Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

AZ EMBER SORSA A TÚLVILÁGON

EGYIPTOMI HALOTTASKÖNYV

 

Az emberiség egyik legrégebbi írásos emléke, amely szent isteni kinyilatkoztatásokat tartalmaz. Ez a könyv sokféle olyan szöveget foglal magában, amelyek közül egyesek csak 3 500, míg mások több mint tízezer évesek. A cím kissé félrevezető, mert nem derül ki belőle, hogy mennyiféle himnusz, mantra, könyörgés és egyéb teológiai műfaj részletes és szemléletes egyvelege ez a könyv.

Az Egyiptomi Halottas Könyvből, vagy az Egyiptomi Halottak Könyvéből mély metafizikai igazságokat ismerhetünk meg a maguk tiszta valóságában. A mű elképesztően részletes betekintést enged az istenek és a démonok világába.

Az egyiptomiak maguktól értetődően hittek a túlvilági létben, a Félistenekben és az egyetlen Teremtőben. A reinkarnáció világos jelenség volt előttük, vagyis komoly tétje volt annak, miként élték a földi létüket, mert a túlvilágon érdemeik, erényeik és gyengeségeik szerint bírálták el őket. Hittek az üdvözülésben, még ha egészen más fogalmakat is társítottak ehhez a vallási képzethez. Tisztában voltak azzal, hogy visszaszülethetnek erre a világra, ha az istenségek úgy döntenek. Egy-egy élet alatt csak a legfejlettebb lelkek nyerhették el az istenekkel való egyenrangúságot, azaz a megvilágosodást, ám több életsorozat alatt ez a lehetőség szinte mindenkinek bele volt kalkulálva a sorsába. Így az öröklét elnyerésétől vagy elérésétől szinte senkit sem fosztottak meg.

 

A teljes felszabadulásra, üdvözülésre vagy megváltásra két út adódott az egyiptomi világszemléletben. A közvetett út Uszir (Ozirisz) ösvénye: ez nyugat hosszú vízi útja vagy más néven a déli ösvény. Ez a reinkarnáció útja. A másik a közvetlen út, ami Szokar útja, vagyis észak ösvénye, ami maga a tökéletesség útja. (Szokar vagy Szokarisz ősi temetési istennő.)

Az emberi lélek szellemi testeitől függ a halál utáni üdvössége. Amennyiben ezek az energiatestek nem tisztultak meg kellőképpen, akkor a lélek nem léphet be a felsőbb régiókba, a magasabb világokba, a menny birodalmába, így a lélek a Duatban (Alvilágban) kénytelen bolyongani, rostokolni, extrém esetben pedig el is pusztulhat.

 

AZ ELSŐ ÉS A MÁSODIK HALÁL

 

A földi létből való eltávozás számukra az első halál volt, amelyet egy másfajta létforma követett a túlvilágon, ahonnan vagy visszaszülettek a földre, vagy továbbléptek egy másik spirituális dimenzióba. Létezett azonban egy második halál is, amely a végső megsemmisülést jelentette a lélek számára. Ez azokra várt, akiknek a lelke eltévedt a túlvilág káprázatai közepette. Őt elnyelte a túlvilági kígyó, Rerek, s a lélek világossága ellobbant. Ez a szókép azt jelenti, hogy energiája és tudata visszaolvadt a Teremtőbe, illetve az Univerzumba.

Hadd oszlassak el egy tévhitet, amely ahhoz kapcsolódik, ahogyan az egyiptomi hitkultuszt sokan próbálják beállítani és lejáratni! Az egyiptomiak hitvilága és vallása nem a túlvilágról és a halálról, vagy a halálra való felkészülésről szólt. Az egyiptomi emberek a világ legboldogabb és legegészségesebb emberei voltak. Annyi életöröm és életösztön szorult beléjük, hogy ezért ma bárki megirigyelhetné őket. Ezt egyébként a görög bölcselők is rendre megemlítik írásaikban. Sem a piramisok, sem a vallás, sem a mumifikálás nem kapcsolódott az élet meghosszabbításához, sem pedig valamiféle morbid és beteges halotti rituáléhoz.

 

A halál az egyiptomi hitben átváltozás, kilépés ebből a világból a másvilágra, kilépés a sötétségből a valódi fénybe. A halál egy kapu volt, amelyen keresztül a lélek ki-be sétálhatott az isteni törvények tiszteletben tartása mellett. Nem rettegtek a haláltól, ehelyett hittek a feltámadásban, az örök életben, valamint az öröklétben. Az egyiptomiak a Fény Urai voltak, tökéletesen ismerték a létet, az áramlásban lévő isteni erőt, amit ők MÁGIÁNAK hívtak, s az élet magyarázatát, amelyet filozófiának neveztek. Minden mozdulatukkal az isteni világokhoz akartak közelebb kerülni és mind jobban idomulni: csodálatraméltó matematikai, csillagászati, építészeti, művészeti, mezőgazdasági, technikai, egészségügyi, gyógyítói és spirituális tudásuk ezt tükrözi vissza az utókorra. Mégis sokan félre akarják magyarázni a csodát, holott a vak is látja, hogy a mi civilizációnk fejlettségi foka az egyiptomi nyomába sem érhet.

