Száraz György magazinja
Száraz György magazinja
Az embert mindig is foglalkoztatta, hogy a fizikai pályafutása után milyen sors vár rá, egyáltalán mire számíthat. A különféle létállapotokat és létállapot-változásokat ezért a lehető legprecízebben és legrészletesebben ki kellett fejteni már az ősi kultúrákban is, hogy az ember felkészülhessen a mindennapi tudata számára elmúlást jelentő és visszafordíthatatlan változásokra.
Baalbek csodavilágát már érintettem egy korábbi cikkemben, melyet itt külön is elolvashatsz: http://boldognapot.hu/blog/baalbek-csodavilaga-2/, ugyanakkor most újra előveszem a témát, mert érdemesnek tartom ezt más oldalról is megközelíteni.
A 2016-os év több, említésre méltó archeológiai szenzációval ajándékozott meg minket, melyek közül most csupán egyet ragadnék ki. Teszem ezt azon oknál fogva, hogy ez az eset messze túlmutat a felfedezés tárgyán, mivelhogy világossá teszi, hogy bárki bármikor felismerhet vagy észrevehet olyan dolgokat az életben, amelyeket az adott terület vagy témakör tudományos fokozattal bíró kutatóinak eleddig nem sikerült.
Ismerkedjünk meg azzal, hogy őseink kit tiszteltek Istenként, hogyan személyesítették meg a Teremtőt és miért él még mindig szívünk mélyén kitörölhetetlenül az Istennel való szövetségünk emléke!
Két világ határán állunk jelen pillanatban. Mondhatjuk, hogy az egyik az óvilág, a másik az újvilág. A történelemtudomány is ismer ilyen terminusokat. Ez a diszciplína Újvilágnak az amerikai kontinenst és az azt körülvevő szigeteket nevezi a 16. század közepe óta. Miért? Mert akkoriban a tudósok úgy hitték (érdekes megfogalmazás ez),
Több tízezer évvel ezelőtt még ősi építők poroszkáltak a Földön, akik újabb és újabb kultúrák alapjait fektették le és számos műveltséget virágoztatták fel a föld porából. Ezek nyomait ma a világ távol eső pontjain csodálhatjuk meg: Egyiptom, Törökország, India, Latin-Amerika csupán néhány olyan térség, ahol az ismeretlen építők megvetették a lábukat.
