Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Divináció – Isten akaratának megtudakolása

Angyalok, égi jelek, villámok, csontok, belső testrészek, lángok, a madarak röpte és voltaképpen minden jelenség alkalmas a jóslásra, ha valaki avatott lévén képes feltárni és kielemezni az isteni és kozmikus erők fókuszpontjainak tekintett energiamintákat a valóság egy darabjából. Ebben segítette mindenkoron az emberiséget a divináció.

 

Az antik időkben és még a történelemelőtti korokban is a csillagos égbolt jeleit, a természeti jelenségeket és tulajdonképpen minden fenomént úgy tekintettek, mint amiben rejtetten megtalálható az isteni akarat. Ez a mögöttes mozgatóerő kivétel nélkül minden alkotás és teremtmény esetében célra van hangolva és az isteni erők mozgása révén fejezi ki a felső akaratot.

 

A legszembeötlőbb megnyilvánulási forma az időjárás volt, amely az istenek hangulatát tükrözte a hiedelem szerint. A természeti katasztrófák pedig az adott térségben élők sorsával állt szoros összefüggésben – legalábbis régen ezt így gondolták az emberek. A földrengések, az árvizek, a pusztító aszály, az erdőtűz, a villámlások és az elemek megannyi játéka városok, ha nem birodalmak sorsát változtatta meg. Így kézenfekvő volt, hogy az istenek akaratát jó volna előre megtudakolni, úgyszólván kifaggatni, máskülönben az ott lakók egész életműve pillanatok leforgása alatt enyészetté válhat. Így a divináció nem holmi kedvtelés vagy sarlatán munka, hanem a szakrális műveltség, felelősség és kötelesség részét képezte, ily módon komoly megbecsülésre adott okot tudója számára.

 

Az etruszkok például máig utánozhatatlan és egyedülálló módon értettek a villámok mintázatainak kielemzéséhez. Sajnos, ez a tudásuk idővel elveszett vagy kikopott a köztudatból, de az is lehet, hogy szándékosan rejtették el, hogy csakis a beavatottak férkőzhessenek e rejtelem közelébe.

Ugyanakkor a kelta druidák prófétáltak a belekből, minként a közép-amerikai toltékok előtt is ismert volt ez a mágikus praktika. A májat állítólag fényes felülete miatt tükörként használták, s benne pillantották meg a jövendő események előjeleit.

Igaz vagy sem, mindenesetre arról is lehet olvasni, hogy a majáknál az volt a szokás, hogy fiatal lányokat vetettek a kútba, akiket néhány óra elmúltával kihúztak. A túlélőktől pedig elvárták, hogy átadják az alvilági utazásuk során kapott üzeneteket.

Shakespeare Julius Caesar című drámájában a béljós látnok így szól: Óvakodj március idusától! S valóban, a végzet akkor csapott le a császárra. A béljóslásról azonban korai lenne azt képzelnünk, hogy római találmány, mert már i.e. 10-9. században a prófétálás mesteri fokán művelték az etruszkok, akik a Merkúr bolygóhoz kapcsolták ezt a szervet, tudniillik a vastagbelet.

 

A máj kitüntetett szerephez jutott a divináció folyamán. Úgy tartották róla, hogy energetikailag a 3. csakrához csatlakozik, ami az életerő (solar plexus) fő központja, az érzelmek székhelye és a lélek egyik kapcsolódási pontja. Ebből arra következtettek, hogy akkor a máj valamilyen úton-módon összefüggésben áll a vitalitással, egyes érzelmekkel és a lélekkel is. Mindezt némi spirituális ismerettel ma már részben értjük, hiszen az erő csakrához valóban hozzátartozik a máj. Eszerint az indulatok egyik fő centruma az okkult anatómiában a máj, továbbá a lélek bizonyos fonalai közül, melyek a testhez kötik őt, az egyik itt lép be, itt tapad meg. Sőt, a szellemtudományból ismerjük, hogy a szellemi látás egyik fő érzékszerve a máj.

A májjósok a máj egyes részeit analogikus módon összekapcsolták a csillagok mozgásával, ebből olvasva pedig számos eseményre következtettek az áldozati állat májából.

 

Hellászban nagy kultusza volt a béljóslásnak. A divináció eme válfaja hadseregek sorsát és háborúk kimenetelét befolyásolta. Legnagyszerűbb példája ennek Xenophón hadvezér A tízezrek hadjáratának története című művében található, amelyben egy kalandos expedíció kritikus pontján a papok béljóslást végeznek, minekután Xenophón három napig nem engedi éhségtől szenvedő és az ellenségtől fenyegetett seregét elindulni. A béljóslás ómenjeit tiszteletben tartó parancsnokra a negyedik napon köszönt a szerencse, miután egy ökör feláldozását követően megérkezik az élelemmel megrakott hajó. Ezután már mindenki belátta, hogy ha nem várták volna ki a három napot, akkor sajnos elkerülték volna a hajót és valószínűleg egy részük biztosan odaveszett volna.

 

Mielőtt legyintenénk erre a divinációra, jobban tesszük, ha eszünkbe idézzük, hogy Xenophón művét maga a makedón isteni ivadék, Nagy Sándor is iránytűként használta. Alexandrosz mindenesetre a fél világot meghódította a maga korában, s Nagy Műve közben a divináció főbb ágazatait hívta segítségül. A látók hitelességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga Nagy Sándor sem tudta elkerülni a végzetét. A káldeus papok és saját látnokai egyaránt figyelmeztették, hogy Babilon ostromáért az életével fog fizetni. Bár a prominens hadvezért utolsó órái máig nem tisztázottak, annyi bizonyos, hogy az istenek visszaszólították őt maguk közé földi porhüvelyéből.

 

A sort lehet és kell is folytatni, hiszen a divináció egy olyan égi segítségnek tűnik, amely orientációs pontokat mutat és iránytűként funkcionál életünk tengerén. Feltéve, hogy valóban divinációról, s nem annak olcsó, kiüresedett, merkantilizálódott és hamis formáival van dolgunk.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..