Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Belső küszöbök

Minden embernek vannak nemkívánatos, rossz tulajdonságai. Az egyik ember túlzottan hiú, imád tetszelegni és magát mutogatja úton-útfélen. A másik ember kíméletlen, ha az üzleti vagy az önös érdekei úgy kívánják. A harmadik személy könnyen dühbe gurul és haragszik sok mindenkire. A negyedik kapzsi és irigy. Az ötödik mindentől fél és összerezzen. Egyszóval, jellemünk több sebből vérzik és milliónyi szokás, én-görcs és magatartászavar mozgat bennünket, s mi mint valami marionette-bábuk csak tesszük, amire belső démoni tulajdonságaink késztetnek-kényszerítenek bennünket.

 

Minden emberben léteznek küszöbök és küszöbőrök. Ezek a személyiségünk határain állnak és megmondják, hogy mit szabad tennünk és mit nem, hogy hogyan viselkedjünk és mit ne csináljunk. Tenni ellenük nem könnyű, mert ha például nincs kellő bátorságunk, akkor pusztán attól, hogy a bátorságra gondolunk, még nem leszünk egy csapásra bátrak és rettenthetetlenek.

Ha a személyiségfejlődés szempontjából nézzük a dolgot, akkor a hangsúly a gátlásnélküliségen van. Igenis, legyünk végre gátlástalanok! Persze jó értelemben.

Az ember életében rengeteg kötő momentum van, szinte ki se látszik belőlük. Márpedig a gátlásosság, a szégyenérzet, a „nincs kedvem kimutatni az érzéseimet”, a „nem táncolok, mert mit szólnak mások”, a „halk vagyok, csendes vagyok és visszafogott” – ezek mind-mind belső, saját építésű küszöbök, ajtók, kapuk és „belső démonok”, melyeket mindenkinek magának kell leküzdenie.

Igenis ebben önzőnek kell lennünk és szembe kell fordulnunk az egó kicsinyes, félelemkeltő reakcióival, el kell szakadnunk a kishitű embertől, a gátlásosból szabaddá, nyugodttá, áramoltatóvá és jókedvűvé kell válnunk.

 

Az érzelmekre ható külső ingerek és történések a ki nem élt belső vágyainkat és érzéseinket felerősíthetik, s ily módon okozhatnak enyhe depressziót és lesújtottság érzetet, de ezeket hagyni kell távozni magunkból, ez csak így tud felszabadulni belőlünk. Ez mind-mind olyan energiabázis, ami kötéseket, letapadásokat eredményez és gátolja a spirituális finom energiák útját. Mindenkinek szüksége van ilyen lelkesítő és frissítő finom energiákra, mert ezek adják az életkedvet és az életösztönt a számunkra, tulajdonképpen ez a lelkünk és lelkesedésünk üzemanyaga. Ezért mindenkoron ügyelnünk kellene arra, hogy a finom, magas rezgésű energiáink erősödjenek, és biztosítanunk kellene a finom energiák szabad áramoltatását és megmaradását. Ennél fogva a célunk – ha már egyszer a sors depressziósabb, de mindenképpen tisztító időszakot teremtett a számunkra – a finom energiákat és erőket roncsoló hatások kiiktatása az életünkből.

 

A belső küszöbőrök valódi célja, hogy erőssé tegyenek azáltal, hogy fondorkodásaikkal erőt ébresszenek benned! (félelem, feladom és megfutamodok, hiábavalóság)

Van, aki még nem tart ott, hogy felfogja a spiritualitás fontosságát. Míg van, aki felfogja, de egy vallási vagy valamilyen ezoterikus iskola kioltja és elfojtja benne a spirituális törekvéseket. Ezért az emberek kezdenek kifordulni önmagukból. Még egyszer, azért fordulnak ki sokan önmagukból, mert önnön lényegükkel, a spirituális énjükkel és természetükkel veszítik el a kapcsolatukat, és nem találnak olyan hiteles vallási vagy ezoterikus irányzatot az életükben, amely visszaállíthatná az eredeti helyzetet bennük. Ennél fogva az emberek nem élik át az életüket és sokan pusztán földi vágyaik teljesülésétől és jólétük fenntartásától várják a boldogságukat. Ezért lenne fontos az imígyen gondolkodó és viselkedő embereknek szembenézniük saját gyengeségeikkel, vagyis belső küszöbőreikkel.

