Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Boszorkányos történetek, avagy nem minden az, aminek látszik!

A középkorban szinte divatnak számított a természetfeletti hatalommal rendelkező boszorkányokat vádolni, ha valamilyen addig ismeretlen és megoldhatatlannak tűnő problémával kellett az embereknek megbirkózniuk. Egy idő után már nem számított, hogy mi a bajok valódi eredete. Hol valóságos rágalmakkal, hol csupán koholt vádak alapján, de a boszorkányoknak mindenképpen lakolniuk kellett, amint azt a következő esetek bizonyítják is.

 

Az angliai Warboysban járunk a 16. század vége felé, amikor egy Jane Throckmorton nevű kislánynak szűnni nem akaró betegségei támadtak: önkívületbe esett és hasa természetellenesen felpuffadt, amit nem lehetett visszaszorítani. Az orvosi diagnózis – mint akkoriban oly sokszor – a boszorkányos praktika volt.

Több se kellett a kis Jane-nek, az egyik szomszédasszonyt vádolta meg. Mrs. Alice Samuel eleinte rá se hederített a kislány fantáziálására, ám a sorsa kissé komplikáltabbá vált, amikor Jane négy testvére is ágynak dőlt, és mindannyian a látogatóba érkezett szomszédasszonyt kezdték el boszorkánysággal gyanúsítani a földön való vonaglásaik közben. Mrs. Alice úgy gondolta, hogy ennek a fele se tréfa, de amennyire csak tudott, elhatárolódott a történtektől.

Ezután a helyi földesúr felesége lett rosszul, többször agyvérzést kapott, majd meghalt. Ekkora már híre ment a környékbéli boszorkányságnak, s az emberek azt kezdték suttogni, hogy Alice babonázza meg a neki nem tetsző embereket. De természetesen ezt nem lehetett se bebizonyítani, se megcáfolni.

Később a szülők valahogy meggyőzték Mrs. Alice-t, hogy ismerje be a bűnösségét, mert a gyermekeik nem tudnak felépülni. Az asszony tett is egy beismerő vallomást, amelynek hatására a gyerekek pillanatok alatt jobban lett. Röviddel ezután visszavonta a hamis szavait az asszony – talán rájött, hogy azoknak beláthatatlan következményei lehetnek magára nézve.

Addig-addig mentek a gyanúsítgatások, amíg Alice-t családtagjaival együtt letartóztatták és kivégezték. Az igazságra soha sem derült fény, mindazonáltal az akasztást követően Jane és testvérei meggyógyultak. Vajon mi lehetett az igazság?

 

A 16. és a 17. század sajnos tele volt olyan félrevezető és kétségbeejtő esetekkel, amelyek során a gyermekek vádolták boszorkánysággal a szüleiket. A tettetések és a színlelések valóságos színdarabnak is beillettek, s nem egyszer szörnyű eseményekbe torkollottak. Ugyanakkor fordítva is megtörténtek az események, nevezetesen a szülők is olykor meggyanúsították fiaikat és lányaikat azzal, hogy szemmel verik őket, vagy éppenséggel az éj leple alatt kiszöknek otthonaikból a boszorkányszombatokat meglesni. Az ördöggel cimborálás vádja azonban sem a szülők, sem a gyermekek sorsának nem tett jót. Szerencsés esetekben még hagyján a turpisság, de a korszak vallásos hangulata miatt végzetes kimenetelűekké vált az ártatlanok befeketítése, minthogy vérpadra küldték őket.

 

A boszorkányokat az ördög bérenceinek tartották a középkorban. Az európai legendák, a hiedelmek és a babonák megegyeztek abban, hogy a boszorkányok nem egyedül viszik véghez gazságaikat, hanem az ördög segítőket add melléjük. Ezzel magyarázták a mesékből is jól ismert fekete macskákat, kutyákat, baglyokat, varangyokat és egyéb állatokat. Sokszor alakváltónak tartották ezeket az állatokat. A félelemben élő köznép ugyanis nem értett az alkímiához, abban csupán a varázslás egy primitív módozatát látta, s fel sem tételezte, hogy az állatokra azok természetes tulajdonságaik okán van szüksége a boszorkányoknak a varázslataikhoz. Ehelyett legyártották a maguk meséjét, amelyet aztán bárki kedvére kiszínezhetett. Így születtek az alakváltással, a méretváltozással és az állatok beszédével kapcsolatos mendemondák.

 

Az emberek folyamatosan olyan jeleket kerestek és véltek felfedezni, amelyek megkérdőjelezhetetlenül bizonyították a bestiák gonoszságát. Ha pedig nem találtak gyanús testi jelet, amely lehetett akár egy nem szimpatikus anyajegy is, akkor kreáltak egyet-egyet. A szakirodalom Matthew Hopkinsról és társairól is megemlékezik, akik a tokjába visszahúzható tűkkel éltek vissza, ugyanis ha valakit a tű nem sebzett meg, s nem okozott neki kellő fájdalmat, az „csalhatatlan” jele volt a boszorkányságnak. S ez csak az egyik kifinomult módszer volt arra, hogyan lehetett bárkit könnyedén félreállítani az útból akár vallási, akár személyes indíttatásból.

 

Boldog napot! 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..