Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Beavatottak

Beavatás – egy olyan fogalom, melyet az elmúlt évtizedekben megismert a világ. Legalábbis azt hisszük, hogy ha a beavatásban mint jól csengő kiváltságban részesülünk, akkor jobb lesz az életünk, könnyebb lesz a sorsunk és kicsit kivételezettebb helyzetbe kerülünk. Miért? Mert a beavatások által beavatottakká léphetünk elő. De tegyük fel a kérdést, mi a véleménye a beavatásra várókról és magukról a beavatottakról azoknak, akik a beavatásokat végzik és adományozzák az embereknek!

 

Mi a beavatás?

 

A beavatás spirituális berkeken belül azt jelenti, hogy a jelöltet egy számára addig ismeretlen tudás és/vagy erő birtokába juttatja egy elöljárója. A beavatott így a beavatás pillanatnyi lépcsőfokának megfelelő tudatszintre kerülhet és ehhez illő elnevezést viselheti. A beavatás ösvénye hosszú és fáradságos. Rengeteg emberi minőséget követel meg: olyanokat, mint kitartás, türelem, alázat, tisztelet, elfogadás, hit és hasonlók. Csakis fokozatosan szerezhetők meg az egyes beavatási szintek eredményei. Sokszor egy élet is kevés, hogy visszatérjünk abba az ideális állapotba, amelyet a beavatások megcéloznak. De mi is ez a végső cél?

A legutolsó állapot, amit még emberi testben elérhet a fejlődő lélek, az öntudatra ébredés, vagyis a megvilágosodás. Voltaképpen ez azt takarja, hogy a bennünk szunnyadó isteni énnel lépünk kapcsolatba. Ez egy olyan tudati viszony, amit úgy írhatunk le a legprecízebben, hogy azonosulunk az isteni énünkkel. Szinte feloldódunk benne, átveszi felettünk az irányítást. A fejlődő lélekről beszélek, mely ott lakozik minden ember szívében. A lélek mindig tiszta, sérthetetlen, elpusztíthatatlan, tudással teli és állandóan jelen van az univerzumban. A lélek nem más, mint a több kiterjedésű univerzum kicsinyített mása. Egy valódi mikrokozmosz. Ez az a potencia, mely az Eredettel, a Teremtővel, a Legfelsőbb Lénnyel, magával Istennel képes összekapcsolódni, lévén belőle van és egyszer majd belé is olvad vissza.

 

A beavatás során megvalósítjuk ennek az isteni énnek a terveit, melyek lentről nézve, mindennapi életet élve eleinte igencsak homályos és kifürkészhetetlen. Azonban ahogyan haladunk a spirituális megvalósulás útján, úgy válik egyre átláthatóbbá, tisztává és érthetővé. Voltaképen maga az életünk a beavatás, de ezt sokszor nem tudatosan éljük meg. A beavatás kétirányú lehet: önbeavatás és kívülről jövő beavatás.

Természetesen, végül minden önmagunkba tér vissza, így a kívülről jövő segítséget is a belső felemelkedésünkre használhatjuk fel, mégis jobbnak látom megkülönböztetni e két alapvető irányultságot. Miért? Mert az ember szellemi Vezető és Felsőbb Vezetettség nélkül elveszett lény, egy eltévelyedett ember. A beavatások sora az, amelyen keresztül mások fel tudják segíteni a lelket a különféle tudatszintekre.

 

Beavatottá válni

 

Azért létezik sokféle misztériumiskola, beavatotti műhely és út, mert a Földön élő lelkek is sokfélék. Máshonnan érkeztek, más a múltjuk, eltérő lelki szerkezetekként lettek összerakva és ennek megfelelően a jövőjük is különböző. Minden nagy kultúrkörnek léteznek beavatottjai és Szellemi Vezetői. Ők irányítják egy-egy lelki faj vagy csoport spirituális megvalósulási útját ezen a bolygón és az összes többin.

A beavatottak között komoly rangsor, hierarchia van. Alapvetően három kategóriát különböztethetünk meg: Neofitát, Adeptust és Mestert. A neofita tanuló és beavatott, az adeptus már magasabb rangú beavatott, tanító vagy beválasztott, a mester pedig mindig vezető.

