Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Anyag, Energia és Tudat

Hermész Triszmegisztosznak igaza volt, amikor azt állította, hogy az anyag csak átalakult, mert már előzőleg is megvolt, minthogy az anyag az átváltozás eszköze. A 20. század fizikája lehetővé tette, hogy kitörjünk a materializmusból, amikor jött Einstein és megalkotta a relativitáselméletet, s ezzel „megengedte”, hogy a tiszta energiából anyagi részecskék jöjjenek létre. Íme, a teremtés részleges fizikai megfogalmazása!

 

Az anyag az energia játéka

 

A spiritualitás szerint Isten a végtelen Fény és a Tiszta Pontencialitás, akiben minden lehetőség megnyilvánulatlanul lappang. Ez egy alaktalan, mindent átható energiamező, amely akkor nyeri el, illetve veszi fel az alakját, amikor működni kezd. Ily módon minden forma és alakzat megjelenése a mozgáson lapszik.

Amikor a láthatatlan és a látható energiáról elmélkedünk, akkor az érzékelhetőség szerint választjuk szét a dolgokat ismertekre és ismeretlenekre, érzékelhetőekre és érzékeken túliakra. Ha így vesszük, akkor a világ egy durvább és egy finomabb anyagi-energetikai rendszerből épül fel. Előbbieket részecskéknek, utóbbiakat hullámoknak nevezhetjük, nem mintha mindent abszolút ismernénk, de e kettős természet jó kiindulópontnak tűnik.
A fizikai tudomány már tart ott, hogy felismerje a részecskék egymásba történő átalakításának a tényét, ami lényegében alátámasztja a misztikusok ama tézisét, miszerint a végtelen kreativitás mindenre képes: az anyag energiává és az energia anyaggá alakítható.

Ezek után képzeljük el ennek a gyakorlati hasznát, példának okáért az orvoslásban. Álmainkat is felülmúló távlatokat nyit meg ez a felismerés. Anyagi testünket akár egy bioplazmikus masszának is tekinthetnénk, amelyet kellő ráhatással – megfelelő rezgésű energiával – befolyásolhatunk, magyarul rendellenességeket szűntethetünk meg és csodával határos módon gyógyíthatunk. De haladjunk tovább!

 

Mi az anyag? Erre a kérdésre azért sem érdektelen elfogadható választ keresni, mert a testünkkel oly nagyon szeretünk azonosulni. Nos, az anyag lényegében összesűrűsödött tér. Igen, jól hallottad, ma már ez helyzet. Az eddig szilárdnak hitt részecskék voltaképpen nem is olyan szilárdak és nem is olyan kemények, mint azt a laikus ember hinné, hanem valójában energia-csomagocskákból álló létezők. Ezen energiacsomagok építik fel a részecskéket, amelyek pedig a testünket alkotják sűrű és félelmetesen gyors cserélődések és kölcsönhatások közepette. Akkor ezek szerint a testünk csupa energiából áll, s nem is a megszokott anyagból.

 

Lépjünk eggyel tovább! Az energia, illetve az erő idézi elő a létezést, a mozgást és a különféle (élet)folyamatokat. Az energia működtet és tart fenn mindent, ilyen értelemben minden energiafüggő. Einstein óta tudjuk, hogy maga a tömeg is az energia egyik megjelenési formája. Ebből látszik, hogy az energia játéka okozza az élete, mely örökre megmarad és minduntalan átalakul, de nyomtalanul el nem tűnik, legfeljebb meg kell keresni az árnyaltabb formáit.

 

Amikor teremtésről beszélünk, akkor arról szólunk, hogy az energia egyik formája átalakul a másikba. Lényegében a forma az energia modulációja, amelynek a szabályrendszerét egyelőre kevéssé ismerjük. Mint az indiai mesében, amikor az öt világtalan tapogatja az elefántot és mindegyik mást mond róla, ekképpen a fizikusok is csak lassacskán közelítenek az igazság felé, de annyi bizonyosan látszik, hogy a tudomány egyre-másra igazolja az ősi misztikusok állításait, s ez mindenképpen előremutató.

