Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az oregoni örvény, ahol megdőlni látszanak a fizika törvényei

A híres oregoni örvényt egy olyan magnetikus anomáliaként tartják számom, amelyben a fény és gravitáció nem engedelmeskedik a természet általunk felállított törvényeinek. A fény ugyanis elhajlik és a gravitáció megváltozik ebben a zónában.

 

Amerikában, Ausztráliában és Európában is találunk olyan helyeket, ahol dombnak felfelé gurul az üresbe tett autó. Ezt sokan kipróbálták már. Ugyanezt Európában (Olaszországban és Németországban) is számtalanszor megtették már hasonlóan rejtélyes helyeken. A Sardine Creek melletti Oregon-örvény azonban abban is más, hogy itt valóban megdőlnek a fák és a madarak megváltoztatják repülési irányukat.

Ezután ismerkedjünk meg azzal az anomáliában, amiről az oregoni vortex a nevét kapta.

 

Egy ösvény vezet a 160 láb, vagyis kb. 55 méter átmérőjű energiaörvényhez. Azokon a helyeken, ahol az észak-déli és kelet-nyugati irányú földsugárzások keresztezik egymást, külön jelzésekkel látták el. Ha valaki nyugodtan megáll ezeknél a jeleknél, akkor érzi, hogy egy körkörös mozgás hatására kibillen. Gyakorlatilag egyszer csak azon kapja magát az ember, hogy már másik irányba néz, tehát kissé elfordult ahhoz képest, ahogyan eredetileg megállt, holott ő csak egyhelyben ácsorgott. Ezt a kelet-nyugati és az észak-déli erővonalak eltérő mozgása okozza.

Az energiavonalak valósággal elbűvölik a látogatókat és a radiesztétákat (földsugárzás-mérőket), akik előszeretettel vizsgálják eszközeikkel a szokatlan jelenséget.

 

A paranormális kalandtúra során az is kiderül, hogy a vízszintes sem mindenhol vízszintes. Csupán néhány lépés távolságra egymástól egy, a jelek szerint vízszintes talajra merőlegesen felállított, ugyanolyan beosztású függőleges magasságmérő póznán ezt is lemérhetjük. Olyan benyomása támad a látogatónak, mintha megváltozott volna a magassága, holott ez elvileg lehetetlen.

Ezt úgy is le lehet mérni, hogy az egyik lécnél álló következetesen mindig magasabbnak tűnik a másik oldalon állónál annak dacára, hogy az egyik ember amúgy normál körülmények között ténylegesen, szemmel láthatóan is magasabb a másiktól, ha egymás mellé állítjuk őket.

Még mielőtt valaki megkérdőjelezné a felszín vízszintességét és a mérő rudak hitelességét, a jelek szerint azokkal semmi turpisság nem történt.

 

A misztériumok házában újabb érdekességet tapasztalhatunk meg: miközben a függőleges vonalra figyelünk, érdekes módon balra hajlunk, illetve dőlünk. Merre? Mindig az örvény középpontja felé. Ugyanez történik a seprűkkel és az egyéb tárgyakkal is – a függőlegeshez képest látványosan megdőlnek. Ha kedvünk támadna egy cigarettára gyújtani, akkor arra lehetünk figyelmesek, hogy a füst spirálisan kezd felfelé áramolni. De ugyanez történik minden, a levegőben lebegő, könnyű tárggyal.

Ha pedig éppen elgurulnának a gömbölyű cukorkáink, akkor azok a vortex centruma felé vennék az útjukat, megkerülve azt a tényt, hogy lejtőn felfelé nem haladhatnak.

 

Most azt gondolhatnánk, hogy mennyire látványosan képesek becsapni érzékszerveinket a környezet egyes megváltozott hatásai, mint amilyen például a sokféle optikai csalódás. Pedig a megoldás a megváltozott gravitációban rejlik, ugyanis az egyes helyszíneken tapasztalható, a szokásostól eltérő tömegvonzás más és más hatást gyakorol az emberi testre és a tárgyakra egyaránt.

 

A Newton fejére pottyanó alma után már mindenki ismeri a gravitáció jelenségét. Legalábbis eddig így hitte. Pedig vannak a földön olyan helyek, ahol minden picit másként működik. Jó példa erre a Bermuda-háromszög. Ha kitekintünk a világűrbe, akkor ott találjuk a Holdat, amiről sokan tudják, hogy a föld tömegvonzásának csak egy hatoda tartja az asztronautákat a felszínén. A világűrben pedig akár több centiméterrel is megnő az asztronauták magassága az erős földi gravitáció hiányában. Sőt, a csillagok és a fekete lyukak közelében még durvább gravitációs rendellenességgel találkozhatunk, illetve találkozhatnánk. Az oregoni örvény arra is jó példa lehet, hogy nem kell a szomszédba mennünk ezért a jelenségért. Igaz, a látszatra hasonló jelenségek okai különfélék lehetnek.

 

A kívülállók számára mindez hihetetlen és jópofa szórakozásnak tűnik, de akik már jártak a helyszínen, azok valóban különleges energiák jelenlétét tapasztalták.

Noha nincsenek mágnesek vagy speciális süllyesztők, az iránytűk és a fényt mérő műszerek mégis felmondják a szolgálatot az örvényben.

Ami az érzékszervi benyomásokat illeti, aki már próbált nagyobb térségben – tengeren vagy a levegőben – tájékozódni, annak egyáltalán nem meglepő, hogy léteznek gravitációs rendellenességek és szabálytalanságok. Voltaképpen ez csak azok számára szokatlan, akik most tapasztalnak először ilyet.

Másfelől a gravitáció megváltozása mindig hátborzongató érzéseket okozhat, hiszen ne felejtsünk el két dolgot:

  • Ha tényleg megváltozik, akkor az erőteljesen hat a biológiai organizmusunkra, minekután megváltozik a vérkeringés és az idegrendszer működése, ebből kifolyólag pedig az egész homeosztázis. Ez abszolút felfoghatóvá és kézzelfoghatóvá teszi az adott jelenséget.
  • Ha egy érzéki csalódás „csak” elhiteti az elménkkel az anomáliát, akkor is létezik, hiszen a valóságot magunk teremtjük. Miként a szemlélő dönti el, hogy a majdnem sötét szoba sarkában összetekeredő kötelet kígyónak, vagy valami másnak nézi.

 

Végül, sokan úgy gondolják, hogy ez a jelenség egy hoax, míg mások szerint energetikai örvények változtatják meg a fizika eddig megingathatatlannak és stabilnak hitt szabályait. Mint láthattuk, ebben az esetben nincs kibékíthetetlen ellenmondás a természet és a természetfeletti között.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..