Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az őskeresztény ünnepek eredete

Az őskereszténység tanulmányozása sok mindenre rávilágít a kereszténységgel kapcsolatban. Nem is annyira kizárja, mint inkább a helyes megvilágításba helyezi azt. Az őskereszténység egy olyan alapzat, amelyből a mai kereszténység gondolata is származott. Az őskereszténység egy olyan fundamentum, amely méltán nevezhető eredetnek, vagy tőnek, de mint azt látni fogjuk, nem túl sok köze van azokhoz a hiedelemrendszerekhez, amelyek az idők folyamán leágaztak belőle és a nevükben a mai napig őrzik a keresztény szót.

 

A leglátványosabb, de kétségkívül nem keresztény ünnepekkel a kereszténység megjelenése előtt is találkozhatunk. Sokan a termékenységi kultuszokkal hozzák őket összefüggésbe, ami csak egy bizonyos pontig igaz, mert fő jelentőségüktől sajnos mára teljesen megfosztották ezeket az ünnepnapokat és pogány rítusokként igyekeznek beállítani őket, holott ha nem materialistán közelítenék meg az ünnepnapokat, hanem a maguk valói szakralitásában, akkor feltárulna a valódi titkuk és arra is választ kaphatnánk, hogy miért kaphattak helyet a későbbi, keresztényi, keresztényjellegű vallásokban.

 

Itt van mindjárt a mozgó ünnepek sora. Ezeknek az a jellegzetességük, hogy számszerűen mindig az év eltérő, amúgy viszont azonos nevű napjára esnek. Egyes ünnepeket a Nap, míg másokat a Hold járásához igazítottak. Ilyesfajta mozgó ünnep volt az, amit később Húsvétnak, majd Pünkösdnek neveztek el.  Természetesen voltak kötött ünnepnapok, amelyek fix dátumokhoz kapcsolódtak, de mindegyiknek volt kozmikus jelentősége is, vagyis a csillagokkal és a Nagy Egésszel kapcsolatos vonatkozása. Például a Karácsony a téli napfordulóhoz kapcsolódó ünnep volt eredetileg. A nyári napfordulóhoz kapcsolódó, legalább annyira jelentőségteljes ünnep fenn sem maradt. Később ugyan próbáltak mindenféle tűzgyújtással kapcsolatos és szentekhez kötődő ünnepnapot kultuszként mintegy ráültetni az ősi tradíciókra, de ez nem sikeredett megfelelően, illetve felesleges is volt egy idő után megerőltetnie magát az egyházaknak. Minden úgy volt jó neki, ahogy lassacskán, több száz év alatt kialakult és bevált. Az idő múlásával pedig már mindenre rá lehetett mondani, hogy „csak”. Csak azért, mert valaki egyszer kitalálta, és mert „csak” hagyomány és mert „csak” így vagy úgy helyes, és kész. Arra már senki nem kérdezett vissza, hogy ki teremtette az adott hagyományt, miért alkotta és mi volt előtte?

 

Valójában a kétféle naptári rend ad arra magyarázatot, hogy miért voltak mozgó, illetve fix ünnepnapok. Ezek nem 1600 éves keresztényjellegű kronológiák, hanem sokkal ősibbek annál. A karácsonyt például csak a 4. századtól tekintették Jézus születésnapjának, mégis előtte évezredeken keresztül ünnepelték a misztériumvallások szerte a világban. (A misztérium a görög müó – titkot tartok, valamint a müomai – beavattatom szóból, illetve a müsztérion és a müein – bezárulni, magába zárni, továbbá a latinul mysterium igéből ered.) Szinte kultúrától függetlenül találkozunk a karácsonytípusú ünnepekkel. Ezek ugyanis a Fény születésének ünnepei, valamint a Megváltó isteni lény érkezésének a kultusza. (Például Mithrász, Héliosz, Hórusz, Dionüszosz, Attisz stb. kultusza ugyanarra az ősi mintára épül.) Ezek ízig-vérig napközpontú kultuszok. Ezért az ilyen jellegű ünnepeket mindig a szoláris (a Nap járásától függő) naptári rendszerekben találjuk, illetőleg azokból vezethetjük le. Ezek tehát a kötött ünnepek.

