Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az új tudományos elveket rejtő tájékozódó képesség

Nem értjük az állatok navigációját. Senki sem tudja, hogyan találnak haza a galambok, vagy mi alapján vándorolnak a fecskék, vagy hogy miként találják meg több ezer mérföldes távolságból az Ascension-szigetet a zöld teknősök, hogy a tojásaikat lerakhassák.

A tájékozódó képességek eme fajtái többek, mint az ismerős tereptárgyak követése, vagy egy adott iránytű alapján való tájékozódás, ezek olyan képességeket rejtenek, amelyekkel el lehet jutni a célig.

 

http://upload.wikimedia.org/

 

Miért veszélyes ez az elképzelés? Netán csak egy kicsit több időre lenne szükségünk ahhoz, hogy megmagyarázhassuk ezt a standard fizika, a gének, az idegingerületek és az agy kémiájának segítségével? Talán.

 

Viszont fennáll a lehetősége annak, hogy az állatok tájékozódó képességét nem lehet a mai fizika alapján megmagyarázni. Az ismert érzékeken felül néhány állatfajnak lehet, hogy olyan tájékozódó képessége van, amely azáltal működik, hogy egy közvetlen mezőszerű kapcsolaton keresztül vonzódnak a céljuk felé. Ezek olyan térbeli attraktorok, amelyek maguknak az állatoknak már ismerősek, vagy amelyek az őseiknek ismerősök voltak.

 

Milyen tényeket ismerünk? A galambokról minden más fajnál több ismerettel rendelkezünk. Mindenki egyetért abban, hogy az ismerős territóriumon belül – különösen az otthonunktól számított néhány mérföldön belül –, a galambok jellegzetes tájékozódási pontokat használnak, például utakat követnek. Azonban, az otthonuk közelében lévő ismerős tereptárgyak használata nem magyarázza meg, hogy a versenygalambok miként találnak vissza az ismeretlen vidéken át 600 kilométeres távolságból még akkor is, ha tenger felett kell repülniük, amint azt az angol galamb is teszi, amikor Spanyolországból induló versenyen vesz részt.

 

http://seaturtles.org/

 

Charles Darwin, aki maga is galambrajongó hírében állt, az első volt, aki tudományos hipotézissel állt elő a galambok célrepülését illetően. Ő azt javasolta, hogy elképzelhető, hogy a galambok egyfajta hozzávetőleges számítást alkalmaznak, miközben megjegyzik az oda út minden kanyarulatát. Ezt az elképzelést a 20. században tesztelték le úgy, hogy a galambokat zárt teherautóban tekervényes útvonalon szállítottak el a galambdúcból. Továbbra is normális módon hazarepültek. Ugyanezt tették a forgó korongokon szállított madarak, s ugyanígy tettek azok a madarak is, akiket teljesen elérzéstelenítettek az oda út során.

 

Mi a helyzet a csillagászati navigációval? A probléma a feltételezett szoláris vagy csillagászati navigációs rendszerrel az, hogy sok állat felhős idő esetén is tájékozódik. Egy újabb probléma az, hogy a csillagászati navigáció a pontos időérzék függvénye. Ahhoz, hogy leteszteljék a szoláris navigációs elméletet, a postagalambokat hat és tizenkettő órás időeltolással több mérföld messze szállítottak a galambdúcuktól, mielőtt elengedték őket. Napfényes napokon elindították őket a rossz irányba, mintha az órafüggő napiránytű eltolódott volna. De a kezdeti zavarodottság dacára a galambok csakhamar kijavították az irányt és a normális útvonalon repültek haza.

 

Még két fő hipotézis maradt: illat/szag és a magnetizmus. Alapvetően egyetértünk abban, hogy valószínűtlen dolog több száz mérföldes távolságból kiszagolni az otthon helyzetét. Még a szag-hipotézis legszenvedélyesebb védelmezői (az olasz Floriano Papi és kollégái) is belátják, hogy a szag alapján történő tájékozódás valószínűtlenül működik a 30 mérföldet meghaladó távolságokból.

 

Már csak a magnetikus érzék maradt hátra. Az állatfajok sora képes a mágneses mezők érzékelésére. Közéjük tartoznak a termeszek, a méhek és a vándormadarak. De még ha a galamboknak volna is tájoló-érzékszerve, az sem tudná önmagában megmagyarázni a hazarepülést. Képzeld el, hogy elvisznek téged egy ismeretlen helyre és adnak egy iránytűt. Az iránytű alapján tudni fogod, merre van észak, de azt nem, hogy merre van az otthon.

 

Nyilvánvalóan úgy kell foglalkoznunk ezzel a problémával, hogy alapnak vesszük az ismert szenzoros érzékelési csatornák és az összetett extrarendszerek közötti bonyolult kölcsönhatásokat.

A komplex kölcsönhatás elmélet óvatos, bonyolultnak hangzik, és elég bizonytalan ahhoz, hogy megcáfolhatatlan legyen. Az új tudományos elveket rejtő tájékozódó képesség veszélyes, de lehet, hogy szükségszerű.

 

Forrás: Rupert Sheldrake; http://www.sheldrake.org/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..