Minden témának külön-külön lehet a beavatottjává válni. Lehetséges például a filozófia beavatottjává válni, ez esetben az élet magyarázó eszközrendszerének kerülhetünk lépésről-lépésre a birtokába. De lehetünk mi az alkímia neofitái is, vagy a bölcsességé stb. ezek egymással összefüggő, de ugyanakkor egymástól elkülönülő témák, stúdiumok. Viszont van egy, amely mindent felölel: ez a mágia, vagyis az élet tudománya. Ez magában foglalja az Alfát és az Omegát, minden kezdetét, közepét és végét. Például a varázslás maga már a mágia, de amint beszélni kezdünk róla, máris filozófiává változik. Így a filozófia a mágia magyarázata, az Élet magyarázata, interpretálása. Amennyiben a mágia gyakorlásában realizálunk egy adott szintet, mondjuk adeptussá válunk, úgy automatikusan minden másban is minimum adeptussá lépünk elő. Mert a mágia mindent felölel. Másra ez nem vonatkozik, tehát ha valaki az erőfelhasználás adeptusává válik, akkor lehet, hogy a mágiában ő még csak a neofita szintű beavatásoknál tart.

 

A beavatottak a szellemi eszmélések útját járják végig. Olykor-olykor megbotlanak, megrekednek, talán még meg is buknak egy-egy életben. De a következőben onnét kezdik, ahol legutóbb abbahagyták. Az emberré lett lélek egy zarándok, aki az élményeit önmaga építéséért, gyarapításáért, s a benne rejlő isteni csíra kibontakoztatásáért gyűjti össze. Minden vallás és kultúra tudott és tud az igazi befelé vezető ösvényről, a beavatási útról. Vannak meredekebb, gyorsabb tempójú, intenzívebb utak, de vannak szélesebb, lassúbb és hosszadalmasabb ösvények.

A Tao például kínaiul utat jelent. Az evangéliumokban olvashatjuk, hogy „Ego sum via”, vagyis „Én vagyok az élet”.

Minden ember máshova helyezi, máshol húzza meg a határait. Vannak, akik külön választják a vallást, a kultúrát, a művészeteket és a mindennapi élet teendőit, míg mások nem különítik el élesen ezeket a kategóriákat. A gyökereknél minden összefut és egyesül, a kéz ujjai egyetlen tenyérbe futnak, a patak és folyamok egyetlen óceánban találkoznak. De vajon miért esik nehezünkre a beavatottakra hallgatni és követni az igaz ösvényt?

 

Naldzsorpa jegyezte meg a tömegemberről a következőket:

„Pöffeszkednek saját fontosságuk tudatában. Férgek nyüzsgése a trágyában.”

„Aki megpróbál kimászni, az még mélyebbre süllyed. Hemperegnek benne, mint a disznó. Megemésztem és aranyporrá változtatom, tiszta vizű csermellyé. Kutyapiszokból csillagot formálni, az ám a nagy feladat.”

Tehát a megvilágosodott bölcs nem találta túl tartalmasnak az átlagember életét. Szerinte az emberek többsége sokszor, életidejének jelentős részében nem állít elő értéket, csak valósnak vélt, fontosnak gondolt vagy megideologizált céljait és vágyait kergeti egy életen át. a végén azután csalódik, mert későn döbben rá, hogy elfecsérelte életideje nagy részét.

De aki egy igazi mestert követ, annak van esélye kiemelkedni a tömegből, s megvalósítani saját egyedi isteni individuumát, a lelkét. Ez a beavatás útja, ami által valaki beavatottá válhat. Aki bízik a mesterében és feltétel nélküli tisztelettel hajtja végre az előírt kötelességeit, az a leghatékonyabb úton fejlődhet az isteni énje irányában. A helyes módszereket, az egyénre szabott technikákat és a folyamatos iránymutatást csakis egy élő guru, egy szellemi Vezető felügyeletével kaphatja meg a tanuló vagy az aspiráns.

 

Azt szokták mondani az életről, hogy aki tudja, hogyan kell csinálni, az még a pokolban is jól él. Ez a tézis főleg akkor fontos és azáltal nyeri el értelmét, ha valaki már eljutott az előző életek létének, a létkörforgás és az újratestetöltéseknek a felismeréséig. Hiszen, aki a helyes beavatási utat követi, az néhány életen belül megszabadul a földköz kötő karmától és teljesen szabaddá lesz. Aki már ilyen szintre emelte tudata rezgését, hovatovább, fényét, arra már nem hat a halál, mert szelleme tudatosan vándorol át a lét-nemlét küszöbén. Egy idő után pedig okafogyottá válik az emberi testbe történő visszaköltözése.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..