 

A húsvét és a szervesen hozzákapcsolódó, azt az 50. napon követő pünkösd (a görög Pentékoszté = „ötvenedik nap”) azonban a holdnaptárt használó zsidó vallásból eredeztethető. Tehát ez már egy másik időszámítás, mely lunáris hatásokat is figyelembe vesz, ezért luniszoláris. Jézust az evangéliumok szerint Peszach-ünnep első napját megelőző pénteken feszítették keresztre, és ezután három nappal, vasárnap történt a feltámadása a hagyomány alapján.

A Krisztus utáni első századokban a húsvétot egyszerre tartották a Pászka-ünneppel, ami a tavaszi napéjegyenlőség környékére eső első újholddal kezdődő Niszán hó 15. napjára esik, vagyis mindig teliholdra.

 

Csak később merült fel, amikor a kereszténység cseperedett, a külön- és leválás gondolata a zsidó hagyományokról. Az elkülönülés mellett szólt azonban még egy fontos érv, nevezetesen, a keresztény gyülekezetek vezetői meg akarták nyerni a maguk számára a napkultusz híveit. Így mindenképpen a Nap napjára, vagyis vasárnapra kellett az ünnepet áttenni. E két sarkalatos ok mindenképpen közrejátszott abban, hogy a niceai zsinat végül úgy határozott, hogy a húsvét onnéttól kezdve mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte után következő vasárnapra kerüljön. Lényegét tekintve pedig Jézust állították a középpontjába, így született meg a feltámadás ünnepe.

 

Húsvét napja bárki számára könnyen kiszámítható. Ha március 21-én van holdtölte és március 22-e vasárnap, akkor a lehető legkorábban van húsvét. Amikor március 20-án van telihold, akkor még 29 napnak kell eltelnie, mire elérkezünk húsvétvasárnapig, amely április 25-re fog esni. Így összesen 35 változata létezik a húsvétnak, se több, se kevesebb, ha a mai számítási módot vesszük alapul. Ezek az alternatívákat a húsvéttáblákon előre ki tudjuk kalkulálni. A keresztény egyházak java az Alexandriából származó táblázatokat használja, amelyek 95 éves ciklusokkal számolnak.

 

A görög-keleti (ortodox vagy pravoszláv) egyház húsvétszámítása más, ami annak is köszönhető, hogy elutasítja a Gergely-naptárt. A keleti egyházrészek a 6. században élt Dionysius Exiguus által megalkotott rendszer alapján számítják a húsvétot, amelynek az alapgondolata ugyan megegyezik a Gregorián-naptár szerinti számítással, ámde semmilyen naptárkorrekciót nem tartalmaz. Ennél fogva náluk a húsvét valamicskével hamarabb kezdődik általában, de érdekes módon az is előfordulhat, hogy sokkal későbbre kerül. Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy ha március 21-én éppen telihold van, akkor csak a következő holdtöltét veszik figyelembe, s attól mérik a következő vasárnapot.

 

Mindezt azért volt fontos bemutatnunk, hogy lássuk az eltérő időszámítások viszonyítási pontjait. Hiszen a keresztényeknél a húsvét dönti el – mert a húsvéttól számítják –, hogy például mikorra esik az Úrnapja, az áldozócsütörtök és a pünkösd. Láthatjuk továbbá, hogy az őskeresztény ünnepek nem annyira archaikusak, mint hisszük, lévén, szinte mindegyik előfutárát megtaláljuk vagy a zsidó, vagy valamelyik másik vallás és kultúra őstörténetében. Az archaikus múlt kútja pedig olyan mély, hogy egyelőre nem láthatunk az aljára.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..