Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

BIBLIÁBÓL KIMARADT ÍRÁSOK

KÁNON VERSUS APOKRIF

 

Hozzávetőlegesen a 2. század derekán került sor az újszövetségi kánon kialakítására. Magyarul a fennmaradt írások közük kiválogatták azokat a műveket és dokumentumokat, amelyek bekerültek az Isten által sugalmazott jegyzékbe. A kánon szó jelentése szabály, mérték. A lényeget tekintve azon írások, amelyek a kánongyűjteménybe kerülnek, kizárólagosak és kötelező érvényűek az egyháztagok számára. A valódiság szavatolására nem volt több vagy jobb módszer, mint a szerzők szavahihetősége, illetőleg tekintélye.

 

Azok a munkák, dokumentumok, amelyek kiszorultak a kánonból, apokrifek lettek. Az apokrif szó jelentése elrejtett. Ezek – mint azt majd látni fogjuk – nem feltétlenül rosszabbak, vagy hiteltelenebbek, mint a kanonizált írások, sőt ugyanabban a korban készültek, csak valamilyen oknál fogva nem fértek össze azokkal a szelektálók szerint.

A Bibliában szereplő könyvek „zsidó” és „keresztény” iratok, amelyeket a szerzője isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként jegyzett le és tárt a nyilvánosság elé, ámde ugyanez elmondható az apokrifekről is, amelyek viszont nem szerepelnek a mai Biblia fejezetei között. (Biblia szó szerint azt jelenti: „könyvek”)

A helyzet azonban még ennél is árnyaltabb. Ugyanis lehet, hogy a keresztény Bibliából kiszorult egy-két apokrif írás, más egyházatyák, mint amilyenek a koptokéi és az etiópokéi, beválasztották az apokrifek némelyikét a maguk „keresztény” hittanában.

 

Megint más helyzettel állunk szemben a zsidó hit esetében. A rabbik szefarim hiconimnak, azaz különálló könyveknek hívják a szamaritánus vagy eretnek iratokat, amik nem voltak benne a kánonban, azaz az ortodox zsidó gyűjteményben.

Eleinte az apokrif kifejezést a nagyközönség elől eltitkolt, csak a beavatottak számára hozzáférhető művekre használták, tehát szó sem volt hiteltelenségről vagy eretnekségről. Azután megalakult az ősegyház, amely a kánonba fel nem vett iratokat kezdte apokrifeknek bélyegezni. Márpedig ami nem került be a kánonba, azt nem lehetett nyilvánosan olvasni, tilos volt őket másolni és egy idő után módszeresen megsemmisítették azokat.

 

I.sz. 180 körül ismeretes az első újszövetségi kánonjegyzék, a Muratori-töredék. A kánonjegyzék teljes lezárására 367-ben került sor, amikor Alexandria püspöke, Athanasius ünnepi körlevelében küldi ki az egyházmegyében a kanonikus írásokat abban a 27 darabban, amiből a jelenlegi Újszövetség áll. Valójában a 3. század elején kiforratlan formában, de már viszonylag kész állapotban volt a keresztény dogmatika.

 

A protestánsok és a katolikusok között különbség van az apokrif kifejezés használatában. A protestáns szóhasználatban apokrifeknek mindazon könyvek, amelyeket a protestáns kánon nem fogad el szent iratoknak. Ezek a protestáns Bibliában nem szerepelnek, ugyanakkor más korszakokban, más bibliaváltozatokban helyet kaptak. A katolikus Bibliában található úgynevezett deuterokanonikus könyvek például a protestáns Bibliából hiányoznak, ezért a protestánsok azokat apokrifeknek tartják. Ugyanakkor azokat az iratokat, amelyeket „minden” korszakban és „minden” egyház hamisítványoknak tartott, a protestánsok sokszor nem apokrifeknek, hanem pszeudoepigráf könyveknek nevezik. (Pszeudepigrapha = hamisítványok). A katolikus szóhasználat nem tesz ilyen finom megkülönböztetést, hanem valamennyi, a katolikus kánonból kizárt iratot apokrifnek nevez és végső soron hamisítványnak tart.

