Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az imádság mechanizmusa

Az imádság sokféle különböző dolgot jelent az emberek számára. Ez valami olyasmi, ami annyira átitat mindent az életükben, hogy teljesen átjárja a társadalmainkat és a kultúráinkat. Minden műveltségnek és vallási hagyománynak megvannak a saját gyakorlatai, amikor könyörgésre kerül sor, de vegyük észre a hasonló motívumot.

Az emberek világszerte most is éppen imádkoznak, azért, hogy milliárdnyi módon befolyásolhassák a világukat és a világegyetemet. De vajon melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák az imádság hatékonyságát, mi ennek a tevékenységnek a fundamentális alapja? Hogyan tudjuk befolyásolni a mindennapi életünket és átformálni a világot?

 

Az imádság egy isteni és velünk született összekapcsolódás a valóság szövetével, annak a módja, ami világosan megmutatja a világ feletti szabad akaratunkat. Ahhoz, hogy teljesen megvizsgálhassuk az imádság természetét, muszáj különböző szemüvegeken és perspektívákon keresztül megszemlélnünk, belevonva a spiritualitást és a tudományt is, hogy megtalálhassuk azokat a közös tényezőket, amelyek ezt az ősi tradíciót leírják.

 

Az imádság mechanizmusának jobb megértéséhez, nézzük meg ezt kvantumlencséken keresztül. A kvantumfizika döntő része, a Warner Heisenberg-féle határozatlansági elv szabja meg azt, hogy mi csak azt tudjuk megmérni, hogy hol van a részecske, vagy csak azt, hogy milyen gyorsan mozog. Eme mennyiségek egyikének a megmérési aktusa valóban növeli a bizonytalanságot a másikban. Ez azt jelenti, hogy az energia hullámként létezik, amikor nem figyeljük meg, s részecskeként, amikor megmérjük vagy megfigyeljük egy bizonyos helyen. A megfigyelés az az aktus, amely a részecskét valamelyik állapotba juttatja. Viszont mi a részecske, amikor nem figyeli meg senki?

 

http://consciouslifenews.com/

 

A kvantumokban levő hullámok voltaképpen a lehetőségek/eshetőségek hullámai, ahol minden forma nélküli potenciaként létezik mindenütt, amiből bármely lehetséges kimenetel felmerülhet. A tudat kölcsönhatásban van a végtelen potencialitással, hogy alkothasson, és hogy rombolhassa a minket körülvevő világot, amit mi realitásnak (valóságnak) hívunk. Azonban az igazi valóság a végtelenségben rejlik, az energia mindent összekapcsoló, egyesített tudatának részeként. Minden részecske és atom az univerzumban ugyanabból a végtelen miazmából születik, és mint ilyen minden az univerzumban található dolog egy.

 

Az imádság fókuszának nem szükséges kifelé irányulnia egy külső forrás felé, hanem arra van szüksége, hogy feltétlenül befelé irányuljon, a forrással való saját személyes kapcsolatunkra. Azáltal, hogy tevékenyen összpontosítjuk a tudatunkat, romba döntjük az energiák hullámfüggvényét, és tudatosan megteremtjük a bennünket körülvevő világegyetemet. Belementünk a kvantumelméletbe, hogy végül arra a végkövetkeztetésre jussunk, miszerint annak alapvető funkciója pontosan úgy működik, ahogyan az ima. De ezzel az új alapvetéssel az elménkben most vizsgáljuk meg az imádságot az általánosan elfogadott állapotában.

 

De ahhoz, hogy az energiáink jobban tudjanak összpontosulni annál, hogy csak új valóságnak vagy lehetőségnek nevezzük őket, szükség van arra, hogy kiegészítsük azokat a gondolkodásunkkal, az érzületünkkel vagy a hiedelmünkkel. A létezés szövetének a befolyásolásához feltétlenül tudatosan kell teremtenünk a szándékunkkal. Az imádság több mint csupán szavak és énekek ismételgetése: érzéssel, céllal és szándékkal kell végezni. Nem a szavak kombinációja és elrendeződése teszi erőssé az imánkat, hanem az, hogy a szívünkből jön. Azáltal, hogy érzünk és megteremtünk egy rezgést, egy hullámot küldünk ki, hogy befolyást gyakoroljunk a világegyetemben levő végtelen eshetőségekre és lehetőségekre.

