Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az első megtalált fizikai bizonyíték az ókori egyiptomi szájmegnyitás rítusáról

Az ókori egyiptomiak nagy gondot fordítottak a magas rangú emberek testének mumifikálására és a valaha előállított leggyönyörűségesebb tárgyakkal együtt ékesítették és temették el őket. Mindamellett, úgy tűnik, hogy a gondos és kifinomult lépésekkel ellentétben egy új tudományos vizsgálat első ízben szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a temetkezésért felelős papok erőszakkal nyitották ki a halott száját egy késsel és egy vas feszítővassal a mumifikálási eljárás során azért, hogy elvégezzék rajta a „száj megnyitásának rítusát”.

 

Egy 17. dinasztiabeli (Kr.e. 1550 körüli) múmia fogait kitörték, valószínűleg a bebalzsamozási eljárás során.

Egy 17. dinasztiabeli (Kr.e. 1550 körüli) múmia fogait kitörték, valószínűleg a bebalzsamozási eljárás során.

 

Miközben régóta tisztában vagyunk azzal, hogy az ókori egyiptomiak elvégezték a szájmegnyitás szertartását – ami egy szobor vagy egy múmia szimbolikus életre keltése volt oly módon, hogy mágikus úton megnyitották a száját azért, hogy lélegezhessen és megszólalhasson –, addig azt is gyanítottuk – történeti hivatkozásokra alapozva –, hogy fizikai műveletet is végrehajtottak a halott száján.

 

A szájmegnyitás rituáléjának az ábrázolása (Wikimedia Commons)

A szájmegnyitás rituáléjának az ábrázolása (Wikimedia Commons)

 

 

Kiegészítésképpen ismerkedjünk meg a szájmegnyitás eddig töredékesen feltár szertartásával:

 

szájmegnyitás szertartása közvetlenül a múmia temetését megelőző ókori egyiptomi halotti mágia.

Az egyiptomi szokások szerint a múmia életre keltését mágikus szertartás előzte meg, a múmia újraélesztésének rítusa. A szakemberek ezt a varázsló szertartást nevezték el a szájmegnyitás rituáléjának. Az ókori egyiptomiak számára azonban a múmia olyan, mint egy értékes edény, melybe az istenek új életerőt öntenek, ha eljön az idő. A szertartást, amely közvetlenül megelőzte a múmia temetését, papok végezték.

A szertartás a papoknak az istenekhez intézett szenvedélyes könyörgéseivel kezdődött. Ezt a jelenetet sok helyütt ábrázolják a Halottak könyvében. Ezután a gyászolók ünnepélyes menetben kivonultak a sivatag szélére, a halottak városához. Elöl a papok haladtak, utána egy ökör vontatta szánon feküdt koporsóban a múmia. Közvetlenül mögötte a halott rokonai és a siratóasszonyok, akik hamut szórtak a fejükre. A menet végén a szolgák húzták szánon a kanópusz-edényeket. Más szolgák bútorokat, ládákat, apró szobrokat és ételt vittek.

Közvetlenül a sír előtt megállt a menet, kinyitották a halott koporsóját, és kiemelték belőle a múmiát. Egy Anubisz-maszkot viselő pap felállította a múmiát, hogy a gyászolók szemtől szembe állhassanak a halottal, és hogy lássák a szertartást. Ezután a gyászolók egy ökröt áldoztak fel, majd megszólalt az ünnepélyes zene. Imádságokat mondtak el. Ezután a halottat tisztító vízzel permetezték be. Ekkor érkezett el a ceremónia csúcspontja. A pap a múmia elé lépett, kezében szekerceszerű, görbe szerszámmal és más rituális eszközökkel. Ezekkel megérintette a múmia maszkján a szemet, az orrot, a fület és a szájat. Ekkor teljes volt a csend, még a siratóasszonyok is elhallgattak. A hozzátartozók könyörgésre emelt karral térdre borultak a múmia előtt. Ez volt a beteljesülés pillanata, az új élet, és az átváltozás kezdete. Titokzatos erő költözött a halottba. A múmia összes érzékszerve újra működött. Pólyái ellenére hallott, újra érezte a szagokat és az ízeket, érzékelte a külvilágot. Így kísérték felélesztve örök otthonába, a sírba.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/

 

 

A The Anatomical Record lapban megjelent új tanulmány volt az első, amely fizikai bizonyítékot talált annak igazolására, amit a történeti szövegek leírtak és ábrázoltak:

 

„A szövegekből értesülhetünk a bebalzsamozás rituáléjáról és az Ápisz-bika bebalzsamozó rituáléjáról, amelynek során a sebészeti beavatkozást és a dehidratációt követően, a halott testet még egyszer megtisztították és bekenték, mielőtt bepólyálták volna” – írják a szerzők. – „Az állkapcsokat erőszakkal feszítették szét eszközök segítségével azért, hogy a szájüreget olajjal és gyantával törölhessék ki és kenhessék be. E kezelések okán használták a szájmegnyitás eljárásának fogalmát, hogy megkülönböztethessék a szájmegnyitás tisztán szimbolikus műveleteitől. Ezt az eljárást sok esetben elvégezték – és ezzel vissza is kanyarodunk a kiindulási ponthoz –, ugyanis az egyiptomi múmiákon gyakran láthatók az elülső fogak törései és kitépései.”

