Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az elveszített dimenzió

Sajnos megsínylettük a felvilágosodás kora óta eltelt évszázadokat, mivel a civilizált emberiség elveszítette azt, ami a leginkább emberi volt benne. Fedezzük fel a lélek dimenzióit újra és vegyük kezünkbe a sorsunk irányítását és ne akkor kezdjünk el sopánkodni, amikor már letelt az időnk.

 

Az utóbbi évszázadokban az embereket egészen egyszerűen meggyőzték arról, hogy ne önmagával foglalkozzon, hogy ne önmagát fürkéssze és fedezze fel. Ehelyett egyes vezetők a tudományt állították be annak a mindenható hatalomnak, amely majd nagy koponyái révén megteszi „helyettünk” a szükséges felfedezéseket, miközben mi kényelmesen hátradőlhetünk a karosszékünkben.

 

A születő félben lévő modern emberiség fejében sikerült azt is elérni, hogy a vallás helyére a tudomány kerüljön, illetve csakis olyan vallások, amelyek nem mondanak ellent a tudományos világképeknek, illetve olyan vallások, amelyek legalább annyira önkényesek és emberiek, mint amennyire rideg és lélektelen a tudomány.

 

Szóval, a „mindent meg lehet mérni, amit meg tudok fogni” arra volt jó, hogy elterelje a figyelmet az ember valódi mivoltát adó részről, a lélekről. A szellem hatalmából hatalmaskodás és uralom lett, amely szemmel láthatóan csak még több frusztrációt okozott a lélekben.

Hol van már a lélek fogalma, pláne a lélek valódi erényei, amelyek mellesleg az embert emberré teszik:

  • bölcsesség
  • előregondolkodás
  • intuíció
  • alkotó erő
  • fejlett öntudat
  • emocionális intelligencia

 

Mindezek a teljesség igénye nélkül aligha fejleszthető egy gépiesített, technokrata és lélektelen, vagy a lelkekért a szeretet nevében háborúzgató borzalomban, amit mi civilizációnak nevezünk.

 

Ki kell mondanunk, hogy az ember elveszítette egyik dimenzióját, nevezetesen a lelkit. Néhány művész, parafenomén, gyógyító, zseni, író, teológus, szellemtudós, vagy szent nagy lelki tusák általi erőfeszítéseit leszámítva nem tudott visszájára fordulni ez a tendencia, amely a mély, sötét, hideg és félelmektől hemzsegő frusztrációkkal terhelt társadalom kialakulását szorgalmazta.

 

Ennek következtében csupa tabu, tilalom, felszínesség és képmutatás költözött az elmébe, amely megkérgesedett és egyre inkább eltávolodott a lélektől. Ma már pszichoszomatikus betegségek tucatjai jelzik, hogy komoly árat kell fizetnie az emberiségnek ezért a dimenzióvesztésért. Kallódó fiatalság, kilátástalan jövőképek, fokozódó létbizonytalanság, félrevezetett polgárság és pénz uralta látszatvilág – ez lett az emberiségből, Isten csodájából: elveszítette bensőséges kapcsolatát a természettel, a kozmosszal és Istennel. Jelenleg az ember éppen azokra a belső kapcsolódásokra képtelen, amelyek a fent említett, lelki dimenziót energiával töltik fel, működtetik és éltetik.

Egy dolgot pedig egyenesen kisajátított magának a tudomány, nevezetesen a döntőbíró szerepét. Vagyis ő mondhatja meg, hogy mi a valóság és mi nem az. (Korábban ez a hatalom az egyház kezében volt, abból csavarta ki a tudomány.)

 

A lélek dimenzióit nem lehet a hőtan vagy a fénytan, a newtoni törvények, de még a kvantumfizika törvényeinek a leírásával sem megismerni és feltérképezni. Ide több kell. Aki nem képes holisztikusan szemlélni az eseményeket, az eleve nem juthat helyes következtetésekre. Természetesen ez távolról sem jelenti azt, hogy minden fizikai tudás haszontalan volna, de a lélek területén nem bizonyulnak hatékonynak. A biztos tudás, mely egy gép összeszereléséhez és működéséhez szükségeltetik nagyszerű, ámbátor az érzelmek és különösen a spirituális dimenziók világában használhatatlanok.

 

Mi az, amitől minden ember megborzad? A végtől és a bizonytalanságtól. Ebből látszik, hogy többségünk nem rendelkezik kellő felkészültséggel – tudással, bölcsességgel – a magasabb világokat illetően. Mert éppen az, amit bizonytalanságnak és határozatlanságnak nevezünk, az élet sava-borsa. A változások játékának, a belső újjászületések végtelen potenciájának, az isteni kreativitás kibontakoztatásának és a csodák felfedezésének a lehetősége éppen abban a rejtett dimenzióban található, amelyet hol a tudatlanságunk, hol az intellektuális szűklátókörűségünk, hol a szélsőséges politikai érzületeink, hol a spirituális maszlagok, hol a vallási bigottságunk, hol egónk páncélja, hol a tunyaságunk, hol a szenvedélyes internetezésünk választ el tőlünk.

 

Ezek mind szellemi korlátokat teremtenek bennünk. Méghozzá olyan korlátokat, amelyek elválasztanak a valóságtól, az Univerzumtól, az Élettől, Istentől. E rejtett, elnyomott, elfojtott dimenzió nélkül nem találhatjuk meg kiteljesedésünk örök forrását, ami egyben boldogságunk eredője is.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..