Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Egy olasz szent ember kálváriája: a stigmákkal teli élet

Pio atya szentségét sok jel és bizonyíték támasztja alá, melyek közül csak néhányat ragadnék ki annak érzékeltetése céljából, hogy lássuk, milyen gyötrelmes és fenséges egyszerre olyan életet élni, amely az önzetlen szeretetről szól. Nem elsősorban életrajzot szeretnék nyújtani, hanem egy rövid vázlatot egy szentről, aki valóban tett az emberiségét.

 

Pio atya eredeti neve Francesco Forgione. 1887-ben látta meg a napvilágot, tehát el lehet képzelni, hogy milyen történelmi korszakokat élt át. Szegény családból származott. Látomásának engedelmeskedve 15 évesen korában lépett be a kapucinus rendbe. Korafelnőtt korától viselte a stigmáit a testén. 23 évesen felépült a tuberkulózisból.

 

Leveleiből tudjuk, hogy 1918. szeptember 20-án a templomban egy vízió kerítette hatalmába. Úgy érezte, hogy hamarosan meg fog halni, majdnem szétrobbant a mellkasa. A látomást követően tűnt fel neki, hogy a kezeiből, a lábaiból és az oldalából csöpög a vér. Onnantól fogva nap mint nap átélte a szörnyű kínokat egészen élete végéig, 1968-ig.

 

Különös, hogy soha nem gyógyultak be a sebei – legalábbis sok egyházi vezetőnek szeget ütött a fejében, hogy miért éppen Pioval történik mindez? Olaj volt a tűzre, hogy Maria De Vito, egy patikus húga, azzal mószerolta be Piot, hogy az atya nagybátyjától karbolsavat vásárolt, amit el is titkolt. A helybéli érseknél megértő fülekre találtak a lány aggályai, s tüstént indult is a hírrel a Vatikánba, hogy lemossa a keresztvizet a papról. A Vatikán által felkért szakértő nem talált magyarázatot a sebekre és furcsamód nem azt szűrte le az esetből, hogy természetfeletti, mennyei eredetű jelekről van szó, hanem arra a következtetésre jutott, hogy önmagának okozza őket az atya. Ennyit a hitről és a bizalomról az egyházon belül.

 

A képet azonban árnyalnunk kell, merthogy a sebek illatoztak, ami valljuk be, nem magától értetődő, sőt ez egy rendellenes jelenség az éveken keresztül szűnni nem akaró, gennyes sebek esetében. Feltehetően a vérveszteség sem volt csekély. A szemtanúk beszámolóiban olvashatjuk, hogy rózsa-, ibolya és violaillatú volt a szent. Sőt, a zarándokok ruhái teljesen magukba szívták ezt a finom parfümre emlékeztető illatot, s a távozásuk után is még napokig őrizték azt. Ezen felül Pio próféciákat is mondott, amelyek hitelességéről utólag könnyen meggyőződhetünk. Többeknek olvasott a gondolataiban, tehát telepatikus képességei is voltak. Egyszerűen előre megmondta a gyónás alatt a hívő bűneit. A köré gyúlt tömegből kiválasztotta a nem tiszta szándékúakat és hazaküldte őket. De még hihetetlenebb képessége volt, hogy egy időben két helyen tudott megjelenni. Ezt a képességet bilokációnak hívják. Azért nem minden paraszt gyerekből lett szerzetes képes minderre, nemde?

 

Mindezek dacára a hívő egyház kételkedett benne, s válaszlépésekre szánta el magát. Piot arra kötelezték, hogy ujjatlan kesztyűt hordjon. Népszerűségének azonban nem tudtak gátat vetni az egyházi hatóságok minden elszigetelő manőverük ellenére sem. Valóságos kultusz kezdett kibontakozni az atya körül, amit ő nagy lelki erővel tűrt.

 

Az első vádak után nem celebrálhatott misét. Csak 26 évvel később kapta vissza ebbéli jogát. A hozzá befolyt adományokból kórházat építetett. Nevével ugyan sokan visszaéltek, de ő semmit nem veszített a hírnevéből. Szólnom kell még azokról a gyötrelmekről, amiket Pio átélt. S ezek nem annyira lelkiek, mint inkább húsba vágók voltak a szó szoros értelmében. Az orvosok értetlenül szemlélték, hogy életben van még, hiszen a hatalmas vérveszteség és az, hogy szinte alig vett magához élelmet, elgyengülést kellet volna, hogy okozzon nála. Láza minden emberi léptéken túlment. Olykor rohamok lettek úrrá rajta, amit ő úgy magyarázott, hogy közben az ördöggel birkózott.

 

Halála további enigmákat (titkokat) szolgáltatott, egyszersmind visszaigazolta életművét. Holttestében egyetlen csepp vért sem találtak, a rejtélyes sebek a halála után azonnal begyógyultak és sebhely sem maradt hátra utánuk. 1999-ben avatták boldoggá, majd 2002-ben szentté. A jelek szerint méltán lehetne külön fejezetet szentelni neki a 20. századi keresztény misztikában.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..