Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

AZ EGYIPTOMI IDŐSZÁMÍTÁS TÖRTÉNETE

Tudtad, hogy az egész ókori kelet legtökéletesebb naptárát az egyiptomiak használták? I. e. 3000 környékében már bevezették a 365 napos naptári évet, amely az időszámításuk alapja lett. Az éves kronológiájuk meghatározásában döntő szerepet játszott a Nílus, a maga pontos áradásával és visszahúzódásával.

 

Az egyiptológusok arra tippelnek, hogy minden bizonnyal a két áradás között eltelt időszakot szemelték ki a szemfüles egyiptomi papok, illetve ezt az időtartamot mérték le először, s ebből indult ki az idő mérésének gondolata. Mivel azonban ez pontatlan lett volna a nagyobb időegységek definiálására, asztronómiai viszonyítási pontokat kerestek a csillagos égbolton.

 

Mindenekelőtt az újév kezdőpontját kellett meghatározniuk, amiből már logikusan következett az év időtartama. Adta magát egyrészről a Nap, másrészről pedig a Szíriusz csillag nyári heliákus kelése, amely július 19-re esett. Ekkortól kezdett emelkedni a Nílus vízszintje is, s a folyó fokozatosan áradásnak indult, vize feketére színezte a partvidék földjeit, innen kapta Egyiptom később a Kemet elnevezést, amelynek jelentése: Fekete Föld. A név utal a Nílus által megtermékenyített területre.

 

Az egyiptomi őskultúra, vagy proto-kultúra a mai napig megoldatlan kérdéseket rejt. A legnagyobb kihívást az okozza, hogy a jelenleg ismert fáraókori civilizációtól szinte minden ízében eltér a Petrie és De Morgan által talált őskori leletanyag. Az egyiptomi históriának hatalmas időtávlatai vannak, amelyek megnehezítik a kutatók tájékozódását. Hérodotosz közli, hogy az első egyiptomi királytól az ő megjelenéséig, ami ugyebár az i. e. 5. századra esett, 11 340 év telt el. De említhetném Platónt is, aki évtízezredes léptékekben gondolkodott, vagy a beavatott szaiszi papot is, Manethónt, akire már korábbi lapszámokban többször hivatkoztam. (Emlékeztetőül csak annyit, hogy Manethón 13 900 évet ad Hornak és követőinek, majd 11 000 évet a Bölcseknek, s így lyukad ki az i. e. III. évezred környékén Men-nel kezdődő fáraói dinasztiáknál.) Ezek olyan történelmi tények, amelyeknek bárki bátran utánanézhet, meg fog lepődni a hitelességükön.

 

Kell-e mondanom, hogy a legtöbb régész botor tévedésnek tartja az imént említett urak adatait, amivel természetesen nem kell egyetértenünk, mint ahogyan nem is tesszük, mivel szerintünk abszolút stimmelnek, s szép számmal akadnak leletek, amelyek ezt igazolják és hitelesítik.

 

Ha pontosan tudnánk, hogy a Szíriusz mozgására épülő Szóthisz-ciklust mióta használták az egyiptomiak, akkor vissza lehetne következtetni az előző korokra és kultúrkorszakokra. A ma Szíriuszként ismert csillagban az a különleges, hogy közvetlenül a napkelte előtti kelése egybeesett a Nílus áradásával. De még mielőtt ez megtörtént volna, a csillag hosszabb időn keresztül – 70 napon át – láthatatlan maradt, s csak az említett eseménynél tűnt fel újra az égen.

 

Az egyiptomiak úgynevezett mozgó évvel számoltak, ami 365 napot tett ki kereken. Ez egynegyed nappal rövidebb volt a valódi csillagászati évnél, ami pedig azt eredményezte, hogy a „mozgó év” négyévente egy nappal eltolódott a Szíriusz említett nyári heliákus felkeléséhez képest. (Ebből következett a neve.) Pontosan 1 460 évnek kellett eltelnie, mire újra egybeesett a (mozgó) naptári év a csillagászati újévvel. Ezt az 1460 éves periódust hívták Szóthisz-ciklusnak. Ma csak egy biztosnak tűnő támpontunk van: Censorinus De die natali című munkája, amelyből kiderül, hogy i. sz. 139, Antonius Pius császár uralkodása idején a Szóthisz felkelése megegyezett az újév napjával.

