Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az áhítat mágiája

A látóhatárra hosszú árnyékot vető égiháborúk, amint a kontinensek életre kelnek a fényektől; a vonal, mely elválasztja egymástól a nappalt és az éjszakát, amint keresztülhalad lassan a föld felszínén; a sarki fények táncoló függönyei hullócsillagokként söpörnek keresztül a sztratoszférán.

Az asztronauták milliárdnyi módon leírták már, miként éreznek akkor, amikor visszatekintenek a Földre a világűrből, de mindegyiknek van egy közös vonása.

Amikor a világot egységben látják, egyetlen, örökös, dinamikus mozgásban lévő entitásként, akkor az nem kevesebb érzést kelt, mint a túláradó áhítatot.

 

https://pbs.twimg.com/

 

Az áhítat ősi koncepciója

 

Azt mondják, hogy az űrhajósok megszámlálhatatlan órát tudnak eltölteni az űrhajó ablakán keresztül történő bámészkodással, a változó látványnak és a Föld felszínén lévő kölcsönhatásoknak a megfigyelésével. Nehéz abbéli kijelentésükkel vitába szállni, hogy ez az egyik legmélyrehatóbb élmény az emberiség történelmében. S bizonyosan nem esik nehezünkre megérteni, hogy a legelső űrhajósok miért is merengtek el azon, hogy a szülőbolygójuk eme harmonikus képéről kiderül-e majd, hogy a legfontosabb oka volt annak, hogy erre az utazásra vállalkozzanak.

 

Edgar Mitchell, az Apolló űrhajósa, kutatta élményének a jelentését és nem igazán elégítette ki a tudományos és a vallásos irodalom. Miután segítségért fordult a helyi egyetemhez, meséltek neki egy olyan ősi elképzelésről, amelyet „Savikalpa Samadhi”-nak hívnak, ami leírja, hogy bár a dolgokat a szemeinken keresztül nézzük, ugyanakkor az ösztöneink és az érzelmeink szintjén tapasztaljuk meg, s teremtjük meg a teljes egység értemét. Egyszeriben megmutatkozott számára, hogy az áhítatnak ez az érzése nem újdonság az asztronautáknak, hanem valami életadó dolog az emberi természet számára.

http://ljubincic.com/

Az áhítat jelentése

 

Lehet, hogy az áhítat ténylegesen egy hajtóerő, ami évezredeken keresztül ösztökélte az emberiséget, s amely hatalmas magasságok elérésére, kibontakozásra, fejlődésre és növekedésre sarkall minket. Nicholas Humphrey pszichológus ezt egy evolúciós haszonként írta le: olyasvalamiként, ami szándékosan generációk százain át választódott ki, mivel a kozmikus jelentőség érzésével tölt el mindnyájunkat.

Az áhítat érzése olyan fajjá formálta az emberiséget, amely nem csak a túlélésért küzd, hanem a gyarapodásért és a tökéletesedésért. Humphrey azt mondja, hogy a tudat egy mágikus show a fejünkön belül, amely meghaladja a világot és érezhetővé teszi számunkra a különlegeset, s egy alapos okot nyújt nekünk ahhoz, hogy fennmaradjunk és egy vágyat arra, hogy a pillanatban éljünk.

Amikor megtapasztaljuk az áhítatot, akkor kényszert érzünk arra, hogy a jelennel foglalkozzunk és elmélyedjünk a világ átélésében. Arra ösztönöz bennünket, hogy felfedezzünk, elképzeljünk és tovább nyomuljunk előre a megértésért folytatott kutatásban.

