Száraz György magazinja
Száraz György magazinja
Meddig ámítjuk magunkat azzal, hogy nem léteznek előző életek? Miért hisszük el, hogy nincs újratestesülés? Nem magasröptű eszmefuttatásokba szeretnék bocsátkozni ezúttal, hanem néhány egyszerű érvet felhozni és néhány kifogást megcáfolni, merthogy a reinkarnációnak nincs szüksége arra, hogy én vagy bárki más igazolja.
Honnan ismerhetjük fel, hogy valóban misztikus élményben volt részünk? Mi változik meg az emberi lényben a misztikus élmények hatására? Mennyire szubjektív egy transzcendens tudatállapot? Ki fedezheti fel a csodák világát? Hol mennek végbe a misztikus megtapasztalások?
Számos videó-üzenet kering az Interneten, amely megdöbbentő információkat tár fel és szivárogtat ki a tudományos körök belső berkeiből. A NASA és a hozzá hasonló intézmények természetszerűleg nem hozhatják nyilvánosságra valamennyi kutatási eredményüket, de más módon azért – például csepegtetve – kiadhatnak néhány fontos részletet. Egy ilyenről lesz szó.
Létezik egy olyan ősi kód, amely a teremtés alapja. Mérettől függetlenül minden atom és mikroszkopikus szervezet, valamint a legnagyobb galaxisok is ugyanazt a sémát követik. Vajon miért? Milyen következményekkel járna, ha megfejtenénk és közreadnánk az Élet eme nagyszerű titkát?
Feltűnő, hogy az olyan híradások, amelyek a legújabb találmányokra, vagy a régi, de roppant hasznos szabadalmakra vonatkoznak, nem kapnak publicitást. Ilyen erős lenne a lobbi? Azoknak a magas beosztású tudósoknak és szakembereknek a véleményeiről is keveset hallani, akik tőlünk ezerszer mélyebbre látnak bele a kulisszatitkokba, pedig az ő állásfoglalásuk eléggé megalapozott.
Az ilyen típusú információktól megkímélik az érdeklődőket: Amikor a király a piramisokat építette, a nagy köveket távoli kőbányákból szállították ide. Azokat speciális jelekkel ellátott papiruszokra helyezték és egy pálcával megütötték. Ennek hatására a kövek megemelkedtek, s egy kilőtt nyílhoz hasonlóan tették meg az útjukat. Így kerültek a kövek azokra a helyekre,
