Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

BŰNBEESÉS

Életünk feje felett gyülekeznek a viharfelhők és a sötét fellegek. Ha máskor nem is, legalább ilyenkor hajlamos az ember elgondolkodni azon, hogy ő mit csinált rosszul, mit tehetett volna jobban vagy másként, és legközelebb hogyan reagálna hasonló szituációban. Az ember számára örök dilemma a bűn kérdése. Ezúttal vizsgáljuk meg közelebbről ezt a témakört. Létezik-e bűn? Mi számít bűnnek? Milyen kihatásai vannak a bűnnek? Hogyan tehető jóvá, amit egyszer elrontottunk?

bunbeeses4

 

A bűn spirituális megközelítése

 

Véleményem szerint bűnnek az nevezhető, amikor az ember egy bizonyos szintű tudás hiányában cselekszik, vagyis vét az isteni törvények ellen. Továbbá az is bűnnek felel meg, amikor az ember tisztában van azzal, hogy amit tesz, az helytelen, intuitív módon, vagy mert megvan hozzá a tudása, érzi belülről cselekedetének helytelen voltát, mégis a szerint hozza meg döntését. Ebből látszik, hogy mind a fejletlenség (nem tudás), mind az intellektuális (észbeli) tudás könnyen válhat a bűnbeesés ösztönző tényezőjévé. Mindazonáltal kell hozzá az emberi én, ami nélkül nem megy végbe a folyamat. Szükség van a gyenge pillanatra, a figyelmetlenségre vagy olyan ráhatásra, amely letéríti útjáról az emberi ént. Ilyen belső és külső sugallatból sokat ismert a vallás, a filozófia és a mindennapi élet.

 

Spirituális értelemben a tudás hiánya, s ezáltal a bűn elkövetése, nem mentesít a következmények alól. Kozmikus törvények, mint amilyen a karma is, biztosítják, hogy hatás ne maradjon visszahatás nélkül, vagyis nincs olyan hatás az univerzumban, ami elveszhetne. Az emberi faj hírhedt a bűnbeesésről. Na, nem szimplán Ádám-Éva történetére gondolok, hanem sokkal inkább, hogy nem igazán tanul a hibáiból. Sok ezer éven át nagyjából ugyanazokat a bűnöket ismételjük, de nem értjük meg a lecke lényegét: az sehova sem vezet! Pontosabban a semmibe vezet – ezért bűn. De aki individuummal rendelkező, értelmes lénynek hiszi magát, annak a semmi, a végső feloszlás, a halál nem igazán csábító végcél. S mégis, az emberek nem okultak ennyi idő után sem a vétkeik következményeiből. Vajon meddig mehet ez így?

 

Az ember sokszor nyúl a hithez. Sőt, manapság egyre többször. Miért? Mert a logika vastörvényei nem adnak kielégítő magyarázatot az életére. Spirituális értelemben a hit nem nélkülözi a tudást, csak éppen nem földi, hanem magasabb rendű (transzcendentális) tudásra épül. Ez szavakkal aligha kifejezhető. Ez inkább megsejthető, ez belülről átélhető, érezhető, ösztönszerűen megjelenő, olykor intuíció formájában gondolati előzmények nélküli, kész tudás. Mindenkivel történt már olyan, hogy először csinált vagy mondott valamit, s csak később gondolta végig, hogy mi történt, viszont az eredmény meglepően sikeres volt.

 

A spirituális világban az számít tudásnak, amit az ember a hitével már megvalósított és visszaigazolt. Ez a bizonyosság. Furcsa, de a fizikai tapasztalaton túl, mármint az öt alapérzékszervünk és az elménk számára csak részlegesen, töredékesen felfogható és megragadható világon túl, létezik egy másik, a szellem birodalma. Ott egészen mások a törvényszerűségek, az okok és az okozatok láncolata, az isteni logika. Mégis, ha a befolyását nézzük, akkor az irányítja az emberi sorsokat és nem fordítva, tehát nem az emberek kénye-kedve irányítja az isteni világokat, még ha olykor az Isteni Gondviselés meg is hallgatja az emberi kívánságokat.