 

A szándékunkkal és az erős érzésünkkel teremtjük a rezgésünket, valamint a mi hullámformánk rezgésszámát. Minden érzésünk, véleményünk, érzelmünk és gondolatunk egy megfelelő koherens hullámmintával rendelkezik, amely tovább terjed kifelé, a világegyetem szövetébe/anyagába. Ahogy az keresztülhalad a végtelen helyzeti energián, több hullámot és fodrot kelt, illetve minden olyan energiára hatást gyakorol, amellyel kapcsolatba kerül. Amikor imádkozunk, a szándékunk és a tiszta érzelmünk egy olyan katalizátorrá válik, amely ténylegesen átalakítja a körülöttünk lévő világegyetemet, ami beledönti az összes hullámot a létezésbe, a valóságba (magyarul valóra váltja). Mi alkotjuk és alakítjuk ki a bennünket körülvevő világot az egyszerű, természetes emberi érzéseinkkel.

 

http://talesfromthelou.files.wordpress.com/

 

De a Heisenberg-féle paradoxonnal mégis képesek vagyunk befolyásolni a hullámot az energiánkkal, azonban amikor megfigyeljük, akkor összeomlik. Imádkozás közben, ha annyira szoros összeköttetésbe kerülünk a szándékunkkal és belegabalyodunk a szándékunkba, megkísérelvén megfigyelni a valóságot, ugyanakkor azt életbe hívni, akkor bedöntjük az energiát. A szándékunk meghiúsul, ha rögzítjük magunkat az imádságunk végkimeneteléhez, mivelhogy az energia képtelen mindkét állapotot magára ölteni; vagy hullámként/rezgésként ismerjük, vagy részecskeként/ helyzetileg a bizonytalanságnak köszönhetően. A hatékony imádság és a megvalósulás legfontosabb részének annak kell lennie, hogy mentesüljünk a végkimenetelhez való kötődéstől azért, hogy a rezgésünk és a szándékunk ne keresztezze egymást a megfigyelés által.

 

Az egó befolyása alatt álló elme játssza a legnagyobb szerepet a végkimeneteléhez való kötődésben, mivel az arra koncentrál, hogy ellenőrizze az univerzum „hogyan”-ját, avagy annak a sajátságos módját és mintáját, ahogyan az energia kifejeződésre jut. De mi nem köthetjük meg a világegyetemet az akaratunk szerint; nem dolgozhatunk vele együtt úgy, hogy befolyásoljuk és átformáljuk a saját energiájának a kifejeződését. Ahelyett, hogy vágyakozunk és abban reménykedünk, hogy valami bekövetkezik, nekünk inkább léteznünk kellene és éreznünk kellene azt a rezgést, amit szeretnénk megtapasztalni, amit ki kívánunk küldeni, hogy hatással legyünk a világegyetem többi részére. Egy embernek éreznie kell – teljesen és hiánytalanul –, hogy a szándéka vagy a végkimenetel már létezik az univerzumban, s már éppen folyamatban van. Azáltal, hogy körbevesszük magunkat az új valóságunkkal, a jelenlegi realitásunk elkezdi felölelni az új rezgést.

 

Ezzel az imádság mechanizmusára vetett új pillantással látjuk, hogy a körülöttünk lévő emberek – akár tudnak róla, akár nem – folyamatosan formálják a saját mindennapi létüket. A világegyetem energiából épül fel, és ahhoz, hogy jobban megérthessük és kapcsolatot alakíthassunk ki vele, csak arra van szükségünk, hogy az ő nyelvén: az érzelmek nyelvén beszéljünk. Az imádság megformálja a közeget, s egy képet fest a körülöttünk lévő világról. Egyszerűen arra van szükségünk, hogy rezgések legyünk, hullámok legyünk, és mi legyünk azok a változások a világban, amit látni akarunk. Ne várjunk arra, hogy a világ megváltozzon, ez már éppen most is történik, minden egyes pillanatban. Ugyanúgy, ahogy mindnyájan tudatosan összpontosítjuk a tudatosságunkat, a szándékunkat és az érzelmeinket arra, hogy olyan rezgéseket és energiákat idézhessünk elő, amelyeket megtapasztalni kívánunk az univerzumunkban.

 

Forrás: http://www.wakingtimes.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..