Száraz György magazinja
Száraz György magazinja
Amióta emberiség az emberiség, dúl a vita filozófusok, teológusok, tudósok és mindahány gondolkodó lény között, hogy mi a jó és a mi a rossz, hogyan lehet különbséget tenni a jó és a rossz kategóriák, minősítések, megítélések és a belőlük sarjadó eszmék-hiedelmek között. Ez a csavaros kérdés elérte az ezotériát is,
A múltkori cikkemben azt kérdést feszegettem, hogy voltaképpen létezik-e jó és rossz a mindennapiság síkján, vagy ezek csupán a mi szubjektív megítélésünk eredményei, egyfajta viszonyfogalmak, amikkel mi címkézzük fel az életeseményeinket. Most azonban egy sokkal nagyobb fába vágom a fejszémet – legalábbis egy csapás erejéig –, ugyanis az embertől független Jóval és Rosszal fogok foglalkozni.
Sok magyar ébredezőben a tudatosulásuk bizonyos stádiumában szoktak felvetődni a következő kínzó kérdések: vajon én magyar vagyok-e? Mitől vagyok én magyar? Mitől érezhetem azt, hogy esetleg másik honfitársaim nem feltétlenül magyar? Hogyan dönthető el, hogy valaki igaz magyar-e, vagy csak magyar testbe született? Mi áll annak hátterében, hogy a világ más tájain élők közül sokan magyarnak vallják magukat,
A magyarságról elterjesztett nézet, hogy csak I. István korától vált kereszténnyé. Ennek azonban számos történelmi és szellemtudományos tény ellentmond. Én azt állítom, hogy a magyarság istenhívő nép volt már jóval I. (Szent) István uralkodása előtt is.
Ebben az eszmefuttatásomban néhány kényes kérdést feszegetnék: miért térnek el homlokegyenest egymástól az emberi fejekben létező valóságok. Ebből kifolyólag: miért hiszik egyesen – például ateisták, tudósok, teológusok, átlagemberek –, hogy az ő személyes hiedelmeik igazabban (vagy kizárólag igazak) és pontosabban írják le a valóságot, mint a hagyomány képviselői, akiket kifinomultabb,
Sokszor tapasztalom, hogy az ember beleveti magát a spirituálisnak, ezoterikusnak és alternatívnak mondott tanulmányokba, képzésekbe, tanfolyamokba és egy-két hónap, vagy egy-két év után elvárja, hogy olyan csodálatosan működő extra képességei legyenek, mint amilyen a harmadik szemes látás, az energialátás, a gyógyító- és/vagy a jósképességek, majd idővel a tudatos testelhagyás,
