Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az ősmagyar vallás istennőkultusza: A magyaroknak nem csak istenapja, hanem istenanyja is volt?

Tudtad, hogy az ősmagyar vallásnak, mely egykoron az egész Földre kiterjedő egyetemes napvallásnak, az ősműveltségnek volt egyik nemzeti megnyilvánulása, volt istennőkultusza? E cikkben röviden felvázolom az istennői, illetve istenanyai mágikus-vallási eszméink gyökerét, bizonyítékait és kísérletet teszek annak rövid bemutatására. A hosszabb kifejtését a Felemelkedés napi előadássorozatunk során fogom megtenni.

 

Aki a Szent István-korabeli kereszténytérítéssel kapcsolatos történeti forrásokat szemügyre veszi, találkozhat őseink istenanya-kultuszára való utalással.

Szent Gellért 1015-ben Szűz Mária ünnepén mondott beszédében így fogalmazott a Képes Krónika szövege szerint:

 

„Tudomásotokra hozom ugyanis az isteni titkot, amely nekem ma éjjel felfedeztetett. Urunkat Jézus Krisztust láttam szentséges anyja, az örökké szűz Mária ölében, ki magához híván bennünket, saját kezével nyújtotta nekünk testének és vérének szentségét.”

 

A Fehérváron tartott bemutatkozó beszédében pedig egyértelműen és sokatmondóan „Napba öltözött Asszonynak” és a „mennybe felvett Boldogasszonynak” nevezi Gellért püspök Szűz Máriát.

 

 

Erről minden bizonnyal eszünkbe juthat János Jelenések könyve, amelyben az apostol a látomásait jegyezte fel, s amire Gellért is utalt. Eme elragadtatások között Napba öltözött asszonyról tesz említést.

 

Jelenések könyve 12. rész 1. sor:
„És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;”

 

A Gellért püspökről szóló legenda is meg emlékezik erről:

 

„Krisztus Anyja nevét a magyar nép nem mondja ki, hanem csak Nagyasszonynak mondják. Azért István király Magyarországot a Boldogságos Szűz családjának nevezte.”

 

Szent István Nagyobbik Legendájának sorai is igen beszédesek. Olvassuk csak!

 

„Ez a férfiú hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örök szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete és dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvünkön még e szűz mennybemenetelének ünnepét is tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak napjának emlegetik. És hogy könyörületes oltalmát még inkább elnyerhesse, magában a királyi székvárosban, melyet Fehérvárnak mondanak, ugyanezen örökké Szűz dicsőségére és nevére híres és hatalmas, csodálatos mívű bazilikát kezdett építtetni, a kórus falán tarka vésetekkel, márványlapokból kirakott padlóval.”

 

 

Kiegészítésképpen annyit fűznék csak ehhez, hogy az említett mennybemenetel ünnepét minden év augusztus 15-én tartják a Nagyboldogasszony tiszteletére. A szóban forgó „Királyné” régi magyar terminológiával Nagyasszony, az égi Királyné.

Megérzésünk szerint ezek az idézetek és utalások egybevágnak és egyértelműen céloznak arra, hogy a magyarságnak a kereszténységre térítése idején már volt istennő-kultusza, ha úgy tetszik, Mária-kultusza. Természetesen őseink nem Máriának hívták akkoriban az istennői princípiumot, hanem Boldogasszonynak. Ezt használta fel Gellért püspök, amikor megpróbálta elfogadtatni az új vallást a magyarsággal.

 

Minden jel szerint egy ősi Boldogasszony-kultusszal van tehát dolgunk, s erre vezethető vissza a későbbi Mária-kultusz. Gellért és társai azonosították, összevonták, behelyettesítették Jézus Édesanyjának személyét az ősvallásunk Boldogasszonyával.

 

Magyarországot négy alkalommal is Szűz Mária oltalmába ajánlották:

  • 1038-ban Esztergomban Szent István;
  • 1317-ben Károly Róbert uralkodása alatt Szepeshelyen;
  • 1693-ban Buda és a délvidék a törököktől való visszavívásuk emlékére a király;
  • 1896-ban a millennium esztendejében Magyarország ezeréves létéért

 

Így jött létre a Regnum Marianum, azaz Mária országa. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a keresztény hittérítőknek azért sem lehetett különösebben nehéz dolguk a Mária-kultusz meghonosításával, mert a magyar hitvilágban, ősvallásban eleve élt egy istennői minőség, egy istenanya, akit az ég királynéjának, az égi atya kiegészítő párjának, a magyar szentháromság második alkotóelemének, hatalmas istenasszonynak tekintettek.

Azon lehet vitatkozni, hogy vallási beállítódások, hitvilágok, kultúrák és világkorszakok szerint kik és hogyan személyesítették meg a Teremtő istennőit, merthogy több is volt, az viszont számunkra, a napvallás követői számára, nem kétséges, hogy őseink ismerték és maximálisan tisztelték a transzcendens isteni és az emberré lett isteni lény női oldalát. Hadd utaljak itt a magyarság híres anya- és nőtiszteletére is.

 

 

Összefoglalva, a következő megnevezésekben érhetjük tetten az ősmagyar vallás istennő kultuszát, a női szentség és az istennői minőség iránt érzett tiszteletet: Boldogasszony, az égi úrnő, a Nagyboldogasszony, a Nagyasszony, az Istenanya, a Boldoganya, Babba Mária (székely, csángó elnevezés), Naporcájú Égapa felesége, Égi Királyné, és még lehetne folytatni.

Amikor I. István felajánlotta országát Szűz Máriának, akkor a nép véleményünk szerint azért fogadta el könnyedén, mert élt benne egy Szűz Máriához hasonló vallási képzet.

Honnan sejtjük, hogy a kettő nem ugyanaz, sőt eltér egymástól a napkeresztény és a római keresztény verzió? Onnan is tudhatjuk, hogy a szimbolikában a napvallás istenasszonya, istenanyja a Napon és a Napot jelképező kereszten áll (emlékeztetőül: „Napba öltözött asszony”), nem pedig a Holdon, ahogyan az európai ábrázolásokban szokás. Ez híven árulkodik a napvallás és az istenanya kapcsolatáról, egyszersmind megkülönbözteti Őt Szűz Máriától. Egyébiránt őseink hét „boldogasszonyt” tiszteltek.

 

Szent István Nagy Legendájával zárom eme igazságkereső szellemben írt értekezésemet:

 

„Ez a férfiú hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örökszűz istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvünkön még e szűz mennybevitelének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Királyné napjának emlegetik.”

 

Elgondolkodtató, hogy I. István éppen ezen az ünnepnapon szenderült jólétre 1038-ban!

 

TÁRSOLDALUNK:     www.napvallas.hu

 

Írta és szerkesztette: Száraz György

 

Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!

 

 

Részt vehetsz programjainkon:

 

 

Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!

Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?