Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Bájitalok

A bájitalok készítésének különleges és varázslatos mestersége manapság a népmesékből, a mitológiából és a szépirodalomból, többek között shakespeare-i drámákból lehet ismerős a számunkra. De vajon ténylegesen léteznek efféle kotyvalékok, vagy csak az ember csapongó és nyughatatlan természete, esetleg az irodalmi ihlet hívta életre a bájitalokról szóló elképzeléseket? Vizsgálódásunk fényét ezúttal vessük e titkos főzetekre!

 

Mágia – egy szó, melyet mindenki másképpen magyaráz és másként értelmez. Ami engem illet, leginkább az élet tudományával azonosítom. Azzal az élettel, mely önmagában teljes és amelyet a mágia hozott egykoron létre. A mágia tárgyköre nem más, mint a varázslás. A mágia szó sokakban összekapcsolódik a szellemidézéssel, vagyis a spiritizmussal, illetve a titoktannal, illetve az okkultizmussal. Egyik esetben sem fedi azonban e három fogalom egymást, hacsak nem úgy, hogy a mágia egyes ágazatainak tekinthető a spiritizmus és az okkultizmus, ugyanakkor utóbbiak csupán egyes részterületeit ölelik fel.

 

A híres-hírhedt Robert Fludd, angol rózsakeresztes, rendszerezte a mágia ágazatait. Ő a következőféleképpen kezdi:

„(1) Természeti Mágia, a fizika legrejtettebb és legtitkosabb tagozata, amely által a természetes anyagok titokzatos tulajdonságai kinyerhetők;”

(2) Számtani Mágia, mely képessé teszi a tudomány elmélyültjeit, hogy „mértani ismeretük által csodálatos gépeket készítsenek;”

(3) Venefic Mágia, ami „a bájitalok, varázsitalok és különböző mérgek készítésének ismerete.”

 

Vizsgálódásaink szempontjából a boszorkányság és az alkímia vizeire kell eveznünk ahhoz, hogy megtudhassuk, léteznek-e valódi bájitalok. De mik is a bájitalok? Olyan keverékek, melyek különféle ásványi elemeket, növényi kivonatokat, állati részeket, emberi eredetű és egyéb összetevőket tartalmaznak, mindezeket olyan arányban és sorrendben elegyítve, hogy a kívánt, szándékolt varázslatos hatás megszülessék általuk.

A bájitalok felhasználása sokféle lehet: szerelmi bájitalok lángra lobbanthatják az érzelmek hamvadó parazsát, hathatnak afrodiziákumként (nemi vágy serkentőszereként), valódi ajzószerként, melyek a szexuális potenciát növelik meg óriási mértékben, ugyanakkor a tudatbefolyásolás legkülönfélébb módozatai is kiválthatók bájitalokkal: elcsábítások és gyűlölködés szítása, barátságok születtetése és szétbomlasztása, családtagok összehangolása és elidegenítése, az egyes emberi démonikus tulajdonságok felerősítése, mint amilyen az irigység, a düh vagy a félelmek. Emellett lehet pozitív bájitalokat is készíteni, melyek az emberi test erejét megtriplázzák, szinte sérthetetlenné teszik a harcosokat, immunissá tesznek betegségekkel szemben és egy sor más természetfeletti, de a szokványos gondolkodásmódok számára semmiképpen nem természetes tulajdonságokkal és képességekkel ruházzák fel a tulajdonosukat, illetve a megrendelőjüket.

 

