Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az Arvisura szellemi küldetése

Sokszor megkérdezték már tőlünk, hogy honnan szedjük az általunk hitelesnek vagy esetenként szakrálisnak tartott információinkat. Nos, nem csak könyvekből és a megszokott forrásokból, hanem a szellemi szférákból is. S ezzel nem vagyunk egyedül, hiszen az Arvisura kutatói is egyfajta krónikából merítik az ismereteiket. Tudom, hogy aki nem járatos a metafizikában, annak ez a magyarázat elvont és homályos, de akkor eggyel több okunk van ráközelíteni a témára.

 

Egyre több forrás tör a felszínre az emberiség és különösen a magyarság ősemlékezetével kapcsolatban. Egyik forrás sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Minden hagyománykövető út egyben a Teremtőhöz vezető ösvény: beavatás, melyet csakis Rád szabtak, mégsem kell egyedül végigjárnod. Minden embernek van ősforrása, minden teremtménynek van ős-oka és célja, s ennek megtalálása a legnemesebb feladatok és a legkeményebb kihívások egyike. Az egyik lehetséges útról lesz szó.

 

Az Arvisura egy olyan időtlen krónikaként definiálja önmagát, amely mély metafizikai valóságában és a történetiségben mozogva mutatja be egy fejedelmi vérvonal leszármazottsági folytonosságát. Erről a dinasztiáról úgy tudni, hogy a Fény képviselői a Földön, ezért bárki erőt meríthet belőle, aki ezen az úton jár.

Aki egyetemes tudásra vágyik, az meríthet belőle, minthogy Isten erejeként és bölcsességeként határozható meg. Tartalmai nem évülnek el, mivel örök és egyetemes információkat oszt meg. Forrásaként Ardvisura Anyahitát jelölhetjük meg, aki sok ezer évvel ezelőtt kezdte leróni ezt a krónikát. Valódi oka a múlt ködébe vész. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy Anyahita látóképességének köszönhetően merített az őstudásból és azt rótta le. Anyahita után gyermekei folytatták az írást, közülük Van (beavatotti nevén Aton) kőoszlopokra véste fel. Kr. e. 5038-ban bekövetkező, Ataiszt elpusztító özönvízig folytatódott ez. A katasztrófa után a szigetlakók szétrajzottak a Föld különböző pontjaira. Így az özönvíz utáni időkben a Hun Törzsszövetség rovótársadalma és beavatottjai bővítették ezt az ismerettárat. A magyar Paál Zoltán a 993-dik rovósámán. Eltávozása után mások vették át tőle a stafétát. Az Arvisurára éppen ezért úgy tekintenek, mint egy időtlen bölcsességtárra.

 

Az Arvisura jelentése: Igazszólás. Eredetére többféle koncepció is létezik. Az egyik, hogy az Arvisura szót „A Rovás Ura” kifejezéssel azonosítják. A másik elmélet szerint Ardvisura Anyahita vízistennő nevéből képződött a „d” hang lekopásával. Tulajdonképpen az is lehetséges, hogy magáról Anyahitáról kapta a nevét e szakrális krónika. Újabb teória a „szutra” szóval hozzá összefüggésbe, ami tanító vallásfilozófiai elbeszélést jelent. Ez azért is valószínű, mert az Arvisura eleinte hitvilági leírás volt. Találunk más etimológiai megfejtést is, de első megközelítésben így lehetne az Arvisura szó eredetére bukkanni.

 

Ezek után térjünk rá az Arvisura tartalmára. Paál Zoltán művében az olvasható az Arvisuráról, hogy a palócok regevilága. (lásd: Kozsdi Tamás Paál Zoltán rovósámán életművéről írt rendszertanát.)

Anyahita kezdetben a hitvilág leírására koncentrált, majd az évezredek alatt számos praktikus dolog is belekerült a mindennapi élettel kapcsolatban éppen úgy, mint például a szakrális építészet kapcsán. Ezt követően csillagászati megfigyelésekkel, titkos beszélgetésekkel, nagy emberek halálának körülményeivel és az égiek látogatásának eseményeivel gazdagodott a forrásanyag.

De mindenezek mögött égi tanításokat fedezhetünk fel, amelyek az univerzum és a teremtés működésről igyekeznek fellebbenteni a fátylat. Az életről és a létezésről tudhatunk meg többet az Arvisura által. Aki szeretné megismerni a mindenséget, sok támpontot talál benne hozzá.

