Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az ezotéria újjászületése – fejezetek az okkult történelemből

A 15. században kísérlet történt az egyház bénító és szinte mindenre kiterjedő hatalmának visszaszorítására. Spirituális szempontból a sötétség oszladozni kezdett. A folyamat azonban nem volt könnyű. Érdemes megismerni ezoterikus szempontból is a történelmet, mert ez a tankönyvekből hiányzik, holott éppen ez működött a háttérben. A reneszánsz után már omladozni kezdett a dogmatikusok hatalma, melynek eredménye egy olyan egyensúlyvesztés lett, melyből azóta sem tud jól kijönni a klérus, s kifutása a jelen korig tart: tekintélyveszteség, reformáció, felvilágosodás, racionalizmus, tudományos paradigmák, szekularizáció, Vízöntő-kor, apokalipszis!

 

Mi a reneszánsz?

 

A reneszánsz (francia renaissance, olasz rinascimento) újjászületést jelent. 1420 körül indult világhódító útjára Firenzéből ez a kulturális és nyugodtan állíthatjuk, ezoterikus áramlat. Innen terjedt később át Itáliára, majd pedig Európa távolabbi vidékeire.

 

A reneszánszban az ókori, de még inkább az archaikus hagyományok újjászületésének lehetünk szemtanúi. Szellemi, kulturális, műveltségi, filozófiai, tudományos, vallási és mágikus téren egy robbanásszerű változást hozott el megszakítva ezzel a középkor nyomasztó sötétségét.

 

Korszakait érdemes ismerni:

  • 14. század (Trecento, vagyis 1300-as évek) – elő reneszánsz: elsősorban az irodalomban és a gondolkodásban jelenik meg, hiszen minden az emberi szellemből indul ki.
  • 15. század (Quattrocento, 1400-as évek) – kora-reneszánsz: célja a tökéletes antik művészet színvonalának az elérésére, illetve visszatérés az őseredeti, letisztult és hamisítatlan értékekhez. 1480-tól beszélhetünk érett reneszánszról.
  • 16. század (Cinquecento, 1500-as évek) – ez idő tájt nem csak eléri, de meg is haladja az antikvitást, mintegy túlfut önmagán. Itt már ellenáramlatokkal találkozunk, például az ellenreformációval és a Jezsuita Renddel.
  • 1520-1600. közötti késő reneszánsz, illetve manierizmus (maniera): elhozza a tökéletesség és harmónia eszméinek felbomlását, minden mesterkéltté, modorossá, műviessé válik. Ekkor készítik elő a „felvilágosodás” korszakát, amely egyértelműen az ész forradalmát, az egyházi hatalom további gyengülését és az antispirituális, azaz materialista szemléletmódot borítja majd rá az emberiségre. Ez a mai napig elhúzódik.

 

Kialakulása

 

A reneszánsz fokozatos kialakulás és térnyerése eredményezi a középkor lezárulását. Nyilvánvalóan itt egy folyamatnak lehetünk a szemtanúi. Hadd emeljem ki, hogy a folyamat Firenzéből indult ki. A firenzei hármas korona: Dante, Petrarca, Boccaccio. Ők a reneszánsz szellemiségének pionír közvetítői. 

Dante Isteni színjátékában saját ezoterikus-okkult beavatási útját írja le. Nem egyszerű, de olykor-olykor érdemes elolvasni, mert más és más szellemiséggel találkozunk a sorok mögött. (Akinek pedig ez tetszik, biztosra veszem, hogy a Goethe Faustját is nagyra fogja értékelni spirituális enigmái okán.)

Petrarca indította el a humanizmust azzal, hogy nyíltan vállalta, hogy a Szent Római Birodalom idején az ember teljesítőképessége zenitjére hágott, s azóta csak gurul lefelé a lejtőn: erkölcsi, vallási, kulturális és egyéb téren.

A kora-reneszánsz cunamija több kulturális, művészeti, ezoterikus, teológiai, filozófiai és tudományos gátat szakított át, mint bármi az azt megelőző másfélezer évben.

 

Miért éppen Észak-Itália?

 

Az észak-itáliai államok voltak a leggazdagabbak Európában. A legjelentősebb nemzetközi kereskedelmi útvonalak, melyek az arab világot és a Bizánci Birodalmat szelték át, Genova, Pisa és Velence kikötőiben értek véget.

