Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az antropikus elv dilemmái

Igaz-e, hogy az emberi életre alkalmas univerzum valószínűsége rendkívül kicsi? Avagy az antropikus elv álláspontja szerint az univerzum állandói úgy vannak precízen összehangolva, hogy létrejöhessen értelmes élet? Avagy a világ éppen azért alkalmas arra, hogy kialakuljon benne az értelmes élet, hogy feltehessük ezt a kérdést? Avagy egy intelligens entitás teremtette a világegyetemet és benne az embert?

 

A kérdés újra és újra felvetődik a zseniktől kezdve az átlagemberig mindenkiben: miért éppen megfelelő az élet kialakulására a világegyetem? A kérdés nem magától értetődő, miként a válaszok is zavarba ejtőek szoktak lenni.

A fizikusok régóta rájöttek már, hogy a világegyetem „tervezője” rendkívül szűk paraméterek közé kalibrálta az univerzum fizikai állandóit. Olyan érzésünk támadhat, mintha minden finomra lenne hangolva ahhoz, hogy az élet kialakulhasson, hogy az anyag bonyolult szerveződési folyamatai lejátszódhassanak, majd az élőlények kifejlődhessenek és az ember mint az intelligens élet reprezentánsa megjelenhessen. Ezt a vitatott elméletet neveik antropikus elvnek.

 

Ahhoz, hogy az ember a mai formájában megjelenhessen és a tudatunk kifejlődhessen, olyan természeti törvényeknek kell létezniük, amelyek spontán megjelenésének a valószínűsége elenyésző.

Másképpen fogalmazva, ahhoz, hogy a csillagrendszerek, a mi naprendszerünk és a Föld kialakulhasson, olyan mennyiségű anyagra, olyan mértékű erőhatásokra (gravitációs, elektromágneses, magerők) van szükség, amelyeket jelenleg ismerünk. Ámde, a dilemma az, hogy ezek simán lehetnének másmilyenek – ezt a mai ismereteink alátámasztják, mégsem azok. Akkor az adekvát kérdés az, hogy miért éppen így lettek kalibrálva?

Olyan, mintha minden hihetetlenül precízen be lenne állítva a kozmoszban, vagy pusztán véletlen egybeesésről lenne szó? Ha csak icipicit megváltoztatnánk a paramétereket, már kis sem alakulhatna az atomisztikus világ!

A gyenge antropikus elv hívei nem mennek annál messzebbre, mint hogy konstatálják a kozmikus állandók finomhangolását és elcsodálkoznak azon, hogy az élet ilyen kis valószínűség mellett is kialakulhatott.

Az erős antropikus elv hívei kereken azt állítják, hogy azért olyan a világ struktúrája, amilyen, mert valaki ilyenre tervezte. Innen egyenes, mondhatni logikus út vezet az intelligens élet kialakulásáig. Ez a teória az intelligens tervezéshez lyukad ki. Vannak, akik odáig viszik ezt az érvelést, hogy szükségszerűnek tételezik fel az értelmes élet kialakulását, mintha ez lett volna a világegyetem megalkotásának az egyik fő célja.

 

Vegyünk egy példát! Paul Dirac fizikus és Sir Arthur Eddington csillagász rájött arra, hogy a világegyetem kora atomi egységekben kifejezve feltűnően közel áll az atomokban fellépő elektromágneses és gravitációs erők arányához. Ez pedig aligha véletlen.

A szén, a nitrogén, az oxigén és egy sor más elem a csillagok belsejében alakul ki és a szupernóva-robbanások során szóródik szét a világegyetemben. Ez adja az alsó határt. Ugyanakkor, ha már túl sok csillag robban majd fel, akkor ezen elemekből egyre kevesebb fog rendelkezésre állni. Ez adja a felső határt. Ezért az emberi élet nagymértékben függ a csillagok sorsától. Amennyiben ez a két határérték megfelelő, akkor van esély a miénkhez hasonló felépítésű biológiai test kialakulására. De ennek a matematikai esélye parányi.

Ha azonban az atropikus elvet szükségszerűnek tekintjük, vagyis az élet és az értelmes tudattal rendelkező élőlények megjelenését az említett faktorok hangoltsága miatt úgyszólván törvényszerűnek tartjuk, akkor az univerzumnak hemzsegnie kell az életformáktól.

 

Az antropikus elv elhivatott képviselői kijelentik, hogy „az élet és az intelligens élet nemcsak szükségszerű Univerzumunkban, de első kifejlődése után el sem tűnhet. Sőt arra rendeltetett, hogy elterjedjen és uralkodjék az egész Univerzumban”. Ehhez pedig hozzáilleszthetünk még egy érdekes gondolatmenetet: van olyan hatalmas, „végtelen” a kozmosz, hogy ami egyszer bekövetkezett, az újra bekövetkezhessen.

 

Mi lehet az igazság? Miben reménykedhetünk?

Bekövetkezhet olyan történés, amely gyökeresen megváltoztathatja, akár megdöntheti, de akár meg is erősítheti az elméleteink egy némelyikét. Minden a gondolatainkon múlik, vagyis azon, hogy önmagunkról és a világról hogyan vélekedünk. Minden azt erősíti meg, hogy az élet terjed és megismétli önmagát. Lehet, hogy a mi univerzumunk nem is az egyetlen, hanem a sokadik a sorban, amelyben az értelmes élet létrejött. Lehet, hogy sokkal több dimenzióban gondolkodva sokkal több életformát fedezhetünk fel. De ez már egy másik elmélet kérdéskörét nyitja meg, amely megér egy újabb misét.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..