 

Az áhítat éppen annyira létfontosságú az egyénnek, mint amennyire a fajunk sorsa számára. A Stanford Egyetemen készült tanulmány szerint az áhítat megtapasztalásának hosszantartó hatásai vannak a jólétünkre. Útba igazítja az érzékelésünket, amitől időmilliomosnak érezzük magunkat, vagyis egy olyan érzésben részesülünk, ami oly illékony ebben a rohanó világban. Ahelyett, hogy azon siránkoznánk, hogy mennyi mindent kell csinálnunk a szűkre szabott időnkben, inkább azt érezzük, hogy a rendelkezésünkre álló idő végtelenné terebélyesedik. Kevésbé leszünk türelmetlenek, nagyobb lesz bennünk a hajlandóság arra, hogy időt szenteljünk mások megsegítésére és elégedettebbek leszünk az életünkkel, valamint valószínűleg előnyben fogjuk részesíteni az anyagi dolgokon túli megtapasztalásokat. Az áhítat a jelenbe von minket, sokkal kielégítőbbé téve ezzel az életünket ahhoz képest, amilyen előtte volt.

 

Áhítat a mindennapokban

 

Az űrhajósok kozmikus élményét „áttekintő effektusként” írtuk le. Pillantsunk vissza a planétánkra és megfigyelhetjük azokat a dolgokat, amelyeket intellektuális szinten már ismerünk, jóllehet sohasem tapasztaltuk meg magunkban. Egyetlen rendszerként láthatjuk a Földet, ami egy olyan látványt nyújt, amit mi alakítottunk ki a civilizációnk hajnalától kezdve, amikor a világ perspektívája exponenciálisan nőni kezdett. A világ legnagyobb filozófusai közül sokan felismerték ezt az egységet, az egységességet, viszont csak az űrkutatás korszakában láthattuk meg magunk is a saját szemünkkel.

 

Mindazonáltal, nem szükséges a csillagok irányába utaznunk ahhoz, hogy az áhítatot átélhessük – az esélyek a világ minden pontján kínálkoznak, majdnem mindenhol, ahová elvetődünk. Az áhítat mély érzését felfedezhetjük, ha végignézünk az emberi találékonyság csodáin, mint amilyen a Kínai Nagy Fal, az egyiptomi és a latin-amerikai ősi piramisok, vagy a kambodzsai Angkor Wat. Néhányuk az emberiség korszakokon át tartó, hihetetlen előrehaladásának a képét idézi fel, míg mások, mint amilyen a vadonatúj Shardi felhőkarcoló Angliában, a jelen képességeink legjavát mutatják be.

 

A természet csodái még ettől is fenségesebbek lehetnek. Az Angyal vízesés peremén, a Hawaii tűzhányók lábainál vagy a Titicaca-tó partján álldogálás a világ magasztossága felett érzett áhítat közvetlen érzését kelti. Még a leghétköznapibb élmények legátlagosabbjai is, mint amilyen egy tűzijáték vagy az a pillanat, amikor egy közösség összetart a szerencsétlenség láttán, az áhítat lélekig hatoló forrása.

 

http://i1101.photobucket.com/

 

Az áhítat élményének átölelése

 

Az áhítat egy esély arra, hogy valami átöleljen bennünket. A szent helyek meglátogatása közben, a saját kozmikus otthonunkra gondolva és elmeditálva a létezésünk értelmén, tudatára ébredhetünk a szellemünknek és kiterjeszthetjük a tudatosságunkat. Az áhítat átélése önmagában extázis. Ha az áhítatban élünk, akkor felismerjük, hogy az élet egy ajándék, illetve hogy az emberiség egybefonódik és mélységes kapcsolat fűzi a természet, a bolygónk és az világegyetem végtelenségéhez és nagyszerűségéhez.

 

A Savikalpa Samadhi a tudatosság legmagasabb rendű spirituális állapota, csakis a mennyei boldogságban élhető át. Az áhítat teljesen eltölt bennünket és tiszta örömként virágzik ki, amint felismerjük, hogy egy nagyobb egész mérhetetlenül labirintusának a részei vagyunk. Amint ráébredünk erre az állapotra, felemeljük a magasabb énjeinket, hogy átélhessük az élet és az egység mélyebb érzékelése iránt érzett hálánkat. Az áhítatban való lét lehetővé teszi számunkra, hogy elálmélkodjunk a saját létezésünkön és annak nagylelkűségén, hogy egy nagyobb valami részeként élhetünk.

 

Forrás: http://www.wakingtimes.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..