Az észak-itáliai városállamok gazdagok voltak a kereskedelemüknek és a mezőgazdaságuknak köszönhetően. S ez olyannyira így volt, hogy meg tudták fizetni a többnyire zsoldosokból verbuválódott hadseregeiket.

A középkorban is – csakúgy, mint manapság – a pénzhatalom döntötte el, hogy kinek mekkora befolyása van, mit tehet meg és mit nem. Firenze és az említett városállamok komoly többletbevételre tettek szert és ezzel Észak-Itália Európa pénzügyi központjává vált.

A firenzei forint vált a nemzetközi kereskedelem tényleges pénzévé, fizetőeszközévé, s Firenze az európai bankszakma fővárosává lépett elő.

 

A kereskedelemmel együtt tudás és kultúra is beszüremlett Itáliába és Spanyolországba, hogy csak a két országot említsek. Így jutottak be Európába az arab világ tudományos, filozófiai és művészeti áramlatai. A feudalizmus csillagának leáldozott.

 

Nem könnyű szülés

 

A reneszánsz nem egyik napról a másikra és nem könnyedén, hanem egy alapos előkészítő munka által valósult meg. Ne feledjük, hogy a pápai jóváhagyással működő inkvizíciónak nem állt érdekében a keresztény dogmatikától való bárminemű elhajlás vagy eltérés terjedése!

A reneszánsz terjedését gátolta, hogy végigsöpört Európában a fekete halál. A pestis a kontinens lakosságának egyharmadát követelte magának.

Az Oszmán Birodalom kettészakította a keleti világot és menekülthullámot indított el a görögök körében, akik a kultúrájukat is magukkal hozták Itáliába.

Amint a járvány elült és a migráció alábbhagyott, a népesség növekedésnek indult, így a bankárok, a kereskedők és a kisiparosok rétege megerősödött. A Bardi- és a Peruzzi-bankok összeomlása Firenzében megnyitotta az utat a Mediciek előtt.

 

A Mediciek

 

A firenzei Mediciek uralkodása alatt érte el csúcspontját a reneszánsz. A Medicieké köztudottan a művészeteket és építészetet pártoló gazdag bankárcsalád volt. Megjegyzem, Francesco Sforza Milánót tette a művészetek és a tudás központjává. A pápai hatalom viszonylag gyengécske volt az avignoni fogsága után. A Medici és a Borgia család pápai befolyásának következtében a reneszánsz művészet és filozófia eljutott a pápai államba. V. Miklós és IV. Sixtus pápa nevei említést érdemelnek. Utóbbinak köszönhetjük például a Sixtus-kápolna megépítését.

 

Cosimo de’ Medici, idősebb Cosimo (1389-1464), Firenze fejedelme volt a Medici-család fejedelmi ágának alapítója. A magas pénzügyi körökkel a konstanzi zsinaton (1414–1418) került kapcsolatba, ahol a Medici bankházat képviselte. Innentől kezdve ő intézte a pápaság pénzügyeit. 1462–ben II. Piusz pápa ráruházta a tolfai timsóbányák monopóliumát, ennek köszönhetően nagymértékben megnövekedett a vagyona. Korának talán a leggazdagabb embere volt részben aranykészletének, részben bankjának és pénzügyi fiókjainak kinnlevőségei miatt.

 

Firenze politikai életébe nem avatkozott be szigorral, visszavonultan élt és ókori tanulmányokkal foglalkozott. Nem mellékesen, az olasz nyelven kívül latinul, franciául és németül beszélt folyékonyan, illetve görögül, héberül és arabul olvasott. Elképesztő műveltségre tett szert, s amint alább látni fogjuk, felbecsülhetetlenül sokat tett az ezoterika nyugati újjászületéséért és a valódi eszmék elterjesztéséért. Nem csoda, hogy ellenségei a fejét kívánták. Egyeduralkodási törekvésekkel vádolták meg és börtönbe zárták. Mivel a börtönben nem tudták megmérgezni és a város kormányzójánál elérte, hogy az ilyenkor szokásosnak számító halálbüntetést száműzetésre módosítsák, ezért megúszta. Padovában, majd Velencében örömmel fogadták.

