Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az Istenek űrhajói, avagy hogyan látták a régiek

India és Tibet, ahol elrejtve bár, de épségben fennmaradtak az ősi szent iratok a maguk eredeti formáiban. A tibeti Dzyan-könyve, vagy az óind irodalom forrásai óriási jelentőségű információkat hordoznak magukban, ugyanis a mitológián és a valláson túl a több száz kötet ősi szent nyelven emlékezik meg az istenekről és azok beavatkozásairól az emberiség evolúciójába. E hiteles forrásokban találkozhatunk kisebb és nagyobb utazásokra képes űrhajókkal, isteni lények sokaságával és azzal a látásmóddal, ahogyan sok ezer évvel ezelőtt megismerték őket az emberek.  

A mai ember alapvetően kételkedő, még akkor is, ha vallásos beállítottságú. Ilyenkor valószínűleg nem veszi észre az ember, hogy az ő véleménye nem befolyásolhatja a való világot, hacsak nem a személyes valóságát. A személyes valóságunkat viszont nem önállóan alakítjuk ki, hanem a neveltetésünk alapján építjük fel. A neveltetésünk nagymértékben függ elsősorban a családunktól és a társadalomtól, de a kultúrától, a nyelvtől, a korszaktól, amelyben élünk, és még egy sor tényezőtől. Én arra jöttem rá, hogy az ember világképe és istenképe nagyban azon múlik, hogy milyen hagyományokkal találkozik, s melyekből merít és táplálja saját gondolatvilágát.

Az istenképek csak olyan elmékben születnek, akik nem tudnak mit kezdeni az egyetlen Isten fogalmával, vagy olyanokéban, akik eleve ezt tanulják? De olyanok is istenekről beszélnek, akik megvilágosodtak már. Mi lehet az igazság? Forduljunk el a szubjektív véleményeinktől és tekintsünk a múltba. A történelemben mind az öt kontinensen találunk az istenekre vonatkozó nyomokat. Nincs olyan korszak és nincs olyan jelentős kultúra, ahol ne futnánk össze istenekkel. Kínában, Indiában, Mezopotámiában, Egyiptomban, a germánoknál, a keltáknál, a Mediterráneumban, Izraelben, vagy éppen Ausztrália aboriginei, Latin-Amerika és Észak-Amerika őslakosai között, netán Belső-Afrika elzárt dzsungeleiben. Mindenhol ugyanaz az archetípus.

Az archetípus egy olyan őskép az emberiség csoportos emlékezetében, amely tudatalatt idézi fel a mélyebb valóság egy-egy elemét. Nem hallucináció, hanem egy ősi emlékcsomag, egy mintázat, mely az emberi elmében hat. Az archetípus úgy alakulhat ki, hogy eredendően benne van a teremtésben, tehát így lett megalkotva. A másik módja, hogy az emberiség evolúciója alatt újra és újra átélte nagyjából ugyanazokat vagy hasonló élményeket, s ennek emléke egy alapot, egy mintázatot hozott létre. Az archetípusok az életünk legnagyobb kérdéseinek megválaszolásakor játszanak döntő szerepet. Ilyen kérdés például az istenek léte, érkezése, szerepe és hatásuk az emberi sorsokra.

A Bibliában például Mihály Arkangyal küzd a Sátánnal, amelyet nyugodtan tekinthetünk istenek harcának, hiszen a teremtés két legnagyobb erejű lénye csap össze. A világmindenségben folyamatosan dúl egyfajta harc az eltérő érdekeltségű lelkek között. Minden ősi írás beszámol hasonló háborúskodásról. Az istenek és az istennők, akiket olykor angyali lényeknek tekinthetünk, harcolnak egymással a Bibliában, az Egyiptomi Halottaskönyvben, a Tibeti Halottaskönyvben, India szent irataiban, a Zend Avesztában, a görög mitológiában vagy a maorik lakta Új-Zélandon, hogy konkrétumokat említsek. Ugyanakkor mutasson nekem valaki egyetlen olyan mitológiát vagy legendáriumot, ahol ne valamelyik istenség mérné össze erejét vagy tudását a másikkal!  

Az isteneket a régiek valamilyen égből alászálló lényeknek látták, akik furcsa repülő szerkezeteken közlekedtek. Képességeik emberfelettiek és szerkentyűik tulajdonságai természetfelettiek voltak. Legalábbis emberi tudatszintről nézve mindenképpen csodával határos dolognak számított és számít mai is a villámgyors repülés, a dimenzióugrás és a féregjáraton keresztül történő közlekedés.
A logika szerintem azt diktálja, hogy ha mi tudjuk, hogy a primitív népek istenei és a spirituális magaskultúrák istenei űrhajón tették meg a hatalmas távolságokat a Föld egymástól távol eső pontjai között, s a világűrből érkeztek, illetve a kozmoszban viaskodtak egymással, akkor földönkívüliek voltak. Az archaikus korokban teljesen magától értetődő volt a földönkívüliek létezése, csak akkoriban isteneknek hívták őket. Ma talán pontosíthatnánk a megfogalmazást oly módon, hogy isteni képességű, vagy magasabb rendű fajok követei voltak azok, akik idegen lényekként rendszeresen vagy rendszertelenül, de megjelentek egyes népek alapítói és elöljárói előtt. Esetleg az űrhajóból kilépő, vélhetően többségükben emberszerű lények valamiféle ajánlatot tehettek az általuk kiválasztott személyeknek és ezzel gyakorlatilag beleavatkoztak az emberiség evolúciójába.  

