Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az Édenkert Egyiptomban volt – I. rész

Évszázadok, ha nem évezredek óta, értetlenül állnak a teológusok és a történészek az Édenkert és Bábel tornyának földrajzi elhelyezkedése előtt. Az információk annyira gyérek és a kérdés annyira talányos, hogy sokan úgy döntöttek, hogy a Teremtés könyve helyett a mítoszok és a legendák birodalmára bízzák magukat. Más szóval semmi sem történt valójában.

 

Adam and Eve in the Garden of Eden” Wenzel Peter – 1745-1829

 

Azonban, ahogyan a Bibliában található asztrológiáról szóló korábbi cikkemben már láttuk, teljességgel lehetséges, hogy megtaláljuk az igazi tudományt és a valódi történelmet ott, ahol mások semmi mást nem látnak a fantázián és a fikción kívül. Az erre irányuló módszertannak nem kell a nyugat társadalmi-vallási megszorításai által okozott mellékvágányra sodródnia. Egyszerűen tegyük félre, amiről úgy gondoljuk, hogy tudjuk. Nyissunk egy tiszta fehér lappal és tárjuk ki az elménket. Tegyünk úgy, mintha a Tóra nem rég került volna elő Egyiptomból és nem tudnánk róla semmit. Tehát, ha ily módon újra elolvassuk, akkor mit tudhatnánk meg az Édenkertről és Bábel tornyáról. Meglepő módon erre a válasz az, hogy bámulatosan sokat.

 

Az egyiptomi Édenkert

 

Számos szerző megkísérelte már beazonosítani és megtalálni a sumér Bábel tornyát a modern Irak területén. Minden tiszteletem a fáradhatatlan kutatási erőfeszítéseké, de ennek a legendás piramisnak a Mezopotámiába való helyezése nem az egyetlen olyan következtetés, amit a csekély, számunkra hozzáférhető információkból levonhatunk. A Teremtés könyvében található nyitó versek némelyikéből összeszedegethető a nyilvánvaló alternatív helyszín.

 

„Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.” (Teremtés könyve 2,10)

 

Most már csak egy olyan folyó van a térségben, amely áthalad egy kerten, majd négy ágra szakad, s ez nem más, mint a Nílus, mely végigfut Egyiptom völgyes oázisain, mielőtt négy részre ágazna a deltánál. Míg a Nílusnak manapság csupán kettő ága van, addig az ókorban négy ággal bírt. Mindazonáltal az olvasók felkiálthatnának, hogy a Tóra kifejezetten megnevezi a Tigris és az Eufrátesz folyókat, így tehát ez az állítás nem állja meg a helyét. De természetesen a Tóra valójában egyáltalán nem említi ezeket a híres folyókat, az a Chiddaqel és a Parath folyókat említi. De vajon a Chiddaqel az a Tigris, a Parath az Eufrátesz volna? Néhány bibliai utalás nem egyértelműen támasztja alá ezt az érvet, sőt még inkább Egyiptom felé mutat.

 

Ezen kívül, amennyiben Josephus Flavius Teremtésről szóló beszámolójához fordulunk, akkor láthatjuk, hogy Éden folyóinak igazi nevei és azok elhelyezkedését hiába is keressük. Josephus a következőt állítja az Édenről:

 

„Most a kertet egy folyó öntözi, mely körbefutja az egész Földet és négy ágra szakad.” (Antiquities 1:1:3)

 

Az itt említett négy ágat Josephus úgy azonosítja be, mint: a Gangeszt, az Eufráteszt, a Tigrist és a Nílust. Nos, ez volna az a kertecske! Nyilvánvaló módon akkoriban, amikor Josephus a saját Ószövetség-verzióját írogatta, ezeknek a folyóknak a neve és elhelyezkedése hibás lehetett vagy elveszett.

És mégis, Josehpus a Tóra/Tanakh egy sokkal korábbi verziójából másolgatott, mint amit manapság mi klasszikus Ószövetségként használunk. Josephus azt a Tórát használta, amit i.sz. 70-ben a jeruzsálemi templomból vittek el, mely a babiloni fogság idejéből volt való. Úgy tűnik, hogy a Tórának még ez a korábbi vázlata is zavaros a tekintetben, hogy hol is feküdt az Éden négy folyója.

