Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

AZ EGYIPTOMI PAPOK ÉLETE

Jóllehet létezik egyiptológia, mely az ókori egyiptomiak életét kívánja feltárni, mégis egy ponton elakad és önellentmondásokba keveredik. A mai hivatalos felfogás nem képes túllátni az anyagi lét fátylán, ezért nem is tud közelebb kerülni a magasztos igazságokhoz, amelyeket az egyiptomi papok láttak, tudtak és birtokoltak.

 

Egyiptom népe hajdanán hatalmas volt, nagyobb, mint azt ma gondolnánk, s mint amit régészeink, vagy tudósaink feltártak.  (Jelenleg 7 millióra becsülik.) Egyiptom titka a rend volt. A jólét pedig a sziderikus és a szoláris életmódban rejlett. Volt nappal élő és éjszakai lakosság. Így a munka és az épülés, az építkezések sosem álltak le. Megalkották a törvényeket, éltek és hódítottak. Az urak, a papság, a fáraók, királyok és királynők, legfelül pedig a félistenek a szorgos hangyák által éltek gazdagon. Azonban nem volt ez a szimbiózis igazságtalan, az élet lehetőségét ugyanis a nagyok teremtették meg, a tudók. A tudás széthordásától sem kellett félni, Egyiptom akkor elszigetelt volt. Az akkori körülmények között a sivatagi út halálosnak számított. A nép gyorsan vált a Föld legfejlettebb népévé. Tudták, hogy aki nem tud hinni, az vár, aki pedig hisz, az tud és emelkedik. Nem mindenki, de sokan tudták, hogy vannak más népek is, akik nem hívők és fejletlenebbek.

 

Arról Remet en Kemet, vagyis Egyiptom népe mit sem tudott, hogy a szakrális helyeken fekvő titkos templomokból a papok irányítják a Merkaba segítségével a természeti hatásokat. Ez a magyarázata, hogy amikor a titkos kísérletet folytatta a papság, a Nílus szinte megmagyarázhatatlanul működött, súlyos károkat okozva az egyszerű népnek. Persze ez is a fejlődést eredményezte, ugyanis miután a Nílus olykor csalóka volt, ezt egy gátrendszerrel próbálták kiküszöbölni.

 

A papság, élén a főpappal beláthatatlan hatalommal bírt. A papok voltaképpen istenszolgák voltak, a fáraó papjai. Ez azért volt így, mert elméletben a király volt a testet öltött isten Egyiptom-szerte, akinek a szükségleteiről gondoskodniuk kellett, s akinek az akaratát végre kellett hajtaniuk a beavatott papoknak. Ennek megfelelően a pap megnevezése hem-netjer volt.  Pl.: a thébai Amon-papjainak vagy a Hórusz Szem papjainak hatalmuk rendkívüli volt. A papok feladata volt a templomok szent körzeteinek óvása, karbantartása, ők ellenőrizték és vezették a szertartásokat és a rituálékat, ők mutatták be az áldozatokat és az ünnepeket is ők celebrálták.

A papok legjava megvilágosodott volt, vagyis elérte a saját isteni Énjével való egységtudatot. Erre az egyiptomi templomokban tartott képzés szolgált. A spirituális ösvényre már gyerekkorukban kiválasztották az alkalmas jelölteket és kiskoruktól fogva életcéljaiknak megfelelően nevelték, iskolázták őket. A templomokat nem használták gyülekezeti istentiszteletekre, mivel azok valóban az istenek házai voltak. Így ők hol közvetlenül, hol közvetett módon az adott Félistentől tanulhattak.

 

A papi élet nehéz volt a tekintetben, hogy eleinte napi 4-6 órát dolgozniuk kellett a földeken, s csak azután láthattak hozzá a tulajdonképpeni papi tanuláshoz. A templomok körül laktak, amelyek egyúttal misztériumiskolák gyanánt is funkcionáltak. Minden templom a kozmikus tudás és erőtan egy-egy arculatát képviselte. Volt, amelyik a tudat fejlődését, volt, amelyik a reinkarnációt, akadt, amely a félelmek legyőzését, vagy a nőiesség és az élet feminin, avagy maszkulin oldalának a kiaknázását tanította, és így tovább. Mindenre volt rendszer és módszer. A papok átlag hét évet töltöttek az egyik templomban, majd utána, ha sikeres vizsgát tettek, elirányították őket a következőbe. Így előfordult, hogy egy emberöltő is kevésnek bizonyult a spirituális fejlődés teljességének megvalósítására.

 

Papnak lenni kiváltságnak számított férfiak és nők számára egyaránt. Az egyiptomi papok mindig valamelyik isten vagy istennő szolgálatát vállalták el. Így voltak, akik a tudományokban, az írásban, az asztrológiában, a mágiában, az alkímiában, a harcban, a gyógyításban, a művészetekben, a bölcsességekben stb. volt járatos. A papi osztály igencsak széles volt, ha azt vesszük, hogy volt olyan templom – például a karnaki –, ahol egyszerre több ezer pap ügyködött. A papok foglalkoztak az egyes emberek problémáival: gyógyították, tanították őket vagy jövendőt mondtak nekik, ugyanakkor globális kérdésekre is figyelmet fordítottak. Ilyen egyetemes jellegű kérdés volt többek között, hogy az emberiségnek milyen spirituális tanulási fázisokon kell keresztülmennie az egyes világkorszakokban (2160 évente) és a nagyobb periódusokban (25920 évente vagy nagyobb időtartam alatt).

 

A papok előbb Neofiták voltak, vagyis tanulók, akiknek az alaptanításokat kellett elsajátítaniuk, valamint a legegyszerűbb szertartásokat kellett elvégezniük. Nagy hangsúlyt helyeztek a higiéniára, a napi tisztálkodó rituálékra, valamint a gondolatok, a szavak és a tettek tisztaságára is. A papok jelentős részének nem kellett megtagadniuk a szexuális örömöket. Az önmaguk feletti uralom elnyerésében nem annyira az aszkézis, mint inkább a tudatosság játszotta a főszerepet.

A papok étel- és italfogyasztása is kifejezetten spirituális direktívák és szabályok szerint lett összeállítva, ami nagyban megkönnyítette a magas rezgésű kozmikus energiákból való töltekezést.

 

Az Adeptus szintet már jóval kevesebben érték el, amely a misztériumokba való elmerülést és számos szent titoknak az ismeretét, stabilan működő szellemi és lelki érzékszerveket, tehát a láthatatlan világ közvetlen megismerését, és rendíthetetlen belső békét vonta maga után. Az Adeptusok már taníthattak, illetve ők tökéletesen elkötelezték magukat a spirituális életfeladatuk iránt. Az Adeptusok beléphettek azokra a szent helyekre, ahova a Neofiták még nem. Közülük kerültek ki a főpapok asszisztensei, illetve segédei.

 

Főpappá pedig csak a papság krémje válhatott. Ilyenek voltak például a felolvasó papok, akik ismerték a szent szövegeket és a varázslásokban való jártasságuk valódi hatalomhoz és befolyáshoz juttatta őket. A főpapok a végső beavatást Denderában kapták meg. Ott ébredtek isteni öntudatukra, vagyis ott váltak eggyé isteni Énjükkel. A főpapok voltak a fáraók legbensőségesebb tanácsadó, imígyen élet és halál urai. A főpapok döntöttek a legfontosabb kérdésekben, ők találkozhattak a Földre látogató idegenekkel és magukkal a Félistenekkel.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..