Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

AZ EGYIPTOMIAK VILÁGKÉPE

KOMPLEMENTÁRIS GONDOLKODÁS ÉS A RÉSZESSÉG TÖRVÉNYE

 

Az egyiptomi gondolkodást sokan logikátlannak találják, holott csupán arról van szó, hogy nem könnyű megérteni sem az Európán kívüli, sem általánosságban véve a természeti népek szemléletmódját, kommunikációját és életvitelét a mi szemszögünkből nézve. Csak az európai felsőbbrendűség arroganciája ítéli primitívnek és zavarosnak a különféle népek gondolkodását, pedig arról van szó, hogy a nyugati világ logikáján, linearitásán és tudományán kívül létezik más ösvénye is a világ magyarázatának és feldolgozásának. Ebből következik, hogy az óegyiptomiak képesek voltak többféle olyan megközelítésből vizsgálni az élet jelenségeit, melyek nem állnak egymással szöges ellentétben – még csak ellentmondásban sem –, hanem kirakós játékszerűen kiegészítik egymást.

Az óegyiptomiak szellemi munkássága nagyon közel áll az ún. „részesség törvényéhez”, mely azt feltételezi, hogy valakinek vagy valaminek egyazon időben többféle természete is lehet. Ezzel pedig nem kevesebbet mondtunk ki, mint hogy az ember több alkotóelemből is felépülhet. Legalábbis az egyiptomiak gondolkodási mechanizmusának ez egy elengedhetetlen feltétele és posztulátuma.

 

Ha valaki arisztotelészi logika alapján kívánná megközelíteni az egyiptomi mentalitást, egészen biztosan beletörne a bicskája. A Nílus mentén élő bölcsek és tudók nem kizárólagos kategóriákban gondolkodtak (vagy-vagy), hanem mellérendelő (is-is) csoportosításokban. A világ jelenségei egymást kiegészítő és erősítő viszonyban álltak egymással a világképükben, s nem vezették be a tertium non datur elvét, azaz „harmadik lehetőség nincsen” gondolatmenetét.

 

AZ IGAZSÁG

 

Az egyiptomi felfogást dicséri, hogy nem egyetlen igazságban hittek, hanem a különféle szintű igazságtartalmakban. Kozmológiájuk éppen ezt példázza: a Föld egyszerre lehetett lapos korong, oroszlántestű lény, akit Akernak hívtak, élőlény és holt matéria, fekvő férfiistenség (Geb) stb. Vitathatatlan előnye ennek a gondolkodásmódnak, hogy spirituális alapokon nyugszik és az univerzumot több síkú rendszerként mutatja be. Ha ez a felfogás nem lett volna rendkívül használható, minden bizonnyal nem tudták volna megalkotni az elképesztő tudományaikat és technikai vívmányaikat az egyiptomiak.

Amint az igazság kölcsönös megfeleltetései mutatják, a tudásnak is szeletei vannak, vagyis sokféle isteni látásmód létezik, amelyek egyike sem jobb vagy magasabb rendű a másiknál. Így minden erő és jelenség képvisel valamit, de az egyik nem oltja ki, s nem is tagadja a másikat, csupán egy eltérő aspektusból szemlélteti.

 

Az egyiptomiak összekapcsolták és összefonódott rendszerben láttatták a tudatos és a tudattalan folyamatokat. A fizikai világot a szellemi kifejeződésének tekintették. Ezzel magyarázták, hogy akár ugyanannak a spirituális tartalomnak – még a léleknek is – teljesen különböző megjelenési, azaz külső formái lehetnek. Ez a megállapítás igaz a szimbólumok jelentéstartalmainak vizsgálatára, az egyiptomi írásjelek szimbolikájára, de az egészen elvont teológiai eszmékre egyaránt.

 

Egyiptomban lehetetlen lett volna az igazságot intuíció nélkül megérteni. A hagyományban nem mond egymásnak ellent az értelem és az intuíció, sőt egyik a másiknak a kifejeződési formája. Az intuíció a transzcendencia villámszerű betörése az immanenciába, magyarul a szentnek a világiban történő megnyilvánulása. Ezekre jó példák a szóképek, melyek kombinálásával mélyebbnél mélyebb jelentéstartalmak nyílnak meg a kutató előtt. Így tulajdonképpen egy szókép vagy egy összetett szimbólum sokkal több információt nyújt, mint egy hieroglifekkel televésett fal.

