Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Dharma

Egy furcsa, látszatra értelmetlen szó magyarul, azonban a tartalma nagyon is kézzelfogható. Egy olyan általános, mindent felölelő fogalomkörre utal, melyet minden embernek érdemes megismerni, azon felül figyelembe venni egész életére kiterjedő módon. Kevés ilyen fogalom van, mely vallásoktól, ideológiáktól, faji, nemi és egyéb hovatartozástól függetlenül egyetemes érvénnyel bír, minden egyes ember életében: ez a dharma.

 

Dharma az, ami fenntartja az ember létezését. Ez első hallásra – bevallom – misztikusnak hangzik, de hidd el, hogy nem az. A dharma a „dhr” szógyökből ered, amit úgy lehetne visszaadni a legszabatosabban, hogy „viselni, amit viselni kell”. Persze itt jön a mi európai neveltetésünk és elménk, amely rögvest rávágja, hogy akkor a dharma szó végül is sorsot jelent. Ez azonban korántsem meríti ki a dharma fogalomkörét. A dharmába sokkal több minden tartozik bele, mint hinnénk.

A dharma azt is magába foglalja, hogy az ember az isteni törvényekkel összhangban, erkölcsösen és spirituális értelemben törvénytisztelő módon éljen. Tehát egy szellemiséget tükröz, mely szerint az embernek uralkodni kell magán, pontosabban a negatív ösztönein és beidegződésein. Nevezetesen, az embernek uralkodnia kellene elsőként a kéjen vagy bujaságon vagy az alacsonyabb rendű vágytermészetén, másodszor a mohóságon vagy kapzsiságon vagy telhetetlenségen, harmadszor a dühön vagy haragon vagy indulatain. Szándékosan adok többféle fordítást, mert így talán plasztikusabb, hogy miféle erkölcsiséget és életelvet foglal össze a dharma.

A dharma szokás, törvény, jog, igazságosság, erkölcsösség egyes számban. Viszont többes számban már mást jelent: dolog, gondolati tárgy, a lét valamely jelensége. Ugyanakkor a Dharma Buddha Tana is. Én elsősorban, de nem kizárólagosan az első megközelítésben tárgyalom.

 

A Bhagavad-Gítából, egy ősi védikus (szent, tiszta tudást tartalmazó) könyvből származnak a következő idézetek. Próbálj elfogulatlanul belegondolni, hogy egyetértesz-e az alábbiakkal:

 

“[19.] Akinek minden törekvése mentes az érzékkielégítés vágyától, arról tudhatjuk, hogy teljes tudással rendelkezik. A bölcsek azt tartják róla, hogy a tökéletes tudás tüze már felégette tetteinek visszahatásait.

[20.] Lemondván minden ragaszkodásról, mely tettei gyümölcseihez fűzi, az ilyen ember örökké elégedett és független, s bár számtalan tettet végez, nem a tettek gyümölcséért cselekszik.

[21.] Az ilyen értelmes ember tökéletesen uralkodik elméjén és értelmén. Nem tekinti javai tulajdonosának magát, és csupán annyit dolgozik, amennyi léte fenntartásához szükséges. Aki ily módon cselekszik, arra nem hatnak a bűnös visszahatások.

[22.] Aki elégedett a magától kínálkozó nyereséggel, aki megszabadult az ellentétpároktól, aki nem irigy, s aki a sikerben és a kudarcban egyaránt rendíthetetlen, azt bár cselekszik, sohasem kötik le tettei.”

( B. G. IV. 19.- 22. „Úgy, ahogy van” nyomán)

 

 „Akinek művét nem a vágy formálja, akinek tetteit a bölcsesség tüze emészti föl, azt a tudók ’bölcs’-nek nevezik.

Aki nem ragaszkodik tettének gyümölcséhez, mindig elégedett, menedéket sehol sem keres, az nem tesz semmit, még ha cselekszik is.

Aki nem vágyik semmire, elméjén és énjén uralkodik, mentes minden sóvárgástól és csak testével cselekszik, az bűnt nem követ el.

Aki megelégszik azzal, ami számára önként kínálkozik és az ellentétpároktól megszabadult, aki nem irigy, aki sikerben és kudarcban egyensúlyban marad, azt, bár cselekszik, tettei nem kötik.

Akiből kihalt a dolgok iránti vonzódás, harmonikus, gondolatai a bölcsességben megállapodottak, tettei áldozatok, annak minden tette elenyészik.”

( B. G. IV. 19.- 22. Annie Besant nyomán a teozófusoktól)

 

Mindenkinek és mindennek van dharmája. Ez teszi az embert egyedivé és különlegessé. Ez a páratlanság voltaképpen abból a szentségből fakad, amit mi önvalónak, vagy léleknek nevezünk. Gondold csak meg, hogy magának az embernek is vannak olyan speciális tulajdonságai, amik emberré teszik őt. Ezeket a tulajdonságokat bizonyos elvekkel kell szabályozni, illetve ha nem is kell, mégis megfigyelhető, hogy bizonyos elvek és törvényszerűségek mégis csak szabályozzák.

