Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

ASZTRÁLUTAZÁS – „VISSZA A JÖVŐBE”

Ha valami nem tetszik a jövődben, változtasd meg most! – Ígérem, ennek a mondatnak meglesz az értelmes magyarázata, mire ezt a cikket végigolvasod. A mágusok visszafelé képesek élni az időben. – tanította Merlin a fiatal Artúrnak. – Ez a kijelentés is elnyeri értelmét hamarosan. Nincs benne körmönfontság, nincs benne hamisság, egyszerűen dimenziókról, magasabb síkokról és az emberi tudat csodálatraméltó képességeiről lesz szó.

 

Vissza a jövőbe – a film

 

A Vissza a jövőbe (eredeti címén: Back to the Future) egy kaland-vígjáték, melyet 1985-ben mutattak be. Számos díjra jelölték, melyek közül a legjobb hangeffektusokért járó Oscar-díjat nyerte meg.

1985 őszén Marty McFly, egy tizenhét éves tinédzser zenésznek készül. Egy nap felkeresi kissé hóbortos tudós barátját, aki meginvitálja éjjel 1:15-re a Twin Pines Mall nevű parkolóba.

A tudós egy európai DeLorean DMC-12-es sportkocsiba ülteti Einstein nevű kutyáját. Marty és ő megállnak 100 méterrel a kocsi előtt, amit távirányítóval vezérel a tudós. Az autó eléri a maximális 88 mérföldes óránként sebességet, majd megjelenik előtte egy furcsa alagútféleség és a kocsi köddé válik. Ezután a doki elmagyarázza Martynak, hogy a DeLorean egy időgéppé alakított szerkezet. Azután a kocsi újra felbukkan, s a doki elmagyarázza Martynak a találmány részleteit. A DeLorean elektromossággal működik, de plutónium szükséges ahhoz, hogy időutazást tudjon végrehajtani. A bonyodalmat az okozza, hogy a lopott plutónium terrorista tulajdonosai váratlanul feltűnnek a színen. A meneküléses hajsza végén sikerül a főszereplőnek az időgépet aktiválni és 30 évet visszautazni az időben. Összefut saját szüleivel, akiknek elrontja az első randevúját. Így az időparadoxon miatt veszélybe kerül a léte, tulajdonképpen az ő megszületése, ezért sürgősen meg kell oldania szülei újra egymásra találását.

Ezzel a filmmel lopta be magát az időutazás kérdésköre a köztudatba. Persze a fantasztikus regények olvasói és az ezotéria iránt érdeklődő emberek számára ez nem is annyira elvetemült és habókos ötlet.

 

Utazás szellemtestben

 

Kezdjük az elején, bár ez egy picit önkényes és szubjektív lesz a kiindulópont. 1929-et írunk, Sylvan Joseph Muldoon könyvet ad ki Az asztrál-test projekciója címmel. (A projekció kivetítést és vetületet jelent. Ebben az esetben az asztráltest az ember egy magasabb dimenzióban létező képmása, vetülete.) Hatalmas sikert arat vele. Gyerekkori éveibe viszi vissza az olvasót, amikor egy-két misztikus élmény történt vele. 12 éves korában egyik éjszaka kiemelkedett a testéből, illetve a teste fölött lebegve találta magát. Tisztán emlékezett mindenre: az ágyra, a szobájára, a saját fizikai testére. Ekkor arra lett figyelmes, hogy az asztrális és a fizikai testét egy köldökzsinór köti össze. Ezután „lelke” elvándorolt és csak később süppedt vissza testébe nem kis fájdalmak közepette.

Az Oliver Fox álnéven író Hugh G. Calloway szülei halálát követően érzett magában indíttatást arra, hogy a halál misztériumát jobban megismerje. Lépésről-lépésre megtanulta álmainak irányítását. Ez egy mágikus technika, amely manapság a tudatos álom néven ismeretes. Lényege, hogy egy adott kérdésre álmunkban kapunk választ, avagy megtekinthetünk bizonyos eseményeket a múltban és a jövőben. Erre majd később még visszatérünk.

Szóval, a delejes álmodás segítségével Hugh rendszeresen elhagyta a testét álmában és utazgatni kezdett. Megtapasztalta, hogy ő – pontosabban egyfajta tudata – a testén kívül is létezik és minden különösebb gond nélkül képes áthatolni a fizikai tárgyakon, testen, falakon, tulajdonképpen minden anyagi létezőn. Ez a „teste” nem ütközik bele semmibe és senkibe, aki ebben a fizikai világban él és mozog. Semmi sem akadályozza a mozgásában a fizikai valóság létezői közül. Ugyanakkor érezni, illetve érzékelni lehet e különös szubsztanciájú (állományú) testtel, amely éppoly valóságos, mint az anyagi. Élményeit és tudását Asztrális projekció című könyvében tárta a nyilvánosság elé 1938-ban.