A másik egyáltalán nem elhanyagolható megállapítás, hogy a Szóthisz-felkelés a földrajzi szélességek szerint változik. Thébában például négy nappal korábban történik meg ez a csillagászati esemény az északi városokhoz képest. Ez kapásból 15 éves eltérést, vagy bizonytalanságot okoz a kronológiában.

 

Az Ebers papiruszról tudjuk, hogy I. Amenhotep uralkodásának 9. évében a Szóthisz-ciklus felkelése a semu évszak 3. hónapjának 9. napján következett be, ami 309 napos eltérést jelent az újév napjától. Ez kiindulási pontnak nagyszerű.

Amúgy az egyiptomi évet három évszakra osztották fel: ahet (áradás), peret (sarjadás) és semu (forróság), amelyek négy harmincnapos hónapból álltak. Ez egyébként 27 éves ingadozást jelent. A 360 napos évet öt kiegészítő nappal látták el, amelyek az ún. epagomena napok, az Ozirisz-kultuszban szereplő istenek születésnapjai. Az egyiptomi dátumoknál mindig feltűntetik, hogy melyik évszak hányadik hónapjának melyik napjáról van szó, plusz feltűnik a király uralkodásának éve, ha fáraóról van szó.

  • Ahet évszak: Thot, Phaophi, Athür, Khoiak
  • Peret évszak: TübiMekhir, Phamenóth, Pharmuthi
  • Semu évszak: Pakhónsz, Pauni, Epiphi, Meszoré

(Ezek kopt-görög névformák.)

 

Találunk Egyiptomban egy ősi Hold-év számítást is, amely megkülönböztet kis és nagy éveket, aszerint, hogy 12 vagy13 újhold esett-e az adott évbe.

Hetek helyett dekádokban számoltak az egyiptomiak. A napot 12-12 egyenlő részre osztották. Minden órának külön nevet adtak. A nap első óráját „fényességesnek” hívták. Az éjszaka utolsó óráját így nevezték: „amely Ré szépségét látja”. Az éjszaka tizenkét órája azt a tizenkét területet mutatja, amelyet Ré éjszakai utazása során a bárkáján bejárt. Az órák hossza azonban változott, mivel az éjszakai órákat a dekán csillagok alapján határozták meg. Ez egészen addig volt érvényben, amíg a XVIII. dinasztia idején Amenemhat csillagász olyan vízórát készített, amelyen a hónapoknak megfelelően tizenkét skála mutatta az órák hosszúságát.

 

Az egyik legötletesebb egyiptomi ókori találmány a vízóra. Ez volt az első mesterséges időmérő szerkezet. Jelenleg a chicagói Oriental Institute-ban található egy szép példány. A vízórán egy pávián képe található, mivel a pávián volt Thot, az idő és a mérés istenének egyik megtestesülése.

A vízórával mérni lehetett:

  • a napok múlását a szertartások elvégzése végett,
  • a csillagok felkelésének idejét időmérési okokból,
  • a csillagok haladását a délkörön át.

 

Ismeretes Egyiptomban a napóra használata is. Ezek T alakúak konstrukciók voltak, hordozhatók, s fából készítették őket. Az egyes évszakokban más és más napórát használtak, mivel eltérő beosztásokra volt szükség a nyári és a téli napállás kiegyensúlyozására.

 

A Torinói Királypapiruszból tudjuk, hogy Ménésztől a VIII. dinasztia végéig 955 év telt el. Ha az évszámokat összevetjük a királylistákkal, valamint Manethón adataival és egyéb emlékezetes és feljegyzett történelmi eseményekkel, akkor már jó közelítéssel tudunk dolgozni. Hogy ne legyen a helyzet egyszerű, a Torinói Királypapirusz töredékes és a többi kútfő másolásakor számos hiba is csúszhatott a számozásokba.

Sajnálatos módon csak a történeti időszakra működnek az úgynevezett szinkronizmusok, azaz olyan esetek, amikor tudjuk, hogy valamelyik fáraóval kik uralkodtak egy időben más birodalmakban. Például Ehnaton idején Suppiluliumas hettita király uralkodott. Vagy példának okáért említhető, hogy II. Ramszesz Muwattalis hettita királlyal harcolt. De ezzel a prehisztorikus érákhoz nem jutottunk sokkal közebb.

A radiokarbonos kormeghatározás sem elég pontos az időszámítás kutatásához, mi több, sokszor csak újabb kényes, olykor zavarba ejtő megválaszolatlan kérdéseket vet fel. Tehát az utólagos korrekció lehetőségét mindig fenn kell tartanunk.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..