 

A dharma úgy is felfogható, mint az örök mérték és alapállás, melytől, ha és amennyiben eltérünk, szenvedünk. Ha eltérünk tőle, akkor világi irányban teljesedhetünk ki, ha közelítünk felé, akkor az isteni világokban teljesíthetjük be azt az életprogramot, amit kaptunk általa. Az előbbi a profán, az utóbbi a szent ösvény. Az embernek módjában áll választania a kettő közül. Igaz, nem mindig lehet, csakis olyan élethelyzetekben, melyeket útkereszteződésekként kapunk. Amikor elindultunk egy ilyen sorsszerű útkereszteződésben balra, akkor már egy darabig abba az irányba kell haladnunk, nem térhetünk le róla bármikor. Azután pedig, amikor egy újabb keresztúthoz érkezünk, ismét megadatik a választás szabadsága. Kérdés az is, hogy addigra gyűjtöttünk –e elegendő tapasztalatot, amik által bölcsebben, a dharmánknak megfelelőbben, a dharmánkkal nagyobb összhangban tudjuk meghozni a döntésünket.

 

A világ legnagyobb csodáit akkor élheti át az ember, amikor az önvalóval azonosul. Akkor jut rejtett, isteni képességeinek birtokába, akkor kezdi valójában megérteni, miért született erre a bolygóra, s hogy mi a dolga ebben a világban.

 

A dharma az Élet egyik, szám szerint 7. alaptörvénye. Ez az életutunk és az életfeladatunk talaja. Egyszerre ad értékrendet, erkölcsösséget, kötelességet és törvényt. A dharma azt mutatja meg, hogy te hogyan kellene, hogy viszonyulj a világhoz. Alapvetően az emberi természet kettősége rejlik a kérdés mögött. Lássuk, hogy minden cselekedetünkkel, melyik két erőt szolgálhatjuk!

 

  • a nem lét és az illúziók erejét vagy a Létét.
  • a gonosz, démonikus érdekeket vagy az isteni szándékokat és célokat
  • maya, vagyis a káprázat erőit (adharma) vagy a dharma energiáit
  • a szétosztottságot és a megosztottságot vagy a tudatosságot és a koncentrációt
  • a testtel való azonosulást hajtjuk végre vagy a lelkünkkel való azonosulást
  • a halandóságba ragadva éljük le az életünket vagy szert teszünk a halhatatlanságra
  • az ellentétpárok között vergődünk vagy megvalósítjuk az egységtudatot
  • végül, de nem utolsó sorban a kötöttségeink számát szaporítjuk vagy épp ellenkezőleg: fokozatosan megszabadulunk a kötöttségeinktől

 

Ez mind eldől az életünk parányi szituációiban, ámbátor meglehet, hogy mindebből jóformán semmit nem vesz észre a rohanó, idegeskedő, valamit mindig hajszoló, vágyaitól sanyargatott, s éppen ezért megtévesztett szellemű ember. Holott, nem az újabb és újabb elfogyasztott étel, a soron következő anyagi siker és a dicsőség, elismerés, hatalom légvárai azok, amik felszabadítják és halhatatlanná teszik az embert, hanem csakis a saját lelkével, önvalójával ápolt mind intimebb kapcsolata, végül pedig a vele való teljes azonosulás.

 

Sokan összetéveszthetik a karma és a dharma fogalmát, ezért jobbnak látom most tisztázni ezeket. A karma a következmények törvénye, más szóval az ok-okozat törvénye. Ez arról szól, hogy miközben gondolkodunk, érzünk, érzelmeket élünk át, beszélünk, cselekszünk, tetteket hajtunk végre, vagy épp elmulasztjuk azokat, akképpen egy láthatatlan hálót szövünk magunk köré. Minden lelki, szellemi és testi mozdulatunkkal elindítunk valamit, ami előbb vagy utóbb visszahat ránk. A karma vagy a karmikus csomag olyan, mint a pontos címmel ellátott levél, amelynek mi vagyunk a feladói és a címzettjei egy személyben. Mindig azonos töltéssel és mindig mérték szerint. Ezt fejezi ki tökéletesen az ékes magyar nyelv velősen amikor azt mondja, hogy „ki mint vet, úgy arat”.

 

Ehhez képest a dharma az egó feladása, mely egyszersmind a birtoklási vágy, a hatalomvágy és a testtel való azonosulás feladása is. Ez abból a felismerésből fakad, hogy ha nem adja fel egóját valaki, értve ezalatt, hogy nem szabadul meg a földhöz kötött éntudata negatív, romboló tulajdonságaitól, akkor nem ér el eredményeket az önmegvalósulás útján.

Ha azonban valaki a dharmája szerint él, akkor mindenben megtalálhatja a boldogságot, mert elfogadja azokat a kötelességeket, amelyeket az Úr reá rótt, igyekszik mind tökéletesebben végrehajtani azokat és ezért nem vár jutalmat vagy dicséretet. Így voltaképpen egy ember betartja a láthatatlan, ám mégis mindent kormányzó megállapodást Isten és ember között. Fogalmazzunk úgy, hogy a szent parancsolatok szerint él, de nem félelemből vagy érdekből, hanem mert tisztában van vele, hogy ő ezzel teszi a legjobbat önmaga, szerettei, a többi ember és az egész világ számára. Amikor a dharma szabályai szerint él valaki, jóllehet a kötelességeit hajtja végre, minduntalan egyedül Istennek mutat be áldozatot. Ezt a mindent átható világszellem érzékeli és mindig azt adományozza az ilyen ember számára, amire éppen a legnagyobb szüksége van a fejlődéséhez. Akkor, azt és oly módon, ahogyan az illető számára a legjobb. Az ilyen élet ragyogó, tartalmas, értelmes és mindenkoron eléri a célját. Úgy vélem, ezért is volt jó megismernie a kedves olvasónak ezt a régi, ám örökérvényű, mindenkire vonatkozó isteni törvényt.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..