Száraz György magazinja
Száraz György magazinja
Az egyik legizgalmasabb kérdés számomra az emberré válás folyamata. Ne ijedjen meg a kedves Olvasó, mert nem Ádám-Évától kezdve dolgozom fel ezt a témát. Egy cikkben aligha lehetne, hanem pusztán észrevételeket tennék az ősember és a modern ember orientációival kapcsolatban, amelyek egészen más megvilágításba helyezik a kezdetek emberét.
Mindjárt az elején elárulom, hogy aki a civilizációk forrásait, kezdődátumait és egymásból való következésük témáját kutatja, az elé tornyosuló kérdéshegyekkel, egymásnak ellentmondó történeti beszámolókkal, évről-évre újabb és újabb régészeti eredményekkel és széles skálán mozgó becsléssel találja magát szemben.
Őstörténeti kutatómunkám során megtaláltam a magyarság kozmikus históriájának egy újabb puzzle-darabkáját, melyet most ismertetek is.
Hajlamosak vagyunk az írott történelem előtti embert teljesen primitívnek titulálni, s számos előítélet tapad az ősember kifejezéshez is. Ősi csontmaradványok és a ma többé-kevésbé vizsgálható vadásztársadalmak szokásrendszerének összehasonlítása alapján próbálnak a vallástörténészek egy-két következtetés levonni a 30 000-40 000 évvel ezelőtt élt emberiségről. Utazzunk vissza az időben!
Erdélyi zarándoklatunk során 2016-ban első ízben kerestük fel Arsenie Boca, egy szent életű szerzetes végső nyughelyét. Spirituális töltődéseink sorában örökre emlékezetes marad ez a lelki találkozás.
Amennyiben Atlantisz idejét a mai hivatalos történelem előtti időszakra datáljuk és misztikusnak tartjuk, akkor Mu elsüllyedt világának históriáját még toldjuk meg egy jókora arasszal, mivel a mai emberiség lelki fejlődésének szempontjából az időben visszafelé haladva Atlantisz, Lemúria és Mu/Mú nagy műveltségei voltak a legmeghatározóbbak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy léteztek még egyéb kisebb,