 

Megjegyzem, hiba volna minden apokrifet egy kalap alá venni és elvárni tőlük, hogy színvonaluk egyforma legyen. Erről már csak azért sem lehet szó, mert mindegyik más szerző tollából és sokszor több évszázadnyi különbséggel készült. Ugyanakkor nem szabad kiöntenünk a gyermeket a fürdővízzel együtt, értve ezalatt, hogy nem bölcs dolog a mások által lebecsült vagy valamilyen rejtett oknál fogva kitagadott iratok tartalmát figyelmen kívül hagynunk, mert valaki valamikor nem szívlelte azt.

 

ÓSZÖVETSÉGHEZ KAPCSOLÓDÓ APOKRIFEK

 

Lássunk néhány ilyen stigmatizált, szamizdat, betiltott és üldözött művet, amelyek javarésze i.e. 3. és i.sz. 3. században keletkeztek. Anélkül, hogy minősítenénk őket, felsoroljuk:

  • Legendás jellegűek: Jubileumok könyve, Ariszteasz-levél, Ádám és Éva könyve, Jeremiás apokrifon, Ézsaiás felemeltetése.
  • Apokaliptikus jellegűek: Hénokh könyve (Énokh titkainak könyve, Henoch apokalipszise, mely valószínűleg az i.e. 6. században keletkezett. Henoch mind a régmúlt tudását, mind a Megváltó eljövetelét és a majdani utolsó ítéletet látja látomásként maga előtt.), Szedrákh apokalipszise, A tizenkét pátriárka testamentuma, Mózes mennybemenetele, Báruk szír apokalipszise, Báruk görög apokalipszise, Ezra apokalipszise, Illés apokalipszise.
  • Tanító jellegűek: Ezékiel apokrif könyve, Jeremiás levele, Jób testamentuma.
  • Költői jellegűek: Salamon zsoltárai, 151. zsoltár

 

ÚJSZÖVETSÉGHEZ KAPCSOLÓDÓ APOKRIFEK

 

Egy Papiasz nevű, 2. században élt író említi elsőként valamelyik evangéliumot, de sajnálatos módon könyve, mely az Úr kinyilatkoztatásainak magyarázata címet kapta, elveszett. Papiasz egy vént idéz, aki szerint Márk nem Jézus, hanem Péter tanítványa, s Márk írta le mindazt, amire Péter visszaemlékezett Jézus mondásaiból és cselekedeteiből. A mű talán arámi nyelven íródott, s csak később fordították le görögre.

A 9. században Photiosznak még 280 apokrif iratról volt tudomása. A mai keresztény apokrif gyűjtemény több mint 100 művet tart számon. Az egyház úgy állítja be őket, mint amiket az újszövetség kánoni írásai, személyei és eseményei ihlettek. Említsünk meg néhányat!

 

Evangéliumok: A Megváltó dialógusa, Az apostolok emlékezése, Az igazság evangéliuma, Bertalan evangéliuma, Egyiptomiak evangéliuma, Evangélium Mária szerint, Fülöp evangéliuma, Gamáliel evangéliuma, Jakab protoevangéliuma, József, az ács, Júdás evangéliuma, Mária evangéliuma, Máté protoevangéliuma, Nikodémosz evangéliuma, Örmény gyermekség evangélium, Péter evangéliuma, Tamás evangéliuma, Tamás gyermekkor-evangéliuma, Zsidókeresztények evangéliumai, Nazareusok evangéliuma,

Ebioniták evangéliuma, Héberek evangéliuma

 

Az apostolok cselekedetei: András apostol cselekedetei, János apostol cselekedetei, Mária eltűnése, Pál apostol cselekedetei, Tamás apostol cselekedetei, Tamás-akták

 

Apostoli levelek: Az apostolok levele, Barnabás levele, Jakab apokrif levele, Pszeudo-Pál levelei, Pseudo-Titus levele, Seneca és Pál levelezése

 

Apokalipszisek: Bertalan-apokalipszis, Jakab apokalipszisei, Pál apokalipszise, Péter apokalipszise, Tamás apokalipszise, János apokrif apokalipszisei

 

Gnosztikus iratok: Ezek a gnoszticizmus alapdokumentumai. A kereszténység sohasem szívlelte a gnoszticizmust, sőt spekulatív filozófiának tartotta azt. Ezzel együtt az elfogulatlan és nyitott elme számára a valódi (!) gnoszticizmus az emberben rejlő belső ismeret feltárásának egyik lehetséges útja. S mint ilyen, aligha elítélendő. Sokkal valószínűbb, hogy a gnoszticizmus tisztaságából és hatékonyságából eredhetett az egyház vele szemben táplált ellenérzése, s emiatt láthatott filozófiájában rivális hitrendszert.