Ami a bűnbeesés témáját legjobban megvilágítja, az a filozófia. Filozófia alatt nem spekulálgatást értek, hanem azt a magyarázatot, ami gondolkodni és élni tanít. Mert ez volt eredetileg az igazi tudás, az igazi filozófia rendeltetése, amely minden emberben el lett programozva, csupán meg kellene tanulnunk használni. A filozófia nem nélkülözi a hitet, sőt épít rá. Persze nem a vak hitre, vagy a dogmatikus, emberi hitrendszerekre. Ezzel szemben a hit egy mindenkire jellemző transzcendentális tudati megnyilvánulás, melyet azért ajánlatos nyitva tartani, hogy beleolvadjon a mágikus egészbe. A legtöbb hittel ma a Földön éppen az a probléma, hogy az ember szinte semmit sem tud magában megtapasztalni általuk. Sokféle hitrendszer és vallásforma csak felnagyítja és eltorzítja a dolgokat. Ezt azért tudják megtenni, mert az emberi személyiség számos válságot él meg korunkban és hiányzik a tisztánlátása. Hogy ez miből derül ki? Tessék körbe nézni! Az emberek gyakran ellentmondásban élnek saját magunkkal és a világgal… Ez a válság egyik tipikus jele, szerintem.

 

A Paradicsom

 

Javaslom, evezzünk a Biblia vizeire! Vizsgáljuk meg, hogy a spirituális, tehát a szellemi világokban fennmaradt biblikus történet szerint mi történt sok-sok ezer évvel ezelőtt a Paradicsomban. Először is, nem árt tisztázni, hogy a Paradicsom egy konkrétan létező hely volt a Földön, s nem csak egy jelkép. Akkoriban, amikor a Biblia eme passzusa íródott, a Földnek olyan volt az elosztása, hogy az életre legalkalmasabb helyet, ha már ragaszkodunk ehhez az elnevezéshez, akkor a Paradicsomot ténylegesen emberek lakták. Azért hívták így, mert ez volt a Földön megtalálható leggyönyörűbb Kánaán abban az időben. Egyedül ott volt kimondottan tiszta, iható édesvíz, rendkívül gazdag volt a növény- és az állatvilága is. Eredeti neve: az Élet Kezdete, a Világ Adománya. Bárhogy is nevezzük, ezt a helyet a föld népe ajándékba kapta. Nem egyetlen emberpár lakta, de ez a történetünk szempontjából mellékes.

 

A tudás fája – A Jó és a Gonosz fája

 

„Amely napon eszel róla, halálnak halálával halsz!” – mondá az Úr az első embereknek. Ez a kijelentés a tudás fájától intette óva az embert. De miért akarta a Mindenható távol tartani az embert a tudástól? Nem az áll-e érdekében, hogy az emberi lélek fejlődjön? Nem azért teremtette az Úr az embert, hogy hozzá hasonlóan kicsiny teremtővé váljon? Csupa ellentmondás ez a helyzet.

 

Nos, Ádámot a mai Biblia szerint Éva szedte rá rútul a bűnre, amikor a Sátán kígyó képében meggyőzte őt, hogy ha eszik a tudás fájának gyümölcséből, akkor olyan hatalmassá válik, mint a teremtője. Ádám lényegében egy szenvedő és befolyásolható alany, míg Éva egy csábító, megkísértő színben tűnik fel. Egy másik típusú „Biblia” szerint, nevezetesen a gnosztikus iratok, teljesen másképpen beszélik el ugyanezt a történetet. Azokban is Éva kóstol elsőként, majd őt követi a „bűnbe” Ádám. Azonban ebben a verzióban nem kígyó szerepel, hanem egy sólyom száll le egy fa ágára és közli Évával, hogy Ő a Logosz (Isteni Értelem), s ha szabad akaratából úgy dönt, ehet tudása gyümölcséből. Évát a sztori szerint a Föld Ura – a Sötétség ura – megpróbálja lebeszélni róla, de végül csak megkóstolja a tökéletes tudás almáját és mindent látóvá válik. Ezután jön Ádám, és a történet happy-enddel zárul. A felállás itt fordított: a Logosz a tudást akarta átadni az embernek, a Föld sötétségének démona viszont minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy ezt megakadályozza. Ki így, ki úgy ismeri a bűnbeesés epizódját.

