Száraz György magazinja
Száraz György magazinja
Az egyik legizgalmasabb kérdés számomra az emberré válás folyamata. Ne ijedjen meg a kedves Olvasó, mert nem Ádám-Évától kezdve dolgozom fel ezt a témát. Egy cikkben aligha lehetne, hanem pusztán észrevételeket tennék az ősember és a modern ember orientációival kapcsolatban, amelyek egészen más megvilágításba helyezik a kezdetek emberét.
A magyarság földönkívüli eredetével foglalkozni egyesek számára szinte kimeríti a tébolyultság fogalmát. Ezt a nézetet tiszteletben tartva, nem tartom elvetemült ötlenek legalább megvizsgálni az őshagyományunk néhány olyan töredékét, amelyekből több kutató és szimpatizánsaik a magyarság kozmikus származására következtetnek.
Mindjárt az elején elárulom, hogy aki a civilizációk forrásait, kezdődátumait és egymásból való következésük témáját kutatja, az elé tornyosuló kérdéshegyekkel, egymásnak ellentmondó történeti beszámolókkal, évről-évre újabb és újabb régészeti eredményekkel és széles skálán mozgó becsléssel találja magát szemben.
Őstörténeti kutatómunkám során megtaláltam a magyarság kozmikus históriájának egy újabb puzzle-darabkáját, melyet most ismertetek is.
Hajlamosak vagyunk az írott történelem előtti embert teljesen primitívnek titulálni, s számos előítélet tapad az ősember kifejezéshez is. Ősi csontmaradványok és a ma többé-kevésbé vizsgálható vadásztársadalmak szokásrendszerének összehasonlítása alapján próbálnak a vallástörténészek egy-két következtetés levonni a 30 000-40 000 évvel ezelőtt élt emberiségről. Utazzunk vissza az időben!
Amikor a hagyomány szerint Napóleon feltette Francois Talleyrand-nak az azóta klasszikus idézetté vált kérdését arra vonatkozóan, hogy mit tegyen a magyarokkal, akkor Talleyrand állítólag csak ennyit válaszolt: “Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!”
