Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az összefüggések és az ellentétek dogmái

Ha minden mindennel összefügg és a kölcsönös megfeleltetések megismerhetők, akkor vajon miért fordulunk szembe a teremtéssel és miért szítunk viszályt újra meg újra? A vallások és az ideológiák miért akarják sorozatosan pusztítani a másikat? Mikor lesz és mitől lehet végre béke a Földön?

 

Az ősi egyiptomi és mezopotámiai vallások egybehangzóan azt állították, hogy az ember a mikrokozmosz és a teremtés a makrokozmosz, s e kettő alkotás között kölcsönös megfelelések vannak. Az égbolt minden csillaga, erővonala és képződménye megtalálható a Földön, azon belül is az emberben. Ez a legnagyobb titok, amely még egyelőre felfedezésre vár.

 

Hogyan fedezhetjük ezt fel? Először is úgy, hogy elhisszük magunkról, hogy isteni teremtmények vagyunk. Minden emberben megvannak a kapuk, amelyeket feltérképezve és kinyitva újra egyesülhet Istennel. De nem úgy, hogy elveszíti emberi mivoltát, hanem oly módon, hogy átalakítja, kiegészíti, felemeli és megnemesíti azt valamivel, ami magasabb rendű, ami nem emberi.

Így a mikrokozmosz újra élő és a makrokozmosszal harmóniába kerülő lesz. Az ember a híd a Föld és az Ég között. Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, ehelyett ellentéteket látunk ott, ahol azok nincsenek.

A valóságot szétszabdalja az ember: lehetségesre és lehetetlenre. De ilyen kategóriák nem léteznek. Csak lehetőségekről beszélhetünk. A lehetőségek kibontakoztatásának előfeltétele a tudás: ismerni kell a struktúrákat, a működési elveket és a rendszert.

 

A rendszer pedig mindig felülről száll alá, ezért az alulról építkező rendszerek elve halálra és kudarcra vannak ítélve. (Lásd: Bábel tornyát) Egyebek mellett ezért léteztek istenkirályságok és szakrális uralkodók is, s lám, évezredeken át tökéletesen tudtak működtetni kultúrákat és társadalmakat. Ezek után tekintsünk az elmúlt 100-150 évre és nézzük meg, hányszor rajzolták át a térképet az egyes nemzetek az alulról jövő, nem isteni, hegemón törekvéseikkel.

Valaha az uralkodók és a kormányzók köre isteni tudatállapotokat ért el és valóban Istent képviselték. Ezt onnan lehet tudni, hogy béke és bőség volt a Földön. Tartott ez egészen addig, mígnem egyesek elkezdték fontosabbnak tartani a saját önző érdekeiket a többiek, illetve a közösség érdekeinél.

 

Régen a Rend irányított mindent. Rend és elégedettség jellemezte a társadalom minden rétegét. Nyilvánvalóan akkor is voltak szolgák és urak, de akkoriban az nem váltotta ki a féktelen irigység és a kapzsiság túlkapásait. Igaz, a Kozmikus Rend nevében tettek is a Káosz erői ellen: törvényeket hoztak, amelyet vasszigorral be is tartattak.

 

Minden spirituális kultúrában a mai napig megtalálhatók a védikus tanok, azaz a tudáson alapuló, tiszta élettanítások. A titok abban rejlett, hogy a világot irányító istenek és isteni lények hasonlatosak az emberekhez jó tulajdonságaikban, így az ember választhatja akár az isteni természetét kibontakoztató fejlődési modellt is. Persze ettől el is térhet. Jó példa erre az elmúlt kétezer esztendő.

Teljes mindegy volt, hogy Mezopotámiába, Kínába, Egyiptomba, a Maják vagy az Inkák földjére, netán Indiába született le egy lélek, ugyanazokkal a tiszta isteni törvényekkel találkozott.

 

Miért éri meg megismerni és megtartani az analógiákat? Mert akkor minden szinten rend születik az emberben és a világban egyaránt. A rend a normális lelkek számára jóságot áraszt, igazságosságot teremt, hosszú és boldog életet eredményez, egyszóval a rend által az ember beilleszkedhet a világmindenségbe és elfoglalhatja az őt megillető helyét. Így kerül egységbe a fenti világ a lentivel.

 

A kozmosz szó is azt jelenti, hogy REND, ugyanakkor társul mellé a teljesség, az egység, a harmónia és a végtelen sokrétű összekapcsolódás fogalomvilága is. A rend felbomlása nem új keletű dolog, s nem is lehet megakadályozni, mivel a teremtés is folyamatos újraalkotásról, újjászületésről és új dolgok megjelenéséről szól. A kulcsgondolat itt nem más, mint az ellentétek összebékítése és a kettősség újraegyesítése. Tehát az egység úgy születik, hogy a különbségek kiegészítik egymást és egységbe forrnak. Az ellentétek és a polaritások átmenetiek és látszólagosak. Ezek egyúttal a változások motorjai. Ámde, az örökkévalóság lényegénél fogva változatlan: a lélek csak eljátssza a változások színjátékát, csupán részt vesz a múlandóság látszataiban, ám sohasem válik múlandóvá!

 

Ha bármit polarizálunk és szétválasztunk, akkor csak a folyamatok egyik részét ismerjük. Ha csak egyesítünk és békítünk, akkor csak a folyamatok másik oldalát tárjuk fel. Ám, aki tisztában van az élet dinamikájával, az tudja, hogy a rendet a rendezetlenség váltja fel, amit a rend követ újra. A teljességben mindennek helye van: a tökéletesnek és a tökéletlennek egyaránt. Az élet pedig a mozgás és a vegyülés e két látszólag ellentétes princípium között, amely valójában egy tőről fakad.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..