnek a mester remekbeszabott asszociációit követve.

Voltak, akik megvádolták azzal, hogy célja csupán épater le bourgeois, vagyis szokatlan, váratlan, merész fordulattal meghökkenteni a nyárspolgárt, hovatovább eretnek, de aki túlnéz szavai burokrendszerén, az ezen csak mosolyog, miként Silesius is tette.

 

Mit ültet át Silesius az irodalom nyelvére? Részint a saját megtérését, részint magának a megtérésnek a folyamatát. A kerubi vándor éppen azt fogalmazza meg, hogy az igaz keresztény ember élete egy vándorút, amelyet isteni megbízatásból, Isten metafizikai értelemben vett küldötteként kell a földön végigjárnia. Eme műben és ösvényen egyszerre találkozunk a keresés és a célba érés, a misztikus élmények és a beavatás, a valóságon túli valóság számos szférájával. A kérdés már csak az, kit mire ihlet?

 

„Isten általam él, és én Általa élek.

Ő bennem, Benne én: így vagyunk egy-egészek.”

 

Az idézetek forrása: Kerubi vándor, Kairosz, Budapest: 2002

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..