 

Különleges rezgésszámok

 

Amit mi energiának hívunk, azt több mint száz évvel ezelőtt már megfeleltették a részecskék frekvenciáinak. A változatos szubatomi (atomtól kisebb) részecskéknek eltérő rezgésszámuk van. S így jutunk el az anyag titkához, vagyis az eltérő energetikai szintek egymáshoz való viszonyához. Az anyag lényegében egy bizonyos frekvenciasávon belüli sugárzásnak (fénynek!) az elnevezése. Érthetőbben fogalmazva, mi egy másodpercenként mért rezgésszámtartomány két határa közötti regéseket nevezzük anyagnak.

Mindennek az életben, illetve a térben ritmusa van. Ezt egyébként meg is mérték: 1027 Hz.  Ezt akkor érthetjük meg a legjobban, ha nem olyannak képzeljük el a teret és az időt, mint egy színpadot, amelyen az események időben játszódnak le, hanem úgy tekintünk a térre, hogy mint az idő létrehozójára és alkotójára. A tér és az idő tehát szervesen összekapcsolódik, ezért is nevezzük négydimenziós kontinuumnak. Nincsen idő tér nélkül.

 

A térnek van geometriája, míg az időnek van tartama, illetve mozgása. E két jelenséget az energia határozza meg. Az asztrofizikusok megállapították, hogy a téridő görbült és visszafordul önmagába. Ugyanakkor, a spiritualitás időtlenségről is beszél, olyan állapotról, amelyben jelentőségét veszíti az idő. Ez első hallásra meglepőnek tűnhet, holott nem az, hiszen a fizikusok az ősrobbanás előtti állapotban nem tartják elképzelhetőnek az idő megszületését. Az időnek csak a kozmosz születése után van értelme. Ha pedig ez így van, akkor Istent az ősrobbanás környékén lehetne a legnagyobb eséllyel megragadnia a materiális elmének. Csakhogy erről a pillanatról már lekéstünk.

 

Ugyanakkor a fénnyel, azaz energiával teli világegyetem képe a jelenkorban is kirajzolódott már a tudósok előtt, hiszen rájöttek, hogy nagyon helytálló azt feltételezni, hogy a részecskék és az energiák egymással hihetetlenül sokféle formában kapcsolódnak össze és állandóan hatnak egymásra. Egyes kutatók azt is felfedezték, hogy távolságtól független koherencia hatja át az univerzumot. Egyre több egységesítő elmélet lát napvilágot, s ezek többnyire összeegyeztetik a részecskék és a hullámok alaptermészetét, és a felé tendálnak, hogy az önszerveződő és intelligens világegyetem mélyén, annak legfinomabb szintjén létezik egy szupererő, amely az egész Mindenséget vezérli.

 

További, megválaszolásra váró kérdés, hogy ez a szupererő egyben egy tudatmező-e, amely már időtlen idők óta fejlődik és gyarapodik? Újabb kérdés, hogy vajon e tudatmező az eddig benne lezajlott eseményeket eltárolta-e magában emlékek formájában? (Több jel szerint igen.) Végül, de nem utolsó sorban, kérdés, hogy eme végtelenül finom, önszerveződő tudatmező még milyen meglepetéseket tartogat a halandó ember számára? Ez utóbbi rejtély főként annak fényében érdekes, hogy ellentmondó dolog egy ilyen halhatatlan, szuperintelligens létezőről azt felételezni, hogy számol olyan fogalmakkal, mint halál vagy elmúlás. Így gondolkodva, az élet el nem múló kölcsönhatások, megszámlálhatatlan számú világok és teremtmények sokasága, amelyeket egyelőre még nem sikerült megismernie az emberiségnek!

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..