Sokszor vádolták meg a bájitalok készítőit azzal, hogy varázslatos főzeteikért és a titkos receptúráikért cserébe eladták a lelküket az ördögnek. Természetesen az élénk fantáziájú és tudatlan néppel mindent könnyedén el lehetett hitetni. Így többek között azt is, hogy egyesek fekete mágiát gyakorolnak az éj leple alatt, hogy ártatlan csecsemőket áldoznak fel, vagy hogy kisgyermekek energiáit fajtalankodás révén teszik magukévá. A sötét és szentségtörő viselkedés minden szégyenletes bélyegét rásütötték a bájitalok készítőire. Ezért aztán a nép nagy része nem tett különbséget boszorkány, bájkeverő, alkimista, táltos, javasasszony, garabonciás, varázsló, füvesasszony és sarlatán, kuruzsló között. Nekik egykutya volt mindegyik. A gyanúsítgatások, a valósnak vélt bűnjelek és a perek végeláthatatlan lajstroma alakult ki az emberek tudatában, ha csak meghallották a bájitalok nevét. Innen erednek az előítéletek (a sztereotípiák), melyek a mai napig makacsul tartják magukat a közgondolkodásban, szinte beették magukat a személyes hitrendszerünkbe. Állítólag királygyilkosságok, államférfiak megölése és kimagasló történelemi személyek befolyásolása köszönhető e kétes eredetű, mindazonáltal roppant hatásos nedűknek.

 

Gondoljuk csak meg, hogy egy beteg személyt, aki rendszeresen gyógyszert szed, mily könnyű eltenni úgy láb alól, hogy a kemikáliák egyik-másik összetevőjét csak egy picit megváltoztatják! Lehetséges, hogy az ilyen bűncselekményre soha, de soha nem derül fény.

Végül is szinte minden gyógyszerből elő lehet állítani mérget. S valljuk be, minden korban voltak olyan pénzemberek, akiknek megérte megvenni az alattomos mérgeket vagy épp végzetet hozó porokat, melyekből akár saját kezűleg is gyárthattak bájitalokat. A receptúrák persze titkosak voltak. A varázslatos rituálékat nem lehetett halandónak kifürkészni, csakis titkos körökben hagyományozódott mesterről tanítványra az „ezoterikus” tudás, de a módszerek hatékonyságához aligha férhetett kétség.

 

A titkos társaságokat mindig azzal vádolták, hogy hatalmukat alkimista, vagyis aranycsináló és méregkeverő praktikáikkal tartják fent. Előbbiből pénzük és vagyonuk, utóbbiból hatalmuk és emberek fölötti befolyásuk származott. Paracelsus és Agrippa von Nettesheim publikált eljárásait követve rengetegen kísérleteztek varázsitalok készítésével főként olyanok, akik egy kicsit is konyítottak a fizikához, a kémiához és az orvosláshoz. A természetfeletti tudomány nyilvánvalóan nem száll le csak úgy az égből. A titkokat soha nem adták át illetékteleneknek, ugyanakkor a szélhámosok fondorlatai sokakat megtévesztett.

 

A zsidó kabbala, az asztrológia, a számmisztika, az alkímia és a mágia alapismeretei nélkül aligha készíthetett bárki is hatásos bájitalokat. Ezért aztán Éliphas Lévi, Wynn Wescott, Raszputyin, Willigut, Bardon és példának okáért Crowley komoly esélyekkel indulhattak bájitalkészítésben. Szándékosan hoztam fel egymástól mind nemzetiségükben, mind beállítódásukban eltérő, ámde a maguk területén nagyot alkotó, emblematikus figurákat. Tehát lehetett keleti vagy nyugati származású, kabbalista, teozófus, fekete mágusnak tartott, náci vagy sztálinista, jóságos vagy fenevadnak titulált valaki, ha egyszer a mágia ismerője volt, akkor hatott, alkotott és gyarapított a bájitalkészítés területén egyebek mellett.

 

Természetesen bájital receptet a fenitek fényében ezúttal nem prezentálnék, mivel nem óhajtom a kor újdonsült „Harry Potter Képzőjét” megalapítani. De komolyra fordítva a szót, nem volna jó egy avatatlan, stabil és fejlett morális, illetőleg spirituális képességekkel nem rendelkező személynek kezébe olyan hatalmat csempészni, melynek köszönhetően kiszámíthatatlanul befolyásolhatná az emberek elméjét és sorsát. A bájitalok akkor válnak méreggé, ha etikátlanul és a karma szabályait figyelmen kívül hagyva alkalmazzák azokat. Ugyanakkor a varázslatos italoknak mégiscsak lehet szerepük az emberiség jövőjében, különösen, ha meggondoljuk, hogy gyógyításra, segítségnyújtásra és pozitív sorsszerű folyamatok elindítására is fel lehet használni azokat.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..