 

Félreértés ne essék, minden ember életében vannak ilyen nagy szakítópróbák, illetve a mindennapi életünkben szép számban fordulnak elő kisebb próbatételek, melyeket a belső küszöbeink átlépésére való képtelenségünk eredményez. Akik pedig már eleve hozzászoktak a személyiségfejlődés eme természetes kísérőjelenségéhez, ők pontosan tudják és tapasztalják, hogy a fejlődési lépcsők egyikéről másikára történő átlépése közben gyakori, hogy előkerülnek régi sérelmek, felszínre jön a kishitűség, felerősödik a szorongás, általánosul a beilleszkedési zavar, vagy éppen a gyermekkori sérülések súlya nő.

Ezek a belső küszöbőrök, amelyekkel csak szembenézve lehet megküzdeni. Ezek amolyan előrehaladási (szukcesszionális – egymásra következő) szakítópróbák. Sok tanítást lehet hallani és olvasni az elengedésről, a spirituális törvényekről, az egómentesedésről, és az emberi teljesítmény fokozásáról. De mindennek a lényege ugyanaz: az egyre bővülő tudásunk megmérettetéséről van szó a különböző lépcsőfokokon. Ez nem is elsősorban s sors felé, mint inkább önmagunk felé történő visszaigazolás, hogy az “A” lépcsőhöz képest a “B” lépcsőn, hogyan értékeljük egónkat és lelkivilágunk a szokásos sérelmeinket és szenvedéseinket. Itt szokott tipikusan csapdába esni az ember, mert vagy könnyen kanyarodik tévútra, vagy könnyen és módszeresen ámítja önmagát. Például rossz színben tünteti fel a jót (lásd: csalárd barátok), míg megfutamodik fájdalommal járó jótól (önelemzés, változtatás). Amilyen ütemben alkalmazza, s amilyen hatékonysággal végzi valaki önmagán az önfelismerés és a változtatás programjait, olyan ütemben és mennyiségben kapja a jobbító és üdvözítő lehetőségeket a Sorstól. Ha valaki becsapja önmagát, az sajnos nem számíthat sorsbéli könnyítésre!

 

Az önmegvalósítás útja, azaz a fejlődés útja, démonokkal teli. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek megvannak a saját mumusai: félelmei, gátlásai, belső küszöbei. Ez tehát adott. Az emberiség többségének még nem is kell túl sok ilyen démonnal megküzdenie. A démonok kételyből, kishitűségből, lustaságból, hitevesztettségből, sugallatból, nehézségekből, bánatból állnak. Az összes démon ilyen. Ők mindig az egóra hatnak, minden szint után, egy másikra lépés előtt. Amikor az ember átlép egy újabb ajtón, maga mögött hagyva a letudott karmát, egy küszöbőrrel, egy ilyen démonnal találja szembe magát. Minél feljebb, előrébb tart valaki az önmegismerésben és az önmegvalósításban, annál alattomosabb, nehezebb a küzdelem a démonnal. Ez sokszor a kitartás szakítópróbája és minden egyes ilyen csata az egó műve, őbelőle áll a démon, s nem akar eltűnni az emberből. A „belső küszöbök” mind társadalmi függőségből, külcsínből, hiúságból táplálkoznak, s igyekeznek kitakarni az emberben szunnyadó tiszta isteni alkotóelemet: a lelket.

 

Ilyen belső küszöböket manapság viszonylag gyakorta léphet át az ember, mert évente több, akár egy hónapot is meghaladó időszakot teremt a Sors, melyben levetkőzhetjük a gátlásainkat és letehetjük a régi, elavult szokásainkat. Igaz, azért tennünk kell. De ez az üdvözítő út. Ki-ki lássa be magában, hogy megéri-e neki ez a belső utazás!

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..