Néhány gnosztikus irat: Éva evangéliuma, János apokrifonja, Jeú két könyve, Jézus Krisztus bölcsessége, Mária leszármazása, Péter prédikációi, Pisztisz Szophia (Pistis Sophia), Fülöp evangéliuma

 

IDÉZETEK JAKAB APOKRIF EVANGÉLIUMÁBÓL

 

MÁRIA SZÜLETÉSE

 

Joákim nagyon gazdag ember volt, vagyona nagy részét azonban szétosztotta a nép között, másik részét pedig az Úrnak ajánlotta föl bűnei bocsánatára. De egy napon valaki azt mondta neki, nincs joga az Úrnak adományt kínálni, mert Izrael tizenkét törzsében ő az egyetlen, akinek nem született gyermeke. Joakim erre nagyon elszomorodott, de eszébe jutott Ábrahám, akinek szintén csak nagyon öreg korában adott az Úr gyermeket, méghozzá Izsákot, és reménykedni kezdett, hogy talán őt is megsegíti az Isten.
Joákim negyven napon át böjtölt a pusztában és imádkozott. Azt mondta: sem ételt, sem italt nem vesz magához addig, míg reá nem tekint az Úr.

 

Joákim felesége, Anna pedig, aki nem tudta, hová lett a férje, siránkozni kezdett. Részben azért, mert azt hitte, megözvegyült, részben pedig azért, mert terméketlen. Este lement a kertbe, és egy babérfa alá ült le imádkozni. Kérte az Istent, hogy Ábrahám feleségéhez, Sárához hasonlóan az ő méhét is áldja meg, hadd szülessen gyermeke. Ekkor az Úr angyala megállt előtte, és így szólt:
„Anna! Anna! Az Úr meghallgatta könyörgéseidet, fogansz majd és szülni fogsz (Lk 2,9), és beszélni fognak majd magvadról az egész földkerekségen. (Lk 1,13)
Mire Anna azt felelte, hogy ha ő szülni fog, legyen az akár fiú, akár leány, felajánlja gyermekét az Úrnak, hogy őt szolgálja egész életében.
Ugyanekkor Joakimhoz is leszállt az Úr angyala, és így szólt hozzá:
,,Joakim, Joakim! Az Úr, az Isten meghallgatta könyörgésedet (Lk 1,13), most hagyd el ezt a helyet! Íme, asszonyod, Anna foganni fog méhében”” (Lk 1,31).
Akkor Joakim haza indult Annához. Amint Anna meglátta őt, elébe futott és a nyakába borult.

 

Kilenc hónap elteltével Anna egészséges leányt szült. A Mária nevet kapta. Amikor a kislány egy esztendős lett, Joakim nagy lakomát rendezett, meghívta rá a papokat, az írástudókat, a vének tanácsát és Izrael egész népét. Joakim odavitte leányát a papokhoz, és azok megáldották őt.
Amikor Mária hároméves lett, Joakim felvitte őt az Úr templomába, hogy ígéretüket, miszerint Máriát az Úr szolgálatába állítják, teljesítsék. A pap megcsókolta és áldást mondott a kislányra, majd az áldozati oltár harmadik lépcsőjére ültette. Mária ujjongva táncolt, mintha mindig is oda vágyott volna.

