Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az egység és a félelem

A spirituális fejlődés és kibontakozás kardinális kérdése, hogy mit és hogyan kell tennünk az egység megteremtéséért. Vajon hogyan érheti el az ember az egység állapotát? A kétely, a megosztottság és a félelem délibábjait miként lehet száműzni az elméből? Milyen mélységeken át vezet az út az egységhez? Szembe merünk-e nézni személyiségünk gyengeségeivel vagy azok lebénítanak bennünket a téthelyzetekben?

 

Az emberi élet alapja az egység, amely részben belül, részben kívül állhat fel. Belül a testünk, az elménk és a lelkünk között, kívül a közvetlen környezetünkkel, a természettel és a Sorssal. A Teremtőt nem említem külön, minthogy ő Mindenható.

Azonban, az egység kérdését én jobb’ szeretem lebontani a teljesen hétköznapi szintekig. Számomra az egység megteremtésének folyamata legalább annyira fontos, mint maga az egység. Véleményem szerint az egységet nem lehet megvásárolni, értve ezalatt, hogy úgy megteremteni, hogy közben mi nem változunk. Sőt, meg vagyok arról győződve, hogy az egység olyasvalami, amivé válni lehet. Tehát nem egy ruha, amit magunkra ölthetünk, hanem egy olyan állapot, amit átélhetünk, tulajdonképpen azzá válhatunk, azonosulhatunk vele.

 

Hogyan lehet az egységgel azonosulni? Az egység alapja a tisztelet és az alázat. Ezek nélkül is sok mindent el lehet érni, de azok nem nevezhetők egységnek, vagy az egység részeinek. A tisztelet és az alázat tartóssá teszi a jó dolgokat, az értékeket és az erkölcsöt. Az egység egy folyamatos teremtésre és megújulásra szoruló állapot, mert minduntalan megpróbálja valami megbontani. Márpedig a tiszavirág életű egység nem egység. Az egység sajátossága a stabilitás, a szilárdság és a tartósság. Ezt nem lehet sokáig mímelni, megjátszani vagy színlelni. Az emberi egység az örök metafizikai egység kicsinyített mása. Az egység állapota nem más, mint összeköttetésben lenni a felsőbb világokban, hiszen minden a magasabb dimenziókból ered. Ezért az egység nem táplálkozik mások véleményéből és ítéleteiből, hanem egy végtelen energiamezőből, egy multiverzumból.

 

Minden isteni törekvés, minden építő motiváció az egységet teremti az emberben. A lélek erői az egységben tudják a hatásaikat kifejteni. Ahhoz, hogy nagy egységként rendben legyünk, először egységben kell lennünk önmagunkkal. Minden kezdet önmagunkhoz köt bennünket. Minden bennünk indul el, belülről kifelé. Emberi értelem ezt nem szokta felismerni. Az emberi értelemmel igazság szerint átláthatatlan a sors és a sorsszerűség komplex egysége. Ezért érzik azt sokan, hogy az egység valamifajta drámai képzelgés. Átlagos gondolkodással megközelítve az is, de transzcendens gondolkodással már nem az.

 

A demokratikusnak, felvilágosultnak, liberálisnak, öntörvényűnek nevezett társadalmi berendezkedésünkben senki nem teszi kötelezővé, hogy egységet teremtsünk magunkban. Sőt, a mindenkori hatalomnak a frusztrál polgár kezelhetőbb, mint az, akiben egység van. Én azt állítom, hogy aki önmagában akar egységet teremteni, annak kötelezővé kell tennie magában bizonyos elveket, máskülönben a külső elvek, erők és a vonzások-taszítások el fogják tántorítani őt a belső egységéhez vezető útjától.

A belső egységhez, a harmóniához vezető útnak a stratégiája az önfegyelem, vagy hogy egy másik nem túl népszerű példát mondjak, a fájdalom és a hasonló érzékek megfékezésének műveletei. Fájdalmat érezni a többségünk nem szeret, de ki képes megfékezni, uralni a fájdalmait?

 

Az egységet először a megosztás előzi meg. Ezért van fájdalom, félelem, szorongás és egy csomó nyomasztó dolog a világon. Paradox módon a fájdalmat legyőző erőt a fájdalom hívja életre. Itt most sorsszerűségben kell gondolkodni. Amikor kapunk egy élethelyzetet, amelyben fájdalmakat élünk át, akkor van lehetőségünk a fájdalommal szembenézni, megismerni, kitapasztalni a működését és feléleszteni azt a lelki erőt a bensőnkben, amely képes legyőzni a fájdalmat. Ehhez hasonlóan lehet elbánni a félelemmel és az egyéb gyengeségekkel is, amelyek az embert tévhitbe taszítják és tévútra csalják.

 

Az egység érdekében szabad önzőnek lenni, máskülönben aligha fogjuk elérni a célunkat. Ösztönösen, kitartóan, szenvedélyesen és eltökélten kell az egység útján haladni, máskülönben az előttünk tornyosuló akadályok meg fognak ijeszteni bennünket, s akkor a félelmeink fel fogják oldani bennünk az éppen formálódó egységünk alkotóelemei.

Az egységtől lehet félni. A legtöbb ember amúgy is gyáva és gyenge egészen addig, amíg össze nem szedi magát és el nem kezdi keresni a belső középpontját. A középpont nem billeg, nem inog, mert egy pont nem tudja megosztani magát. Így a félelem stratégiája – a megosztás – nem válik be. De ehhez előbb meg kell találnunk a saját középpontunkat.

 

Az ősi időktől fogva minden beavatott arra törekedett, hogy összeszedett legyen annyira, hogy ne oldja fel az értékeit a félelem. Temérdek szertartást és rituálét végeztek el, hogy magukból a dacoló, bosszankodó, szorongó, önmagát kímélő, megalkuvó ént száműzzék. Amikor ez sikerült, akkor elcsitult bennük a harsogó egó, csend lett, béke lett és egység lett – újjászülettek.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..