Ennek egyébiránt okkult magyarázata is van: a szimbólumok olyan formákhoz rendelt mágikus erők, melyek szó szerint kapukat nyitnak a tudat magasabb, anyagtalan dimenziói felé a látók és a tudók számára. Így tudtak az egyiptomiak betekinteni egy-egy kozmikus jelkép által a magasabb világokba. Mert ami a külső szem számára kicsi, az a belső látás számára a végtelen tornáca.

 

AZ IDŐ ONTOLÓGIÁJA

 

Az egyiptomiak behatóan foglalkoztak az idő mibenlétével, keletkezésével és természetével. A vallásfilozófia szerint az idő a teremtéssel, konkrétan a Nap keringésével vette kezdetét. Amon Réről említi a leideni papirusz: „Ő az, aki megalkotta az éveket, összekapcsolta a hónapokat. Az nappalok, az éjszakák, az órák az ő járása szerint léteznek.”

 

ÓRAISTENNŐK: Az Újbirodalom királysírjainak ábrázolásaiból kiderül, hogy az ősanyagban – a differenciálatlan létben – már benne volt az idő lehetősége, s amikor a Nap megszületett, kezdetét vette az idő. A Kapuk Könyvének 10. része így ír Réről: „Vezessetek engem a ti útjaitokon. Az én születésem a ti születésetek, az én keletkezésem a ti keletkezésetek. Rajta, határozzátok meg az életidőt, adjátok az éveket, melyek bennetek vannak!”

 

Az idő természetszerűleg megváltoztatja a dolgokat, az embereket, a helyeket és a tényeket is. Azonban a múlt tisztelete fontos és ez is a vallás része is. Az egyiptomi birodalomban igen korán kialakult, hogy nem csak világi megnyilvánult lét van, hanem túlvilági élet is létezik a meg nem nyilvánult létben. „Az a létezés, az is az élet, ha léted jól éled” – mondta valaha Amon Ra. „A létezés, az is az élet, ha jól éled, elkísérlek.” – Ezt szintén Amon Ra mondta.

Hermész, vagyis Thot, hozzátette: „Hogyha figyeled az idő mozgását, gyorsan telik. Őrizhetitek a napkeltét, vagy a napnyugtát, az azonban nem az idő, csupán a mozgás, az élet áramlása.” Az áramlás voltaképpen mozgás, a mozgás pedig az élet meghatározó tényezője. Az időnek sem kezdete, sem vége nincs. Így hát az élet sem szűnik meg soha, csak a létformák cserélődnek.

 

Az egyiptomiak megfigyelték az idő folytonosságának a megszakadását. A Nap többször megáll a túlvilágon, amivel semmi baj nincs. Azonban ez felveti a végső megállás lehetőségét, amitől az egyiptomiak rettegtek. Minden egyes éjszaka ugyanis az történik, hogy a nyugati hegyek mögött a káosz démona, Apóphisz-kígyó leselkedik a Napistenre és megkísérli bénító tekintetével megállítani a napbárkát. A fatális katasztrófa elkerülendő Széth siet hatalmas erejével a Napisten segítségére.

 

Érdekességképpen említhető, hogy az egyiptomi létszemléletben az idő folyási iránya megváltozhat. Ezt a rendellenességet a Nap segítőinek kell megakadályozniuk. A Kapuk Könyve viszont azt az időelméletet hirdeti, hogy nem a Nap alkotja meg az időt, hanem csupán közvetíti az időenergiát, amelyet a túlvilágon gyűjt össze. Az időt szülő kígyót (Maa) azonban meg kell fékezni, amíg a Nap átveszi az új órákat, mert máskülönben elszabadulna az idő. Az égbolton Széth csillagképét, a Meszehtiut rögzítik a mindenség rendjének fenntartásának érdekében.

 

A piramisszövegek szerint az elhunyt király évei visszafelé peregnek le. További időbeli anomáliát jelent a földi és földönkívüli, valamint az isteni és az emberi idő megkülönböztetése. Heti király intelmeiben ugyanis a következőt olvashatjuk: „Ne bízz az évek hosszúságában, egyetlen órának látják ők az életidőt…” Ez a túlvilági számadásról készült rész elárulja, hogy az idő mennyire másképpen telik és mennyivel másként is felfogható a magasabb rendű intelligenciák számára a túlsó világból nézve.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..