Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Az Ószövetség istene(i)

Senkit sem szeretnék provokálni, de olyan sokszor felteszik nekem a kérdést, hogy egyetértek-e azzal, hogy az Ószövetség és az Újszövetség nem teljesen fakad egymásból, vagy hogy az Ószövetség elavult és már csak az Újtestamentum a mérvadó. Sok ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombáznak, kvázi, hogy színt valljak vagy legalábbis el tudjanak helyezni a vallási-spirituális palettán engem/minket.

 

Nem szeretem az ideológiákat, ezzel együtt a mai világban nem vonhatjuk ki egykönnyen magunkat a hatásaik alól. Amúgy pedig a kérdések mögötti rejtett szándék a legizgalmasabb: ítélkezést sejtet, hogy eldönthető legyen, ki van velünk és ki ellenünk. S ezzel máris elérkeztünk fő témánkhoz, a bibliai istenségekhez. Ezúttal arra keresem a választ, hogy vajon az Ótestamentum istene azonos-e a Teremtővel, és amúgy pedig kicsoda is Ő valójában.

 

Mózes és a csipkebokor esetét talán majdnem mindenki hallotta már. Ott akkor a Hóreben Isten úgy mutatkozik be, mint „a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene” (Ex 3,6) Mózes úgy érzi, hogy új istenséggel találkozott, így megkérdezi tőle, hogy mit mondjon Izrael népének, ha kérdőre vonják. Isten erre így felelt: „Vagyok, aki vagyok.” Mózes él is ezzel és közli a néppel, hogy „a Vagyok” küldött hozzátok.

 

Miért ilyen titokzatos Isten, amikor a nevét kellene megmondania. Talán nem rendelkezik konkrét személyiséggel? Esetleg ő maga a Mindenség, aki nem képes egyetlen szóba öltöztetni, szorítani saját végtelen mivoltát? Akkor másutt miért jelenti ki, hogy ő a pátriárkák istene? Vagy netán nem ugyanarról az istenségről van szó?

Nem mindenki ért azzal egyet, hogy az atya istene és a Mózesnek megjelenő isten között felfedezhető egyfajta kontinuitás (folyamatosság). E mellett szól, hogy a jahvizmus istene sajátos kapcsolatot tart fenn Mózessel és egyáltalán nem helyhez kötött isten. Ugyanakkor Jahve megjelenése a színen egyet jelent a nomád életformával, azaz a pusztában éléssel.

E teória szerint az atya istene azonosul Éllel, amely egyfajta kozmikusságra hajaz. Majd Jahvéval is azonosul és oltalmazó, egyszersmind harcias isten lesz. Ez már szerintem szinkretizmus, vagyis istenek megfeleltetése és szerepüknek, avagy személyüknek egybeolvasztása egymással.

 

Különbségeket is felfedezhetünk az atya és Jahve között. Az első mindjárt a név: egyiknek nincs, másiknak konkrét. De a pontos név is sejtelmes, nem mutatja meg magát, sőt annyira titokzatos, hogy ezzel jobban érezteti magasabb rendűségét, mint az atya.

A másik „fokozat” az istenkép átalakulásában az, hogy nem az atya istenéről van már szó, hanem Jahve népéről. Itt érhető tetten az a küldetéstudat, amely azóta kíséri a zsidó népet: különlegesség és kiválasztottság – így lehetne összefoglalni. Jahve egyértelműen a saját népének nevezi a Pátriárkák utódait, illetve nem rossz értelemben tulajdonként kezeli őket.

 

Ezután jönnek a meggyőzőbb bizonyítékok a két istenség közötti különbségre, vagyis, hogy Jahve nem azonos a Teremtővel.

A következő mondat szerintem eloszlatja a kételyeket: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!” Ez számomra azt jelenti, hogy más istenek is léteztek a Biblia szerint, ergo nem Jahve az egyedüli és a legfelső.

 

Megint csak Mózes kérdezi: „Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? (Ex 15,11) Az „Uram” itt Jahve. Ezek szerint Jahvénak vannak vetélytársai, konkurenciája, vagy ha úgy tetszik, akkor csak más, hasonló rendű és rangú istentársai.

Az Ószövetségben több igehely is arról szól, hogy az idegen istenek ellen küzdeni kell, vagy például nem mindegy, hogy ki melyik istennek mutat be áldozatot. Ez a harc – írja Eliade – Baál-Peórban kezdődött és Izrael számára a mai napig tart. Ez egyúttal magyarázatot szolgáltat több vallástörténeti eseményre is. Mindenesetre Jahve féltékeny isten (Ex 20,30), aki nem szívleli, ha a népe más népek isteneivel parolázik.

 

„Ne csinálj magadnak faragott képet…” – ezt parancsolja Jahve. Vannak, akik ezt a bálványimádatra vonatkozó tilalomként értelmezik, de lehet olyan magyarázata is, hogy Jahve nem kíván képmásban – például szoborban – megnyilvánulni, mivel magának tartja fenn annak eldöntésének a jogát, hogy ő mikor, ki előtt és hogyan ölt alakot. Aki előtt pedig megjelenik, az kiváltságosnak érezheti magát. A privilégiumoknál maradva feltűnő, hogy Jahve nem nagyon áll szóba nőkkel. Roppant egyoldalú, patriarchális rendszerben gondolkodó istenség.

 

Ha Jahve megtestesül, akkor antropomorf formában teszi, de ez a manifesztáció is furcsa helyzetet teremt: Jahvénak nincs családja, csak udvartartása van, aki felett szinte diktátorként uralkodik, ellentmondást nem tűr és egy olyan istenképet testesít meg, amelynek mintha csak akkor lehetne megfelelni, ha az ember teljesen fanatikusan, vakon, dogmatikusan és mindenki másra való tekintet nélkül követi őt. Jahve alaptermészete esetenként abszolút intoleráns, ezért a tőle eredő vallási parancsolatok és az általa kínált út sok aspektusa is ilyen. Értve ezalatt, hogy az etalon, az isteni példa nem egyszer emberi tulajdonságokkal azonos: bosszúálló, fájdalommal teli, gyűlölködő, dühös és erőszakos. Ez gyakorlatilag és elfogulatlanul közelebb áll a sátán fogalmához, mint a Jóság eszményéhez. Ez az Újszövetségben körvonalazódó, Krisztustól eredeztethető atyaisten képtől merőben idegen, imígyen feloldhatatlan eltérések vannak a két isten között.

 

Összefoglalva, az Atyaisten és Jahve lehet azonos, mint az atyáknak az istene, ha pontosan definiáljuk, ki mit ért alatta. Tény, hogy Mózesnek ezzel az istenséggel folytatott többszöri beszélgetések, kinyilatkoztatások hatására kell „varázslóvá”, látnokká, karizmatikus népvezérré és prófétává válnia. Ugyanakkor a Biblia későbbi részei erősen hiányosak és mintha híján lennének a koherenciának, továbbá egy sor kérdést nyitva hagynak, vagy meg sem válaszolnak. Így a mózesi missziót sem lehet a maga teljességében értékelni. A fennmaradt emlékek alapján az a legvalószínűbb, hogy a Biblia egyes részeiben nem ugyanazon istenség (Úr) tűnik fel, csak egyes értelmezési módok igyekeznek azonosként feltűntetni az amúgy lényegileg különböző elemeket.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..