 

De ha felnőtt, önálló és józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor rájöhetünk néhány tanulságra még mielőtt vallási vitába bonyolódnánk arról, hogy melyik történet hiteles és hogy kinek van igaza. Az első verzióban egy Hang, akit Teremtőnek titulálhatunk, megtiltja, hogy a tudás fájáról egyen az első emberpár. A második verzióban a Hang beszéli rá a kóstolásra a nőt és a férfit. Itt komoly ellentmondás feszül, amit a spirituális ismeretek egy csapásra feloldanak.

 

„Amikor Satanell kígyó képébe öltözve járta a világot, a föld porából még csak éppen hogy belekezdett az emberi élet. Akkoriban keletkezett tulajdonképpen az emberi létforma. Isten azzal bízta meg Satanellt, a Kígyót, hogy készítse elő a szent erők lakhelyéül szolgáló területeket. Történt tehát, hogy a legszentségesebb energiák földi tárolóit, ahova aztán az energiaközpontokat telepítették, elkezdte Satanell kiépíteni.”

Ezért Satanell (a Bibliában Sátán néven szerepel), aki jobbára kígyó képében szokott megnyilvánulni, alázatos munkával létrehozta ezeket a szent erőtereket. Kijelölte a nemes erők középpontját, de szó sem volt sötét és démoni erőkről. Később ezt az eseményt úgy hagyta örökül Hermész (a Bölcsesség Istene) tanítványai által az utókorra, hogy ez az a hely, ahol állott a Jó és a Gonosz fája. Tehát az erőterek a Teremtő Úr parancsára megalkottattak. Ennek az adománynak őrzői a Jónak és a Gonosznak tudói voltak. Ezek a helyek ma is léteznek rejtetten. E helyek táplálják a Sorsot ősidők óta: eme erők irányítják a jó és a rossz történéseket bolygónkon. Ezekből az energiákból használnak fel mindig, amikor valamit a világunkban, a testet öltött lelkek sorsában meg akarnak változtatni. A történéseket az emberi akarat és a karma ihleti.

 

A fenti spirituális ismeretek birtokában a bűnbeesés a következőképpen magyarázható. A Föld egy olyan csodálatraméltó bolygója univerzumunknak, amely sokféle fajnak adott már otthont. Ezek közül a legutóbbit embernek nevezik. Egyedülálló csodának számít az ember a tekintetben is, hogy miként a Teremtőben megtalálható a jó és a rossz, a pozitív és a negatív pólus, úgy az emberben is ez eredendően adott. Amikor az emberi létforma szárba szökkent a földön, hatni kezdtek rá a föld szent erőterei. Az emberiség nyilvánvaló módon kezdetben relatíve primitív faj volt, ezért egyaránt hatottak rá a pozitív, magasabb rendű, felfelé törő és a negatív, alacsonyabb rendű, lefelé húzó erők. Ez volt a jó és a rossz fájáról való evés, magyarul az energiák mindkét töltését magába fogadta az ember. Azután az események úgy alakultak, hogy az emberben felbillent a belső egyensúly, felerősödött az alacsonyabb rendű természet – ez volt a tulajdonképpeni bűnbeesés. Majd ez elindította az embert egy olyan kényszerpályán, amelyen egyénként ma is jár. Az ok-okozatok hálójába belegabalyodva ma az emberiségnek meg kéne értenie, hogy a földi tudásba vetett kizárólagos hite nem szabadítja ki a lehúzó sorsszerű események fogságából. Csakis ha megérti sorsszerű helyzetét, az ősi kozmikus törvényeket és alkalmazza is azokat, akkor fogja újraélni Ádám és Éva történetének lényegét: a döntést és annak sorsszerű kihatásait. Ezt ma csak egyénileg tehetjük meg önmagunk és az emberiség üdvéért. Mire várunk? Értsük meg és döntsünk helyesen, hogy ne ismétlődjenek fejlődésünkben a kényszerpályák!

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..