 

Ha már az asztrális test állománya szóba került, érdemes tisztázni, mit értünk alatta, mert bevallom, nem könnyű olyan dolgokat elképzelni, amit a legtöbb ember még „álmában sem látott”. Viccesen fogalmazok így, hiszen az a fonákság az egészben, hogy minden ember rendelkezik ilyen alkotórésszel, s éppen ennek segedelmével vagyunk képesek álmodni. Ha nem volna asztrális testünk, akkor álmaink sem lennének. Természetesen itt most nem térnék ki annak tudományos boncolgatására, hogy aura és azon belül az asztrális test létezik-e, vagy sem, mert ennek bárki utána nézhet és utána gondolhat. Ha az amerikaiak és az oroszok kémprogramjairól szóló közzétett feljegyzéseket és beszámolókat valaki fellapozza, meg fog lepődni azon, hogy már a 20. század első felében micsoda okkult hadviselés zajlott és micsoda spirituális háború folyt „paranormális” képességű személyek felhasználásával. Ami az aura létezését illeti, orosz tudósok már jó ideje felfedezték, hogy az embert körülveszi és áthatja egy összetett energiamező, amely a fizikai szemmel nem, de műszerekkel annál inkább érzékelhető. Ez az aura, amelynek rezgéstartománya 300 és 2000 nanométer közötti hullámsávba esik.

Az asztrális test és a benne rejlő, kiaknázásra váró adottságok ügye emlékeztet az Internetre, amely eredetileg katonai célokat szolgált és a hírszerzés eszközeként látta meg a napvilágot, azután lebutított változata csakhamar „közkinccsé” vált és beköltözött az otthonainkba. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy csak előnyünkre. Mindenesetre, ahogyan léteznek vezetékben áramló információk és energiák a környezetünkben, amiért egyenesen diliházba csukták volna pár évszázaddal ezelőtt még az embert, ha ilyet állítani merészelt volna, úgy létezik információ és energiaáramlás a közvetlen környezetünkben is, csak más dimenziókban. Ezeket a dimenziókat nevezi a szakirodalom (Rudolf Steiner, a teozófusok, a Rózsakeresztesek, a parapszichológusok) magasabb világoknak vagy rejtett síkoknak.

 

Az asztráltest része az embernek, mondhatni. De precízebben kell fogalmazni: nem egyszerűen része, hanem testrésze. Csakhogy nem a fizikai síkon található ez a testrész, mint ahogyan az orrunk, a fülünk és a szemeink, hanem egy finom energiákkal telített térben, amit nevezhetnénk kvantumfizikusként holomezőnek. Ami finom energia, az nem jóízű, csupán attól finom, hogy a rezgésszáma kívül esik az emberi érzékelés körén, tehát finom rezgései átesnek tudatunk szűrőin. De ne essünk abba a hibába, hogy amit nem látunk, az nincs is. Mert manapság egyre többen érik el vagy születnek azzal a képességgel, hogy az öt alapérzékszervük mellett képesek érzékelni az asztrális testüket is. Magyarul, az ilyen adottságú személyek számára a világ bonyolultabb és változatosabb, mint a többiek számára.

 

Az asztrális utazás egy különleges térben történik, melynek neve asztráltér. Ez a világ egy másik, az anyagihoz viszonyítva egy finomabb, magasabb frekvenciájú térből áll. Ott mások a szabályok és a törvényszerűségek. A asztrális tér áthatja és energiáival élteti az anyagi világot. Az asztrális világ az anyagi világot táplálja és fenntartja. Az asztrális térben áramló energiák töltik fel éjszakáról éjszakára az ember asztrális testét, amely ennek hatására napról napra megújul. Ha ez nem történne meg, az ember „meghalna”, kénytelen lenne a fizikai testétől megválni. Mert a fizikai test csak addig élő és egészséges, amíg az asztrális energiákból rendszeresen és a szükségleteinek megfelelően képes töltekezni. De minket nem is az éltető asztrális „üzemanyag” érdekel, hanem az utazás. Bizony, lehetséges ebben a különös térben mozogni, közlekedni, vagyis utazgatni. Annyit mindenképpen tudnunk kell, hogy erre alkatilag, mondhatnám, gyárilag képes minden egyes ember. Oka abban keresendő, hogy az emberi aurának van egy sziderikus része, ahol az embernek a különböző tulajdonságai nyugszanak. A testelhagyás ezzel a finom állagú testtel történik minden éjjel. Ő fogja magát, s amikor már az éber, periférikus tudatunk (egónk) kikapcsolt, akkor eloldódik a testtől és fejlettségétől függően az asztrális tér különféle régióiba tesz utazást. Hogyan?

