Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az Univerzum utolsó pillanata – a Kozmosz végzetének szcenáriói

Talán nem fenyeget bennünket annak reális veszélye, hogy a Világegyetem még a mi életünkben fog összeomlani és semmivé válni, mindazonáltal érdemes elmélázni a világvége-forgatókönyveken, mert ez is reprezentálja, hogy hol tart ma a fizika, a kozmológia, illetve az emberi gondolkodás.

Hadd kezdjem némi helyesbítéssel, miszerint az emberi faj kihalása, a biológiai élet vége, a Föld élettartama és az Univerzum megszűnése minden bizonnyal egymástól távol eső – évmilliárdokban mérhető – folyamatok, ámde lehetnek közeliek is. Úgyhogy talán érdeklődésre tarthat számot a Világmindenség végső sorsa.

Annyi bizton állíthatunk – s ebben szinte mindenki egyetért –, hogy a Világegyetem tágul, de ez a tágulás nem tarthat örökké. Logikus, hogy feltételezzünk egy olyan pontot, aminél ez a tágulás egyszer csak megáll és ellentettjébe, egyfajta összehúzódásba csap át. Az általános relativitáselmélet ezzel összhangban van.

Alekszandr Fridman szerint a következő forgatókönyvek a legvalószínűbbek. Mindhárom elmélet a tér geometriai szerkezetén alapul.

Az első verzió szerint a Világegyetem tágulása mindörökké tart. E szcenárió szerint az Ősrobbanás olyan mértékű volt, hogy a tágulás legyőzte a gravitációt, s bár a folyamat lassult, majd állandósult, végső soron pedig soha nem fog vége szakadni.

A második teória szerint a gravitáció erősebb, mint az előbbi modellben, így másként történnek a dolgok. A tágulás fokozatosan lassul, majd egy ponton túl megszűnik, s elindul minden visszafelé, így az Univerzum elkezd összehúzódni. Amennyiben ez a folyamat nem változik, akkor a Világegyetem ily módon fog összeomlani. Ezt hívják Nagy Reccs-nek. Tehát Nagy Bumm az Alfa, míg Nagy Reccs az Omega.

A harmadik elmélet valahol a kettő között mozog, amikor azt feltételezi, hogy az Ősrobbanás utáni tágulás ugyan lassul, de soha nem áll meg. Itt a tér végtelen.

Mivel Fridman a 20. század első felében alkotott, ezért ő még nem ismerhette azokat a felfedezéseket, amelyekkel 2012-ben már rendelkezünk. Ő még nem tudott a sötét energiáról, amelyet csak később fedeztek fel. (Lásd korábbi lapszámok sötét energiáról szóló cikkét.)

Vadabbnál vadabb elméletet persze bárki kitalálhat önmaga és mások szórakoztatására, de mostanság mégsem megalapozatlan és spekulatív például a Nagy Szakadás teória. Ez arra épít, hogy a sötét energia valódi tulajdonságait és működését még nem ismerjük. Ha a sötét energia fogyatkozna, akkor a Világegyetem összeomlana a Nagy Reccsben. Ha állandó maradna, akkor a tér kiürülne és elsötétülne. De elképzelhető, hogy valamilyen kvantumszinten zajló átalakulás révén a sötét energia nagysága növekedne a Világegyetem tágulása folyamán. Ez még inkább fokozná a tágulás ütemét, ami kiváltaná a ma nem túl számottevő antigravitációs erő fokozódását. Nem tudni milyen ütemben, de az egyszer csak meghaladná a gravitációnak az erejét, ami szörnyű és végzetes változásokat okozna a csillagokban. Nem csak az égitestek, hanem az atomi részecskék is szétrobbannának. Majd az utolsó fázisban a tágulás végtelenné válna, ami a tér és az idő megszűnését (szingularitását) eredményezné. Ezt az elméletet Paul Davis és John Barrow dolgozta ki kb. három évtizeddel ezelőtt.

Ha az előbbiekben vázolt elméletekből vagy akár csak ezekhez hasonló hipotézisekből indulunk ki, akkor kérlelhetetlenül szembe kell néznünk a rideg és kiábrándító valósággal: az élet nem örök. Ámbátor lehet, hogy a fizika téved, mert jóindulata és kétségtelen eredményei ellenére kihagy valamit a számításaiból. Itt jön a képbe a sötét energia, vagyis az ismeretlen és azonosítatlan energiatípus, ami már csak azért sem hanyagolható el, mert az anyaggal ellentétben, a Világegyetemben javarészét az tölti ki. A sötét energia, ami nem azonos a sötét anyaggal, gravitációs taszító hatást fejt ki. Más kérdés, hogy nem tudjuk, honnan származik.

Egy szó, mint száz, az elméleti fizika egyelőre a végtelennel küzd, s nem áll nyerésre. Mennyivel könnyebb volna neki, ha a spiritualitás és a szellemtudomány által ismertetett magasabb világokról szóló tudás egy részét is be tudná olvasztani önmagába. Lehetséges, hogy a sötét, azonosítatlan energia éppen a spiritualitás által bemutatott sokféle teremtési folyamat, világ, létsík és dimenzió egyik megjelenési formája tele intelligens erőkkel és entitásokkal? Talán nem a fizikai érzékekkel kellene az ilyesfajta dolgokat vizsgálni!

Az én legjobb tudomásom szerint a háromdimenziós síkok csupán a kirakatot alkotják. Az égitestek, és azok térbeli matematikája jelenti az igazi dinamikát, az univerzum valódi képét. Ez már a szakrális geometria tárgyköre, vagyis a galaktikus nyelvezet. Ezek valójában hiperdimenziós energiaformák, amik közvetítenek mindent. Az általános nyelvezet, amit minden lény le tud fordítani a saját nyelvére, jelképrendszerére, gondolataira. Egyebek mellet a Földön a gabonakörök is ezt mintázzák. Így függ össze minden mindennel! Aki ezt megérti, a Legfelsőbb Lény egyetemes tervrajzát érti meg – szerintem.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..