Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az istenek világának egyik kapuja

Vannak-e még újabb felfedezések és bizonyítékok arra, hogy a földönkívüliek, vagy ha úgy tetszik, a magasabb rendű lények, jártak már itt a Földön? Milyen döbbenetes tényeket célszerű megfontolni Paleo-SETI ügyben? Léteznek-e csillagkapuk a világban? Használták-e azokat valaha is az emberek, vagy csak az isteneknek adatott meg ez a privilégium?

 

Számos közvetett bizonyíték, illetve tény szól amellett, hogy az Erich von Däniken nevével fémjelzett irányzat nem légből kapott elméleteken és tudománytalan részigazságokon alapszik, hanem sok ősi anomálián és a jelenkorban is fejtörést okozó kérdésen. Azért „csak” kérdésen, mert álláspontom szerint mindig meg kell hagynunk az embernek a gondolkodás és az akarat szabadságát, hogy tévedhessen és fejlődhessen általuk.

 

A földönkívüli lényekkel való foglalkozást sokan tudománytalannak tartották egészen addig, amíg tömeges méreteket nem kezdett ölteni az eltérítések száma. Persze erre sokan legyintettek, mivel ők nem kerültek testközeli kapcsolatba idegen lényekkel. Ha ez ugyanis valakivel megtörténik, állítom, hogy nem fog kételkedni. Amikor azonban az antropológusok, az archeológusok, a biológusok, a matematikusok, a kémikusok, a fizikusok olyan rejtvényekkel találják magukat szembe, amelyekre nem vagy csak erőltetve vonatkoznak a fennálló paradigmatikus szabályok, akkor jó esetben nyitnak az új lehetőségek irányába. Egy nem is akármilyen példán keresztül figyeljük meg ezt a folyamatot!

 

Egy Paleo-SETI kutató, aki a világűrből érkező intelligens lények nyomait kutatja, 1998-ban Dél-Amerikában járt. Egészen pontosan a Punotól 35 kilométerre fekvő Hayu Marca településen. A helybéliek ezt a területet az „istenek városának” hívják. Nem véletlenül, ugyanis a helyi hagyományok szerint itt egy olyan kapu található, amelyen egykoron nem csak az istenek, hanem az emberek is eljutottak más világokba.

V. Nussbauer eredetileg egy különös legendával övezett sziklavájat nyomait kereste, amelyről nem sokkal korábban szerzett tudomást. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szakrális helyszínt nem ő fedezte fel, hanem Jose Luis Delgado Mamani néhány hónappal korábban, amikor egy expedíciója folyamán rábukkant a különös sziklaképződményre. A helybéliek körében az a legenda kering, hogy ez az a hely, ahol bizonyos kiválasztottak és maguk az istenek is közlekedtek. Ez az a szent helyszín, ahol oda-vissza jártak a múltban az istenekként tisztelt lények. Erre a másik világba – talán a világűrből érkezett istenekhez – vezető átjáróra volt kíváncsi az idegenvezető, amikor a kapu keresésére indult.

 

A sziklába mélyesztett, impozáns „ajtó” kialakítása azon nyomban megfogta a szakértőt. Feltűnt neki ugyanis, hogy a kapu készítőinek munkaeszközei tükörsima felületet hagytak maguk után és tökéletes precizitással dolgoztak. A több méter magas, nagyobb ajtófülkébe egy kisebbet is vájtak, mintha az a szelídebb méretű – kb. 2 méteres – látogatóknak lenne a külön bejárata. Ezen kívül ennek a kisebb ajtónak a jobb oldalán egy kis bemélyedést is láthatunk, amelynek funkciójáról egy inka legenda árul el többet.

 

Mint azt tudjuk, a spanyol hódítókat a 16. században valósággal megbabonázták az Újvilág kiapaszthatatlannak tűnő nemesfémbányái és a nagy múltú birodalmak kincsestárai. A gazdagságért szinte mindenre képesek voltak az európaiak. Az emberéletet pedig már csak azért sem kímélték, mert barbároknak, primitíveknek és pogányoknak tartották az isteneik hitébe kapaszkodó bennszülötteket. Akkoriban a hajókon érkező keresztények elől menekült többek között az egyik inka templom papja is. Amint tudomására jutott a hódítok valódi szándéka, az Ördögkapuhoz sietett – ma így hívják ezt a helyet –, s aranyból készült korongját a mélyedésébe illesztette. Ekkor egy kékes fényben pompázó sugárfolyosó tárult fel előtte. Miután a megrökönyödött indiánoknak átadta a kulcsként szolgáló korongot, átlépett az istenekhez vezető kapun, és soha nem tért vissza a Földre. Eddig a legenda.

 

Manapság is megtalálható Peruban ez a kapu, amelynek történetéről önkéntelenül is a Csillagkapu sci-fi sorozat minden egyes epizódjában megjelenő interdimenzionális kapu ötlik eszembe. Csakhogy itt egy perui bennszülött indián törzs mítosztárában évszázadok óta élő tradícióval állunk szemben és nem egy hollywoodi forgatókönyvíró fantáziaszüleményével.

 

A további legendákat vallatóra fogva egyébként az is kiderült, hogy ezt a kaput több ízben is használták az istenek, akik rendszeresen visszatértek és felügyelték népük életét.

Érdemes megfontolni és utánanézni, hogy mennyi ehhez hasonló, csillagkapuszerű képződményekről szóló legenda létezik még az egyes kontinenseken. Miként az sem elhanyagolható titok, hogy számos népcsoport egyik pillanatról a másikra tűnt el a földről, számos kincsüket pedig sohasem találták meg, továbbá tudományos, technikai és mágikus fejlettségükre csupán néhány építészeti és írásbeli emlékeikből tudunk következtetni. Feltéve, hogy pontosan értelmezzük azokat.

 

Végül pedig, ha az egykori Babilon, ma főleg Irak, India, Egyiptom, a Yucatan-félsziget, vagy akár a Brit-szigetek felé fordulunk, hogy csak néhány ismertebb példát említsek, akkor viszonylag gyorsan felfedezhetjük az istenek, a vagy a galaktikus látogatók kapuinak egyes kultikus maradványait.

 

Boldog napot! 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..