Nos, az asztrálteret leginkább úgy érdemes elképzelni, mint egy metróhálózatot. Telis tele van alagutakkal, elágazásokkal, állomásokkal, hogy úgy mondjam. Amikor az asztráltest elhagyja a fizikai testet, akkor sokszor lehetősége van becsatlakozni, belépni ebbe a metróhálózatba. Akaratától függően – mert az akaratnak ott nagy hatalma van – megnézhet ezt-azt. Pongyola megfogalmazás? De nem véletlenül! Ugyanis, még egy valamit nem árultam el, amely nélkül az eddigi fejtegetéseim nem érnek egy fabatkát sem. Nevezetesen, az asztrális térben érzékelhető időről van szó. Odaát nem áramlik az idő lineárisan, mint azt megszokhattuk. Voltaképpen az idő mint olyan egyetlen dimenzióvá olvad össze, tehát nincs múlt, jelen és jövő. Na, itt álljunk meg és gondolkodjunk egy kicsit. Ha nem válik szét az idő múltra, jelenre és jövőre, akkor mindennek egyszerre kell jelen lennie az asztrális térben, vagyis egyidejűségről beszélhetünk. Létezik természetesen egymásutániság, következetesség és logika ott is, csak az események egyszerre vannak jelen. Ahogyan a tervrajzban már benne van a ház, miként a zigótában (megtermékenyített) petesejtben a teljesen kifejlett ember, ahogyan az archetípusban a világegyetem végtelen formavilága, ahogyan művész fejében a kész szobor, ahogy a költő fejében a vers szavai, úgy léteznek az asztrális térben is a történések. A történések, amik még meg sem történtek. A történések, amelyek egyszer megtörténhetnek, s meg is fognak történni, vagy ki tudja mi lesz velük?

 

Tételezzük fel, hogy a mi kis asztráltestünk éjszaka eloldódik a szép és formás fizikai testünktől. Majd barangolni indul. Tegyük fel, hogy minket foglalkoztat egy kérdés: a szerelem. Vajon beteljesül-e vagy sem. Most jön a „vissza a jövőbe” című rész. Fogja magát az érzelmeitől felajzott asztráltestünk (az asztrális test az érzelmeink forrása és közege), elkezdi vadul keresni az asztrális energiamező minden olyan lehetséges megvalósulási eseményét, amely róla és a szerelméről szól. Keresi-keresi. S aki keres, talál – valóban. Mit csinál? Olyan eseményeket, szakszóval jövőképeket keres, amelyek a kapcsolat lefutási lehetőségeit tartalmazzák. Végeredményben utazik az időben! Megtekinti a jövőt. Utánanéz a variációknak. Megnézi asztrális „szemein” keresztül, hogy elcsattan-e a csók, vagy esetleg egy pofon jut neki osztályrészül. Kifürkészi az asztrális térből, a jövőben megtörténő események közül, hogy happy-enddel vagy kudarccal fog-e a kapcsolat záródni. S ha talál egy olyan megvalósulási szálat az asztráltest, amely számára szimpatikus, akkor végignézi és alaposan tanulmányozza azt a jövőképet. Tehát tanul! Merthogy lehet így is tanulni. Megnézi és ami legalább ennyire fontos, megjegyzi, mit hogyan kell ahhoz alakítani, hogy az események ebbe az irányba forduljanak, eme cél felé haladjanak.

 

A jövőbe utazik az asztrális test, megfigyel, elemez, tanul, majd uccu, visszatér a fizikai testbe és igyekszik megosztani az ily módon szerzett információkat a fizikai testhez kötött én-tudattal. Hát, ez sem egyszerű mutatvány, pedig a nehezén már túl van, a jövőben reá várakozó végtelen lehetőségből kiragadta a számára előnyöset, üdvöset. Most már csak tudatni kéne valahogy a kicsi góréval, tudniillik, az egóval, hogy melyik irány a helyes. Ezt kétféleképpen érheti el az asztrális test: álmot küld a tudat számára vagy amikor a tudat éber, érzelmekkel befolyásolja azt. S mint tudjuk, vannak olyan valósághű álmaink, amelyek egy bennünket éppen foglalkoztató kérdésre kínálnak választ. Na, ez az asztráltestünk csodája. A másik, amikor elönt bennünket egy fantasztikus érzés: szerelem, ihlet, boldogság, gondtalanság stb., s ez az érzés minket tettekre sarkall. Ez az asztrális testünk másik csodája.

 

Innen nézve az életünk dolgait és alakulását, ha valakinek nem teszik a jövője, s aggódik miatta, akkor tudjon róla, hogy a jövőben millió jó lehetőség vár rá, amelyek közül választhat. Asztrális teste mindenkinek van, fejleszthető és tudatos álomtechnikával, asztrális projekcióval, testelhagyással, speciális meditációval tudatossá tehető, ami benne van, vagy amilyen információkhoz ő hozzáfér. Utazhatunk a jövőbe és a múltba, mert az asztrális világban, energiamezőben ez egybefolyik, illetve egyszerre létezik, még ha nehéz is ezt elsőre elképzelnünk.

Merlin pedig azért tanította Artúrnak, hogy a mágusok visszafelé élnek az időben, mert ők tudatosan használják az asztrális testüket. A mágusok asztrális érzékszervei a másodperc tört része alatt nyernek információt a jövőből és választank a lehetséges variációk közül. Amikor rálelnek a számukra üdvös célra, akkor pedig visszagöngyölítik azt a szálat, vagyis jövőképet a jelenig. S akkor a döntésük már tudatos választásuk eredménye. Addig is, amíg nem válunk ennyire szupertudatossá, használhatjuk és továbbfejleszthetjük az asztrális testünkben lappangó időtlen képességeinket. Véleményem szerint ez a jövő egyik forradalmian újszerű sorsalakító és önmegvalósító útja. Még az Internetnél is jobb!

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..