 

JÓZSEF ÉS A GALAMB
Amikor Mária tizenkét esztendős lett, a papok tanácskozni kezdtek, mit tegyenek a serdülő lánnyal, hogy ne szennyezze be az Úr szentélyét. Abban maradtak, hogy imádkozni fognak, és amit az Úr kinyilatkoztat nekik, azt fogják tenni.
Kisvártatva megjelent az Úr angyala, és azt mondta Zakariásnak, a papnak: Hívd ide az összes özvegyembert, mindegyik fogjon meg egy ágat, és akinél az Úr jelet ad, az vegye magához Máriát. Így is lett, összesereglett a sok özvegyember, köztük József, az ács.
József, amikor megkapta az ágat, egy galamb szállt le a fáról, és megült József fején. Ekkor a pap azt mondta Józsefnek, jelt adott az Úr, neki kell megőriznie az Úrnak szentelt szüzet. József kissé ódzkodott ettől, azt mondta, fiai vannak, ő pedig már öreg, nevetség tárgyává lesz, ha hazaviszi ezt a szűz lányt. De a pap meggyőzte őt, hogy nem ellenkezhet Isten akaratával szemben. József tehát magához vette Máriát, hogy őrizze őt.

 

GÁBRIEL ÉS ÖRÖMHÍR
Nem sokkal ezután Mária épp vízért ment a folyóra, amikor egy hang szólott hozzá: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között””.
Mária körülnézett, hogy honnan is jöhetett a hang, de mivel nem látott senkit, hazament. De ekkor megjelent előtte az Úr angyala, Gábriel, és így szólt hozzá: Ne félj, Mária, kegyelmet találtál az Úr előtt, és igéjéből foganni fogsz.
Mária igen meglepődött, és így szólt: Ha én az Istentől fogok megfoganni, úgy szülök-e, mint a többi asszony?
Nem úgy, felelte az angyal, és hozzátette: „Aki tőled születik, szent, az Isten fiának fogják mondani. A Jézus nevet add majd neki, mert ő szabadítja meg a népét a bűneitől.”
Mária nem sokkal ezután elment, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet. Amikor Erzsébet meglátta őt, felujjongott, és így szólt: Az én Uramnak anyja jött el hozzám. Pedig Mária egy szóval sem említette akkor, mit mondott neki az angyal. Erzsébet viszont, aki épp ekkor a későbbi keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt, megtudta előre a hírt, mert a magzat „felujjongott” benne. Mária három hónapig Erzsébetnél maradt.

 

JÓZSEF KÉTELYEI
Mária tizenhat éves volt, és napról napra növekedett méhében a gyermek. Nagyon megijedt, mit fognak majd gondolni róla, ezért hazament József házába, hogy elrejtőzzön a kíváncsi szemek elől.
Az építkezésről hazatérő József, amikor meglátta Máriát, sírva fakadt, és a földre vetette magát. Azon tépelődött, vajon ki tette vele ezt a szörnyűséget, hogy a rá bízott szüzet meggyalázta. Félt, hogy megveri az Isten, amiért nem vigyázott eléggé Máriára. Ezután kérdőre vonta Máriát, hogy vallja be, mi történt vele.
Mária sírva fakadt, és esküdözött, hogy tiszta, és hogy nem érintette férfi. József tépelődött, de fogalma sem volt, mit tegyen, kinek higgyen. Így érte őt az éjszaka. És akkor álmában megjelent előtte az Úr angyala, és azt mondta, ne féljen Mária miatt, mert ami benne van, az a Szentlélektől való. Fiút fog szülni, a Jézus nevet adja neki, mert ő fogja megszabadítani népét a bűneitől. József ekkor felébredt, hálát adott Istennek, és továbbra is vigyázott Máriára.

 

AZ ÁRULÓ
Egy nap látogató érkezett a házukba, az írástudó Annás. Amikor meglátta a kigömbölyödött Máriát, azonnal elrohant a főpaphoz, és elmondta, hogy József beszennyezte a szüzet, aki rá lett bízva. Józsefet és Máriát elvezették, hogy ítélkezzenek felettük. Mária így szólt a főpaphoz: ,,Ahogyan él az Úr, az én Istenem, úgy vagyok én tiszta ő előtte, és férfit nem ismerek.”
Ekkor a főpap úgy döntött, megitatja őket az úgynevezett átokhozó vízzel, ami, ha bűnösök, megöli őket, ha viszont ártatlanok, nem árt nekik. Így is tett. Először József itta meg a vizet, azután Mária is, de nem ártott egyiküknek sem. Bebizonyosodott tehát, hogy ártatlanok, és szabadon elmehettek. Mária és József hazamentek, és együtt várták a nemsokára megérkező kis Jézust.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..