 

Az Arvisura leírásához mindenképpen szükséges a spirituális látás egyik fajtája. Ezért aki ezzel a képességgel rendelkezik, az a fennmaradt hagyomány szerint eredetiben, a saját harmadik szemével láthatja az Arvisurákat.

Ataisz szigetén anno létezett egy úgynevezett Armogúr-féle képjelírás. Később Anyahita saját rováskészletet alkalmazott. Végül, több mint 6 ezer évvel ezelőtt Agaba fősámán dolgozott ki egy egységesített rováskészletet, ami a mai napig használatban van.

Valaha még aranylemezeken léteztek az Arvisurák, de ezek nagy része megsemmisült. Úgy hírlik, hogy a Földön kilenc barlangban várják a megmaradt aranylemezek a felfedezésüket.

 

Mi ma azért juthatunk közvetlenül hozzá az Arvisurákhoz, mert egy Tura nevű manysi sámán átadta Paál Zoltánnak az Arvisurák őrzésének jogát, aki 1982-ig, haláláig folytatta a lejegyzésüket abban a reményben, hogy átörökítheti az benne található égi tanításokat és világképet az utókorra. Paál Zoltán egy kétségkívül értékes információkat felvonultató életművel, világlátással ajándékozta meg magyar nyelven honfitársait.

Az Arvisura Paál Zoltán különös ihletettségű munkája, mely szerint a beavatottak, illetve látók láncolata végén sokadmagával ő áll, de a régiekkel is szellemi kapcsolatot tartott fenn. Az „adás” – ahogy ő nevezi – főként éjszaka jött és ekkor ült neki gépelni.

A szakértők véleménye szerint Paál Zoltán „ismert forrásmunkákat is felhasznált a maga elképzelése szerint…” írta művét. Az Arvisurák ennek dacára nem tekinthetők különféle források összevegyítésének.

 

Az Arvisurához mindenképpen hit szükségeltetik, mivel nem ad tudományos tényeket és konkrét bizonyítékokat. Az Arvisura hitelességét az ember az életén keresztül nyert bizonyítékokkal tudja igazolni és alátámasztani. A kutatók hozzáteszik, hogy a szentiratok kódolt üzenetét nem könnyű megfejteni, mivel benne több jelentésréteget lehet elkülöníteni egymástól.

Úgy tartják, hogy csak akkor kezdi el forgatni az ember az Arvisurát, ha az Égi világ megszólította. Ilyenkor a nagy mennyiségű adathalmazon túl égi csatornákhoz kapcsolódik az ember, ahonnan hatalmas mennyiségű szeretetet is kap. Az Arvisura tanulmányozása felfogható egy beavatás kezdeteként is. Természetesen, akinek nem ez az útja, az nem megy rajta végig, ám akkor is sok érdekes információval gazdagodhat. Mindenkinek magának kell kialakítania a sajátos viszonyát, kapcsolatát az Arvisurával. Csak egyéni utak vezetnek az Arvisura forrásához.

 

Az 1945-1982 között keletkezett anyagokat Bolyky János többedmagával gyűjtötte össze és rendszerezte. A teljes nyersanyag mintegy 9000 oldalra rúgott. A magyar vonatkozások az összesen 350 Arvisurából 150-ben szerepelnek. Ezekből az 1998-ban, a Püski Kiadó gondozásában megjelent anyagot mintegy 147 Arvisura 2572 oldala és 30 térkép képezi.

Paál Zoltán szerint az Arvisurák a hunok, illetve a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Paál Zoltán 1955-től igyekezett megjelentetni az Arvisurákat, de két anyagot leszámítva ez nem sikerült neki. A szakemberek nem tulajdonítottak neki jelentőséget.

Az Arvisurákban egésszé olvadnak össze a különböző népek mitológiái az elsüllyedt Ataisztól kezdve Mezopotámián keresztül a Kárpát-medencéig. Sokak számára vita tárgyát képezi ennek az igazszívű palócnak az életműve. Nos, annyit mondhatok, hogy Paál Zoltán tolla alól kigördülő sorok érzésem szerint a látens népi hagyományoknak és a regős kultúrának egy csodálatos művészi ihletettségű kincse, amely mindenképpen érezteti a múlt nagy örökségét a maga egyedi módján. 

 

Aki a historikus teóriák mellett velem együtt úgy gondolja, hogy a múlt megismerésének további módozatai közül az egyik a regős hagyaték, annak nem érdemes kihagynia az Arvisurákat sem.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..