Száraz György magazinja
Száraz György magazinja
Miért és hogyan foglalkozzunk a magyarság ősiségének és eredetének a kutatásával?
A kérdést inkább személyes hangvételűre transzformálom, mivel nem elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy más hogyan és miért mélyedjen el eredetünk tanulmányozásában, hanem sokkal inkább arról, hogy hol húzódnak az egyes megközelítési módok erővonalai. Ugyanakkor mégis helyes a kérdés,
A halál képzete sokféleképpen terítékre kerül az egyes korok, a különféle népek és az eltérő iskolák tálalásában. A magyarság esetében a halál a lélek fogalmán keresztül válik érthetővé. Méghozzá egy olyan lélekben hittek elődeink, amely a halál után egy másik létmódban folytatja életét. így lényegileg halhatatlan!
Mivel a múltat a mai materiális eszközeinkkel nem tudjuk teljes mértékben rekonstruálni, így csupán az a lehetőségünk marad, hogy az általunk elfogadott ismeretek felhasználásával összerakott képben „hiszünk”. Vagyis elhisszük, hogy mi helyesen vagy legalábbis majdnem helyesen ismerjük, érezzük át a múltunkat. Ettől a ponttól kezdve a történész, a régész,
Ősi vallásunktól való megfosztatásunk után sokat lehetett hallani a boszorkányokról. A táltosokon kívül a boszorkányok rétegét célozta meg a világi hatalommal lepaktáló katolicizmus azért, hogy egyszer s mindenkorra eltüntesse a magyar ősvallás letéteményeseit. Gyorsan elterjesztették, hogy a boszorkányok a sátán szolgái, akik a sötét varázslatok tudói, s akik tudományukat az emberek és az állatok megrontására,
Az ego minden emberben ott van, illetve az egós gondolkodás. Hiába érezzük úgy, hogy mi nem, velünk soha nem fordulhat elő, hogy olyanokká váljunk. Hogy milyenekké, itt van néhány példa: túl büszke, ragaszkodó, kioktató, parancsoló, sértő, sértődékeny stb.
Jelenben lenni nem egyszerű feladat. Hisz az ember gondolkodó lény, s azt mondják arra született, hogy elméleteket gyártson, újabb és újabb felfedezéseket tegyen, tervezzen, álmodozzon. Bár ha jobban meggondoljuk szerintem pont ezek a dolgok azok, amik a legtávolabbra visznek bennünket belső önmagunktól és attól, hogy átlépjük azt a bűvös küszöböt,