 

TÚLVILÁGI ÚTIKALAUZ

 

Az egyiptomi vallás részletes leírást adott arról, hogy mi történik az emberrel a halálát követően, hiszen a test ugyan feloszlik, a többi spirituális alkotóelemmel azonban nem feltétlenül történik ugyanez, sőt.

A leggyakoribb esetben bizonyos időnek kell eltelnie a halált követően, mire a lélek ráeszmél arra, hogy már nem rabja a fizikai testének. Voltaképpen egy új világba csöppen, amelyben a Nap teljes fényében ragyog, tehát a Legfelsőbb Úrból áradó sugarak ragyogják be egyfolytában az örök eget, ezért ott nincs szükség sem Napra, sem Holdra, sem csillagokra. A túlvilág két fő részre tagolódik: Amentire, vagyis a Holtak Birodalmának nyugati részére, ahol Ozirisz lakik, valamint a Duatra, amely egy vigasztalan és sötét hely. Utóbbi térségben található a démonok lakhelye, a Zsarátmező (pokol) és a Tűztó.

 

A lélek első öntudatra ébredése a túlvilágon akár félelmetes is lehet számára, ezért előfordulhat, hogy azonnal vissza akar térni a testébe, de vannak olyan lények, akik ezt megakadályozzák és a túlvilág egyes régióiba kalauzolják.

Elsőként a Halottak Könyvének 175. fejezete által jellemzett „sötétség országán” kell átkelnie a léleknek. Ez a szféra tele van akadályokkal a lélek számára és egyáltalán nem szívderítő látvány.

 

Ezután a lélek Ozirisz, a túlvilág királyának színe elé járul. Ozirisz a megváltó szentséget képviseli a túlvilág uraként. Az elhunyt Oziriszhez imádkozik és szent szavakat mormol. Ennek hatására egy átlényegülés következik be, amelyet nevének változása is jelez. Innentől fogva vagy az Ozirisz szót illesztik a földi neve elé, vagy egyszerűen csak Ozirisznek fogják hívni, amely jelöli az elhunyt új státuszát, vagyis azt, hogy a túlvilág urának hatalmába került. Tegyük hozzá, ez nem egy félelmetes tény, sokkal inkább egy gyengéd, bölcs, isteni ölelés a lélek számára.

 

Ezt követően a holtat vagy Anubisz, vagy Hórusz a 42 istenből álló isteni ítélőszék elé vezeti. Thot, a bölcsesség istene látja el az írnok szerepét, azonban Maat, az Igazságosság és a Kozmikus Rend istennő nincs közvetlenül jelen, csak egy szobor vagy egy strucctoll képviseli őt. Maat csak az ítéletnél jelenik meg.

 

Amint belép a terembe – a Kettős Igazság Csarnokába – a lélek, elmondja a negatív konfessziót (tagadó vallomást). Ez gyakorlatilag a Halottak Könyvének 125. fejezetében található. Lényege és értelme, hogy bevallja, hogy semmilyen komoly vétket nem követett el. Ezután Anubisz a halott szívét a mérleg egyik serpenyőjébe helyezi, míg a másikban Maat istennő attribútuma foglal helyet. Amennyiben a szív bűnöktől terhes, akkor a léleknek a Duatban kell maradni, azonban, ha felmentik őt bűnei alól, azaz könnyűnek találtatik, akkor szent szellemmé (KHU-vá) változik, s ezzel egy isteni létforma veszi kezdetét számára.

 

A szent szellemmé vált büszke lélek lehetőségei a teljes szabadságot jelentik:

  • bejárhatja a mennyet, a Földet és az Alvilágot, ha kedve tartja;
  • segítheti az elkárhozottakat;
  • beléphet a Boldog Lelkek Földjére (ez a római Elízium megfelelője);
  • beszállhat Ré Napbárkájába;
  • beszélgethet az istenekkel;
  • kedve szerint átváltozhat bármilyen lénnyé.

 

A lélek így tulajdonképpen az istenekkel azonosul, pontosabban a saját isteni Énjével, amelyet az istenek teremtettek. Lényegében Hórusszá válik, a tökéletes égi emberré (lásd: Adam Kadmon a kabbalában), s mint öntudatára ébredt lény részt vesz, aktívan közreműködik a Kozmikus Rend kialakításában és fenntartásában.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..