Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Carl G. Jung spirituális oldala

Ki ne hallott volna a neves svájci pszichológusról és pszichiáterről, Carl Gustav Jungról (1875-1961)? Azt azonban talán már jóval kevesebben tudják, hogy Jung életét végigkísérték a spirituális élmények és jelenségek. Ismerkedjünk meg az analitikus pszichológia atyjának legbenső titkaival! Merthogy a géniuszok életét átszövik a transzcendens élmények, csak mi ezekről vajmi keveset hallunk.

A jungi elmélet három szakaszt különböztet meg az emberi fejlődésben: a testi születést, amely a biológiai önállóvá válás időszaka, a serdülőkort, amely az egyéni én-tudat kialakulására való, valamint a szellemi születést, a „Selbst”, vagyis az ősmag irányának érzékelését. A Jung-féle pszichoterápiás technika célja, hogy az ember ismét létrehozhassa az „Én”-t, miközben hidat ver az individuális és kollektív tudattalan között.

A Selbst érzékelés a jungi pszichológia központi célja. Az analitikus pszichológia a személyiség fejlődésének főként eme felnőttkori szakaszával foglalkozik. Így aligha lepődünk meg azon, hogy a személyiség alakításának, illetve formálásának a legjobb időszakát a felnőttkorban látja.

Ez utóbbi tézis magának Jungnak a tollából származik. De ki volt az, aki ezt az elméletet kidolgozta és mire alapozta azt?

Emlékek, álmok, gondolatok című önéletrajzi munkájából kiderül, hogy Jung élete folyamán megtapasztalta többek között az automatikus írást, kapott a szellemvilágokból üzenetet és a tisztánlátáshoz hasonló élményei is voltak. Így nem csoda, hogy munkásságában jelentős szerepet játszottak a láthatatlan világokból érkező információk. Jung komolyan vette a „jeleket”, s folyamatosan tanulmányozta is azokat.

A svájci pszichológus számára egészen mást jelentettek az intuíciók, mint számunkra. Nem csak a spirituális megtapasztalásokat értelmezte a tudatalatti szimbólumaiként, hanem az álmokat, sőt még a vallásos hiedelmeket is. Szerinte az álmok a kollektív tudattalan bölcsességének kifejeződései, egyfajta kísérletek a pszichés konfliktusok feloldására.

A Freud által feltételezett individuális tudattalanon kívül Jung feltételezte a kollektív tudattalan létezését, amelyben az emberiség évezredek alatt felhalmozott tapasztalatai összegződnek és tárolódnak. A mitológiai emlékképek és az archetípusok voltaképpen erre vezethetők vissza, avagy ebből fakadnak.

1944-ben Jung szívrohamot kapott. Ebben még nem lenne semmi meglepő, azonban a pszichológus elmondta, hogy eközben nem veszítette el az öntudatát, hanem érzékelte, amint kiszáll a testéből, majd lebeg a szobában, s hatalmas magasságból látta a földrészeket maga alatt. Testen kívüli élményének utolsó momentumaként egy indiai templomot mintázó, a levegőben úszó templomra emlékezett, majd váratlanul vége szakadt az élményének, mert megjelent az orvosa, aki visszahívta őt a földre.

Ez egy egyértelmű halálközeli élmény volt – saját bevallása szerint. Mivel jómagam is éltem át hasonlót, ezt meg tudom erősíteni, na, nem mintha olyan könnyű volna tipizálni az effajta extázisokat. Jung később úgy gondolta, hogy azért éppen az orvosa hívta őt vissza, mert ő fog „helyette” meghalni. Nos, ez így is történt.

Fent említett könyve prológusában így ír: „Életem a tudattalan önmegvalósításának története. Minden, ami a tudattalanban zajlik, eseménnyé kíván lenni, és a személyiség is ki akar bontakozni tudattalan feltételei közül, hogy önmagát mint egészet élje át. Ha ezt a fejlődési folyamatot magamra vonatkoztatva akarom ábrázolni, nem használhatom a tudományos nyelvet, mert hiszen önmagamat nem tapasztalhatom meg tudományos problémaként.”

Jung élete vége felé érdeklődési körébe vonta a repülő csészealjakat is. Valószínűnek tartotta, hogy azok is projekciók – énkivetítések –, amelyek az emberiség kollektív pszichéjéből törnek a felszínre valamilyen világméretű esemény előhírnökeiként. Így Jung nem a földönkívüliek létezésében hitt, hanem magában a gondolatnak a fontosságában és annak archetípusában.

Jung Freud tanítványa, követője és barátja, majd 1913-tól tudományos ellenfele volt. Kritikusai ki nem állhatták Jung miszticizmusát és involvált moralizálást, míg másoknak éppen ezért nyerte meg a tetszését. Ha Jung ma élne, sokat tanulhatnánk tőle.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..