 

De ha a folyóágak neveit el is ferdítették a Kr. e. 6. századra, a folyó elhelyezkedéséről szóló leírás talán egy kicsivel megbízhatóbb lehet, egyszóval ez egy olyan hosszú folyó volt, amely keresztülszelte a kertet és végül négyfelé ágazott. Tehát játsszunk el a gondolattal és nézzük meg hová jutunk el! Ebből következik, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy a Teremtés Könyve Egyiptomra és a Nílusra vonatkozik és egyáltalán nem Mezopotámiára. Ez egy olyan felvetés, amely számunkra néhány további érdekes lehetőséget vet fel, de lehetetlennek tűnik az átfogó magyarázatnak, az Éden elhelyezkedésének, valamint az egységes Ádám Éva történetnek a megtalálása, mivel a Biblia eme korai részéből származó elbeszélés és családfák eleinte túl töredékesnek és zavarosnak tűnnek ahhoz, hogy ellenőrizhetők legyenek. Viszont, ha az Édenkert Egyiptomban volt, s ha az Édenkert egy híres kertet, továbbá az első híres férfit és nőt foglalta magában, akkor lehet, hogy ez jó magyarázat erre a történetre és egy hasonló leírást ad róla történelmi szempontból.

 

A Nílus folyó átszeli a Nílus völgyének oázis-sávját (a kertet), és utána több ágra szakad. Az ókorban négy folyóág volt. Ebből következik, hogy az Édenkertnek valahol a Nílus folyó keleti partjai mentén kellett lennie.

 

De mire utal az Éden kifejezés? Először is, azt kell megjegyeznünk, hogy az arámi Ayin ’e’ utána mássalhangzó  ’e’ vagy ’a’ betűként írható át angolra. Így az Éden név könnyen olvasható Aden-nek. És ha az Édenkert Egyiptomban volt, akkor közvetlenül egyiptomi megfelelőjének is kell lennie, s mi tudjuk, hogy volt egy Aden (Aten) kert Közép-Egyiptomban. Ez volt az a kert, amit Ehnaton fáraó épített a saját istenének, Atonnak. Van itt még további hasonlóság is, az Aton-ra használt név betűzhető Adon-ként, ráadásul Aton istent a nád vésetével jelölték, ami a héber Ayin ’e’ egyiptomi megfelelője, így Aton isten egyaránt ejthető Iten vagy Eten néven is (és Iden vagy Eden néven). A hasonlóság itt kezd érdekessé válni.

 

Aten vagy Aden (Eten vagy Eden) istenre használt hieroglifek

 

Azon kívül, ha leírjuk az egyiptomi Eton vagy Edon nevet egy aleph-fel egy ayin helyett, akkor levezettünk egy Atonhoz vagy Adonhoz hasonló szót, amely történetesen Izrael istenére alkalmazott megannyi névváltozat egyike (Jozsué 3,11; zsoltárok: 12,4 egyebek mellett). Igen, az egyiptomi izraelita monoteizmus egyedüli izraelita istenének ugyanolyan neve volt, mint Egyiptomban az Ehnaton fáraó monoteizmusában szereplő kizárólagos istennek. Vajon gondolhatja-e bárki, hogy ez véletlen egybeesés volna?

 

Ily módon eléggé biztosak lehetünk abban, hogy az izraelita istenség számos alakja közül egynek egyiptomi színezete volt, ami nagyon meglephetné az olvasót, minthogy ez volt az a hely, ahonnan az izraeliták eltávoztak. Mivel az izraeliták Egyiptomból jöttek és nem Babilonból, így minden nyelvi keveredésnek és izraelita hitvallásnak természetes módon egyiptomi színezete kellett volna, hogy legyen. Minthogy az izraeliták híresek voltak arról, hogy elhagyták Egyiptomot a kivonulás során éppen Ehnaton fáraó amarnai korszakát követően, továbbá, mivel az izraeliták az első egyistenhívők között voltak, éppen úgy, mint Ehnaton fáraó, talán nyugodtan feltételezhetjük, hogy felszedtek néhány atonista hatást egyiptomi tartózkodásuk alatt, beleértve az állítólag egyedüli istenükre használt sokféle név egyikét is.