Az istenek űrhajóival találkozunk több helyütt a Bibliában is. Például egy bámulatos űrhajó szállította el mind Énok, mind Illés prófétát. Tehát amikor azt olvassuk, hogy egy „repülő kocsi ragadta testestől az égbe”, akkor talán egyetérthetünk abban, hogy nem metaforával van dolgunk, hanem egy égből alászálló szerkezettel.

A Földön kívüli civilizációk űrhajóikkal teljesen rácáfolnak a keresztény tanításokra, különösen, amikor úgy állítják be a Bibliát, mint az egyetlen hiteles forrást, amely Isten és az emberiség közös történelmét tárja fel. De hát melyik Biblia-verzióra kell gondolnunk? Túl sok a hazugság és a titkolózás a bibliai kinyilatkoztatásokkal kapcsolat, ezért az Illés- és az Énok-féle elragadtatás talán a legnyilvánvalóbb fennmaradt emléke az űrhajóknak a Bibliában a máshitűek számára.
Az égből, illetve az univerzumból leereszkedett istenek szimbólumaival és emlékeivel mindenhol találkozunk a Földön. Legékesebb példák egyike az óind irodalom. A Barodai királyi könyvtárban talált Vimánika-Sásztrában, amely jóval a Biblia megírása, sőt maguk a bibliai idők előtt készült, olvashatunk űrhajókról és különféle repülő szerkezetekkel kapcsolatos kellékekről. Mindez legalább 5000 éves! A szanszkrit nyelvű szövegből szemezgetek:
•    sugárenergiát tároló készülék
•    olyan készülék, mellyel repülés közben lehet a repülőgép méretét változtatni
•    olyan szerkezet, amely a semmiből állít elő energiát
•    ellenséges repülő járművekből származó képek és beszéd érzékelésére szolgáló eszköz
•    a repülő szerkezetet láthatatlanná tevő technika
•    saját repülőgép körüli védőpajzs
•    a higany energiájával működő repülőgépmotorok

Csak ez a mű 97 óind szövegre tesz utalást, melyek repülő masinákról szólnak. Képzeljük el annak a 19. századi tolmácsnak a nehézségeit, aki nem is tudta, mi az a repülőgép vagy űrhajó.

Említhetném a ma fellelhető legősibb irodalom részét képező Rig-védát, a Mahábhárata eposzt, a Rámájanát vagy a puránákat. Ezek együttesen több mint félmillió sort tesznek ki, s ezzel világelsővé lépnek elő az írott hagyományok tekintetében a Földön. Belőlük idéznék az űrhajókra, illetve repülő alkalmatosságokra vonatkozó részekből:
„melynek hatására a hegyek megreszketnek, mely mennydörgések közepette emelkedik fel, és lángba borítja az erdőket, mezőket és az épületek tetejét” – tisztára, mint egy rakéta- vagy űrhajókilövés, szerintem.

„Miközben Kalki még beszél, az égből leereszkedve két – naphoz hasonlóan fénylő, mindenféle drágakőből készült, magától mozgó – kocsi érkezik meg eléjük, melyeket fénylő fegyverek védelmeznek.”
„a mennyei kocsi átrepült a Föld és az óceánok felett”
„az égi kocsi felemelkedett, mintha ezer aranyszínű ló húzná, és gyorsan elérte a szél sebességét.”

A Rig-védában vimánának nevezik az egyik ilyen, kisebb út megtételére alkalmas űrhajót, s kellő részletességgel mutatják be. Megtudhatjuk többek között, hogy háromszög alakú, háromemeletes, három pilóta vezette, behúzható kerekű, aranyhoz hasonlító fémből készült, megfejthetetlen összetételű üzemanyagot tartalmazó járművek voltak. Utazási sebessége átszámolva 5700 km/h.

A másik fontos dolog, hogy a templomokat és a szentélyeket eredetileg nem csupán az istenek kultuszát megörökítő helyeknek építették fel, hanem azért, hogy ha az istenek visszatérnek majd, akkor legyen hol lakniuk. Tehát az ősök úgy gondolkodtak, hogy az istenek díszes kíséretükkel majd visszatérnek egyszer vagy ahányszor akarnak, s akkor beköltöznek a nekik kialakított és távollétükben számukra fenntartott palotákba, templomokba és szentélyekbe.

Na de honnan is érkeztek az istenek űrhajóikkal? Részben távoli galaxisok és csillagködök térségeiből, részint – mint ahogyan a szent iratokból megtudhatjuk – monumentális világűrvárosaikból (lásd Indra égi városa), melyek az űrben lebegtek. Innen érkeztek a világító, fénylő égi szekerek százaival az istenek a Földre. Ezt figyelték és jegyezték meg az emberek. S nyilvánvaló módon feltűnt nekik, hogy a később épülő szentélyeket hajszálpontosan a piramisszerű, repülő járművek mására építették fel, illetve oly módon alakították ki, hogy azok alkalmasak legyenek a repülő kocsik leszállására. Keleten a legtöbb szentély a maga szakrális geometriájával hűen tükrözi a sok ezer éves repülő isteni szerkezetek hagyományait mind strukturálisan, mind a kőbe vésett domborműveik nyomán. Aki ellátogat ezekbe az építményekbe, saját szemével győződhet meg az istenek kézjegyeiről.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..