Száraz György magazinja
Száraz György magazinja
Amennyiben elfogadjuk, hogy az „életünk tudatos és öntudatlan teremtések eredménye”, akkor akár a következő kérdéseket is megfogalmazhatjuk: Minden eseményért én vagyok a felelős? Az öntudatlan, a gyerekkori, esetleg az előző életbeli eseményekért is? Ki az az „én” a lényemben, aki mindent elkövet? Hol érhető tetten a teremtési aktus? Ha én vagyok a felelős mind a jó sorsomért,
Az egyik legizgalmasabb kérdés számomra az emberré válás folyamata. Ne ijedjen meg a kedves Olvasó, mert nem Ádám-Évától kezdve dolgozom fel ezt a témát. Egy cikkben aligha lehetne, hanem pusztán észrevételeket tennék az ősember és a modern ember orientációival kapcsolatban, amelyek egészen más megvilágításba helyezik a kezdetek emberét.
A magyarság földönkívüli eredetével foglalkozni egyesek számára szinte kimeríti a tébolyultság fogalmát. Ezt a nézetet tiszteletben tartva, nem tartom elvetemült ötlenek legalább megvizsgálni az őshagyományunk néhány olyan töredékét, amelyekből több kutató és szimpatizánsaik a magyarság kozmikus származására következtetnek.
Mindjárt az elején elárulom, hogy aki a civilizációk forrásait, kezdődátumait és egymásból való következésük témáját kutatja, az elé tornyosuló kérdéshegyekkel, egymásnak ellentmondó történeti beszámolókkal, évről-évre újabb és újabb régészeti eredményekkel és széles skálán mozgó becsléssel találja magát szemben.
A napvallás szerint az embert egy minőségi, pontosabban igazi minőségeket képviselő lénynek alkotta meg a Teremtő. A minőség mindig nemes értéket hordoz: van, hogy csak belül, van, hogy kívül is. Ez a minőség égi eredetű, azaz mindig lelki síkokról ered. Az égi minőségek – a szeretet, a hála, a béke,
A napvallás nyári időszakban végzett, úgynevezett szoláris szertartásai közül a legkülönlegesebb rítust szeretném bemutatni a számodra. Mivel válogatás nélküli közönséghez szólok, engedd meg nekem, hogy egyszerűen, lényegre törően, mégis szabatosan fogalmazzak e rangos ceremónia szemléltetése kapcsán!