 

Ehnaton fáraó kartusai.

 

Az Édenkert keleten

 

Mindazonáltal, ha a bibliai Éden (Aden) kapcsolatban állt Ehnaton Aten (Aden vagy Eden) istenével, akkor fenn áll a lehetősége annak, hogy az Édenkert koncepciója Ehnaton Aten (Eten) kertjén alapult, egy pazar paradicsomszerű kerten, melyet Amarnában Aten istennek szenteltek. Amikor Josephus Flavius azt mondja, hogy Éden keleten feküdt, igaza van, mivel Amarna és annak Édenkertje (Aten kertje) valóban a Nílus keleti partján helyezkedett el. Úgy tűnik, hogy eme ókori feljegyzésekben szereplő információk gyakran helyesek, csupán a tekintetben kell óvatosnak lennünk, hogy hogyan olvassuk őket.

 

Ámbátor ez nem egy elszigetelt feltételezés, mivel ez az értelmezés erős hasonlóságot mutat Manethón feljegyzéseivel, illetve beszámolóival, aki egy Kr.e. 3. században élt egyiptomi történész volt. Manethón egy hasonló helyről beszél:

 

„A király összehívta mindazokat Egyiptomban, akiknek a testét a betegség kikezdte: 80.000 embert számláltak meg. Ezeket a Nílus keleti partján található kőbányákba küldte, hogy ott a többi Egyiptomitól elkülönítve dolgozzanak. Manethón hozzáteszi, hogy volt köztük néhány tudós pap, akiket a lepra támadott meg.” (Manethón Fr.54)

 

Kritikusan és áttételesen kell újra olvasnunk ezt a bekezdést, mivel Manethón nem szerette volna közvetlenül lejegyezni, hogy kik is voltak valójában ezek az emberek. A valóságban a megnyomorított papok és a leprások Ehnaton fáraó megvetett Aton-hívői voltak – Ehnaton volt az az eretnek fáraó, akit ki töröltek a történelemből –, és akit a ma Amarnaként ismert Közép-Egyiptomban található meddő térségre száműztek.

Manethón ezt a helyet a „Nílus keleti partján található kőbányaként” írja le, mivel Amarna a Nílus keleti partján volt és valóban hasonlított az építkezés korai szakaszában egy kőbányához. Úgy látszik, hogy itt több hasonlósággal van dolgunk Ádám Édenkertje és Ehnaton Aden kertje között.

 

Ez a két kép Amarna naturalista grafikái közül való.

 

 

Ehnaton irányította az egyiptomi művészeti forradalmat, aminek során olyan technikákat és stílusokat használt, melyet a minószi Krétáról kölcsönzött. Nagyon valószínű, hogy ez a grafika az Amarnában található igazi kertből indul ki – Aten kertjéből vagy Eten kertjéből. Sajnos a legtöbb ilyen freskót a helybéliek az elmúlt két évszázad során elpusztították, ami gyakorta megesett ebben a régióban.

 

Ámde, ha mindez így van, akkor ez nagyon más képet fest a Teremtés Könyvének elbeszéléséről. Vajon ez tényleg egy teremtési eposz volt vagy valami egészen más? – Egy himnusz, amit például egy templomban énekeltek. Amikor erre ennek fényében tekintünk, akkor hirtelen világossá válik előttünk, hogy a Genezis teremtéstörténete voltaképpen ugyanaz, mint Ehnaton Aton-himnusza, az új nap hajnalának dicsőséges köszöntése. Ebben az esetben valószínű, hogy az Aton-himnuszt azért énekelték, hogy köszöntsék a hajnalt – minden új nap kezdetét –, s ez a koncepció keveredett össze a későbbi időkben az egész teremtés kezdetével.

Így amikor istennek kellett volna létrehoznia a madarakat és megadni nekik a repülés képességét, akkor a madarak tulajdonképpen álmukból ébredtek fel és üdvözölték Aten napistent. Éppen úgy, mint az Aton-himnuszban. Valóban a madarak ezt tették az amarnai Édenkertben (Aten kertben).

 

Forrás: http://www.ancient-origins.net/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..