 

 

A mumifikálás folyamata Graphic from The Anatomical Record

A mumifikálás folyamata Graphic from The Anatomical Record A jobb oldali oszlop fentről lefelé haladva: A balzsamozó helyre vezető körmenet; A test megtisztítása; Az agy és a belső szervek eltávolítása; Dehidráció; Rituális felszentelés és a szájmegnyitás ceremóniája; Szertartásos bepólyálás; Az éjszakai órákban végzendő későbbi bebalzsamozás; A sírhelyre tartó menet; A szájmegnyitás rítusa

 

 

A tanulmány szerzői, Roger Seiler és Frank Rühli a zürichi Institute of Evolutionary Medicine-nel együtt, a Swiss Mummy Project 54 és az Anthropological Institute and Museum 100 múmiáját vizsgálta meg. Az intézet múmiái közül néhányat i.sz. 1900 körül gyűjtöttek be, és akkoriban az általános eljárás az volt, hogy kicsomagolták a múmiát és még a lágyszöveteket is eltávolították a szájból annak érdekében, hogy el tudják végezni a koponyavizsgálatokat. A jóval később talált múmiákon a kutatók modern orvostudományi eljárást, az úgynevezett computer-tomográfiát alkalmazták azért, hogy megkíméljék a pólyát és a benne található fejet. Számos, Seiler és Rühli által vizsgált múmia szájsérüléssel rendelkezik.

 

„A múmiák az ókori egyiptomi kultúra legjellegzetesebb tárgyai és műkincsei – szentélyei, koporsói és temetkezési maszkjai – között tartatnak számon és az egyiptomiak által készített leggyönyörűbb tárgyak közé tartoznak. A „múmiakészítés” egy hosszú, bonyolult és rituálisan védett eljárást foglalt magában azért, hogy a halott testét az örökéletű Ozirisz képmásává tudja átváltoztatni. A művelet a szájmegnyitás rítusával fejeződött be még az elhantolás előtt.” – írta Seiler és Rühli a megjelent tanulmányukban. – „A cél a múmia életre keltése volt, vagyis annak egy kultikus kommunikációra alkalmas médiummá történő transzformációja nem másért, mint hogy képessé tegyék a kommunikációra a száj és a szemek megnyitása által. A mumifikálás egész eljárása egyszersmind a halott személy fizikai épségébe való mélyreható beavatkozást is jelentett, s a testtel nem gyakran nem bántak kesztyűs kézzel. Nagymérvűek voltak a post-mortem balesetek, különösen a szájkörnyéki részen és az arcon… A Swiss Mummy Project múmiáinak alapos vizsgálata és más, a szakirodalomban szereplő esetek bizonyítják a gyakori fogpatológiát, beleértve a törött és teljesen kificamított fogakat, amelyeket ez idáig nem kellőképpen vettek figyelembe.”

 

 

A 335-ös thébai sírban ábrázolt szájmegnyitási rítusa Wikimedia Commons)

A 335-ös thébai sírban ábrázolt szájmegnyitási rítusa Wikimedia Commons)

 

 

A szerzők figyelembe vettek egy ókori egyiptomi szöveget, a Bécsi papiruszt, amely a Kr.e. 2. századból származik, amely egy Ápisz-bika bebalzsamozását írja le, s némiképp hasonlít a magas beosztású emberek bebalzsamozására. Az isten szájának és nyelvének bebalzsamozásakor a pap – amennyire csak tudja – kezét a tetem szájába teszi és elhelyez két ruhadarabot/kendőt a torok nyílásába, majd két továbbit annak alsó állkapcsán, ezt követően befedi a száj belső felét a ruhadarabbal.

 

A Kr.e. 125-75. közötti időszakból származó szöveg ennek a papirusznak a másik oldalán ezt állítja:

„… két smr-pap (…) megnyitja az istenség száját a Misztérium Felügyelője előtt. A Misztérium Felvigyázója (…) bekeni az isten szájának belső felét, fent és lent, miként a torok üregét is addig, amíg a keze befér.”

 

Az Ápisz-bikát egy istennek tartották, ugyanígy mumifikáltak néhány embert, így szemmel láthatóan a mumifikálás rítusai és eljárásai hasonlóak voltak mind a bika, mind az emberek esetében.

 

A szájra és a torokra vonatkozó rituálékat és eljárásokat azután hajtották végre, hogy az agyat és a belső részeket már eltávolították és a testet dehidratálták, de még azelőtt, hogy a múmiát bebugyolálták volna.

 

A The Anatomical Record egész 2015. júniusi számát, annak mind a 26 cikkét, a világ minden tájáról származó múmiák tanulmányozásának szentelték. Ez teljes egészében ingyenesen elérhető itt:

 

http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ar.v298.6/issuetoc

 

 

Személyes megjegyzésként annyit fűznék e cikkhez, hogy a szájmegnyitás rítusának mágikus okai voltak. Tudniillik, ez a mágikus művelet arra volt hivatott, hogy megszüntesse a lélek földhöz kötöttségét. Ily módon az egyik lélekfajta (amit mi manapság leginkább szellemnek szoktunk hívni) akadályok nélkül, valamint a testhez, illetve az anyagi világhoz visszahúzó erők nélkül, szabadon tudott a másvilág neki szánt helyére a megfelelő szellemi kasztba eltávozni. Ha ezt a szertartást nem végezték volna el megfelelően, akkor fennállhatott volna annak veszélye, hogy a szellem a föld közeli világok valamelyikében reked, vagyis kísértetté válik, ami roppant kiszolgáltatottá tette volna őt. Ezért végezték el az avatott papok ezt a rítust.

 

 

Forrás: http://www.ancient-origins.net/

Fordította és szerkesztette: Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..