 

Hogy mennyire rajongott a művészetekért, azt bizonyítja, hogy kápolnát, templomot, fejedelmi palotát építtetett és olyan szobrászokat foglalkoztatott és kezelt barátként, mint Lorenzo Ghiberti (1378–1455) és Donatello (1386–1466), valamint olyan festőket, mint Andrea del Castagno (1421–1457), Fra Angelico (1400–1455) és Benozzo Gozzoli (1421–1497).

 

Cosimo megszállottan gyűjtötte az antik kéziratokat, melyet unokájáról neveztek el Laurenzianának.

1464–ben hunyt el, egy évvel később a „Pater Patriae” (a Haza Atyja) szöveget vésték a sírjára.

 

A nyugati ezotéria fundamentuma

 

Cosimo de Medici a világ minden tájára menesztette embereit azzal a céllal, hogy ősi szent szövegeket kutassanak fel. A San Marco könyvtárat is ő alapította, amelyik Európa első hivatalos bibliotékája volt. Ezzel ténylegesen kihívta maga ellen az egyházat, mivel a tudás kizárólagos birtokosa akkoriban a papság volt, amely cseppet sem rajongott a nyilvános könyvtár gondolatáért, amely csak ötleteket, tegyük hozzá, nem keresztény ötleteket adhat a hívőknek.

Cosimo megbízást adott olyan művek fordítására, melyeket részint a beszerezhetőségük, részint a nyelvi nehézségek miatt egyszerűen képtelenek lettek volna a középkor írni és olvasni tudó humanistái kézbe venni. Így kerültek lefordításra a neoplatonikus, püthagoraszi, gnosztikus, hermetikus és az egyéb misztikus-ezoterikus tanok és eszmék a reneszánsz ember számára.

Cosimo de Medici közbenjárásának és nyomásának köszönhetően a firenzei egyetemen 700 év szünet után újra görög nyelvet kezdtek oktatni. Ez az első Európában! A görög az első századok hivatalos tudományos nyelve. Számos evangélium és szakrális szöveg görögül is íródott, illetve görög fordításban maradt fenn.

Cosimo egy kulturális hullámot indított el azzal is, hogy létrehozott egy olyan akadémiát, amelyen a platóni és a püthagoraszi eszméket kezdték oktatni és tanulmányozni. E két nagy bölcselkedőről és tudósról annyit érdemes megjegyezni, hogy saját bevallásuk szerint Egyiptomban tanultak és egyiptomi misztériumiskolák papjaitól szívták magukba az isteni bölcsességet. Milyen érdekes, hogy amikor Püthagorasz tételét vagy Platón ideatanát olvassuk, akkor valahogy elsiklunk a felett, hogy ezoterikus tudásról van szó, s a magasabb rendű világok ismeretei vezették el e gondolkodókat ezen igazságok felismeréséig.

Visszatérve Cosimo de Medici munkásságára, csakhamar Európa többi vidékén is hasonló intézmények alakultak, melyek a nyugati ezoterikus hagyomány fellegvárai lettek, s ezzel indult útjára a valódi reneszánsz, s mintegy feléledt tetszhalott állapotából az ezotéria. Persze az egyház válaszára sem kellett sokáig várni. Mindazonáltal, a folyamat megkezdődött, az egyház több mint ezer éves egyeduralma megszűnni látszott, s a reformáció és a felvilágosodás kora igazolja, hogy fenntarthatatlanná vált a hamis teokratikus hatalomgyakorlás Európában.  

 

A reneszánsz alkonya

 

A reneszánsznak Firenzében Girolamo Savonarola 1497-ben bekövetkezett színre lépése vetett véget. Eme aszketikus szerzetes arra hívta fel a figyelmet, hogy a reneszánsszal együtt egyfajta szekularizáció és a nemi élvezetek is terjedésnek indultak. Tömören megfogalmazott törvényeire volt fogadókészség, minekután műalkotások ezrei pusztultak el a „Hiúság máglyáján” Firenze központjában.

A 16. század a nagy változások évszázada: Európa megpróbálja meghódítani az amerikai kontinenst, a kereszténység indián holokausztot rendez az Újvilágban, vagyis népirtást végez Krisztus eszmeiségét hirdetve, akarom mondani, térítve. Ez minden humanizmust nélkülöz! A világ térképe fokozatosan átrendeződik. Egy új kor van születőben. A legtöbb reneszánsz okkult mozgalom titkos társasággá alakul.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..