Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az irigység markában I. rész

Az irigység korunk és sorshelyzetünk egyik kísérőjelensége. Észrevétlenül bukkan elő és szinte minden emberi szeretetet felülír egyetlen pillanat alatt. Az irigység, mint annyi más emberi szokás, magatartás és jellemvonás minden bizonnyal társadalmi termék. De vajon elintézhetjük-e ennyivel a dolgot.

 

Az irigység legősibb gyökerei fellelhetőek az emberi lét évezredekig tartó bizonytalanságában, a mindennapi lét természeti kiszolgáltatottságában és a legszükségesebb emberi javak szűkösségében. Okát és mibenlétét megjelölve talán nem tévedünk, ha az emberi létezés objektív feltételeinek hiányos mivoltából és a kizsákmányolás olyan közvetlen érzékelhető életélményéből vezetjük le, mint a társadalmi hűtlenség és igazságtalanság. Aki élete folyamán huzamosabb ideig nélkülöz és valamilyen hiányállapotot kényszerül megélni, illetve tartósan elnyomják és kihasználják, biztosra vehető, hogy személyiségtorzuláson megy keresztül. Az ilyen ember jelleme sajnos eltorzul és többek között az irigység lesz úrrá rajta, hogy kihasznált és háttérbe szorított helyzetét valahogy önmagában feldolgozza.

önismeret1

Kijelenthetjük azonban, hogy az irigység nem alkalmas a társadalmi igazságtalanságokon való változtatásra, sőt azokat is szembefordítja egymással, akiknek összefogásából valamiféle változás fakadna. Az irigység ugyanis mindig inkább kikezdi a közülünk valókat, mintsem hogy a nagy társadalmi távolságban élők viszonyát javítaná. Ritkán jut így az ember arra, ami túl van a számára elérhető társadalmi vagy egyéb valóság-határokon. Tehát a saját korlátaink átlépése, a sorsszerű élethelyzetünkből való kitörés lehetősége és a spirituális dimenziók megtapasztalása is hiú ábránd marad csupán. Ez adja meg az értelmét annak, hogy egy kis figyelmet szenteljünk e kérdésnek.

 

Mi sem könnyebb, mint a kizsákmányolásra való hivatkozás sztereotípiájával megoldani a kérdést: az irigységet a gazdagok és a társadalom magasabb osztályainak kisemmiző magatartása okozza. De a végső ok megjelölésének igénye csak alap lehet ahhoz, hogy felvessük, vajon mi provokálja az irigység megjelenését, ami ugyan nem a lélek mélyéből fakadó, de annak bonyolult összetevőit hordozó jelenség? Merthogy az irigységet provokáló magatartás létezik. Ezt az Ószövetség által rögzített mélységes mély emberi múlt kútjából merítve mindenki másról meggyőzőbben ábrázolta József élete.

 

Előttünk bontakozik ki a majdnem testvérgyilkosság, az atyai kivételezés keltette elkeseredett irigység nyomán. Józsefet az apa Báránynak, Szűz Fiának, Égi Gyermekének becézte, s az ifjú önhitű dicsekvése, mérhetetlen tetszelgése váltotta ki fivérének gyilkos irigységét.

 

Kiváltója lehet az irigységnek a sikeres emberek hivalkodása, az előnyösebb helyzetüknek a kivagyisága. Mindemellett ide vezethet azoknak az egyenlőtlenségeknek az értékelése, illetve kellő meg nem értése, melyeknek léte nem vagy csak kis mértékben függ az egységtől. Ilyenek az osztályhelyzetből fakadó, esetleg a születési előjogokon alapuló társadalmi különbségek. De a magánszférában szülője lehet az irigységnek az előnytelen külső, a veleszületett hasznos adottságok hiánya, a gyermektelenség, a hátrányos családi helyzetbe való beleszületés és millió egy dolog még.

 

Mindebből természetesen nem szükségképpen fakad az irigység. Azzá csak akkor válik az emberi indulat, ha ezek kiegészülnek az irigységnek kedvező olyan családi mintával, mint a különböző neveltetési hibák, az egyes negatív jellemvonások és szokások.

(Folyt. Köv.)

 

Boldog napot!

 

Száraz György

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..