Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Egy városi legenda: Az amerikai bors

Mami! Mami! – üvöltötte a kis Murna, miközben a bejárati ajtótól egészen a konyháig rohant.

Jött egy csomag. Csomagot hozott a postás!

Édesanyja, Savni, meglepetten nézett rá. Halvány fogalma sem volt, hogy ki küldhetett nekik csomagot. Talán tévedésről van szó. Az ajtóhoz sietett, hogy kiderítse. És valóban, a postás állt ott kezében egy kis téglaméretű csomagocskát tartva.

Amerikából, asszonyom. – mondta – Nézze! Amerikai bélyegek.

Igaza volt. A csomagolópapír jobb felső sarkában három furcsa kinézetű bélyeg volt, amelyeken egy emberfej volt látható. A csomagot Savninak címezték, csupa nagy fekete betűvel.

Nos, felteszem, bizonyára Pasni nagy-nagynénikémtől (fordító megjegyzése: nagyszülő lánytestvérétől) jött. – mondta magában Savni, miközben a postás fütyörészve folytatta útját az utcában.

Bár már vagy húsz éve lehet annak, hogy hallottam felőle. Azt gondoltam, hogy mostanára már bizonyosan jobb létre szenderült.

Savni férje, Jornas és fia, Arinas, épp bejöttek a kertből, ahova Murna kirohant, hogy beszámoljon nekik a csomagról.

Na, akkor nyisd ki! – mondta Arinas türelmetlenül. – Lássuk, mi van benne!

Miután lehelyezte az asztal közepére a csomagot, Savni gondosan elkezdte feltépni a csomagolást. Egy nagy ezüst edény volt benne zsanéros fedéllel, amelyet szalaggal rögzítettek. Egy levelet is találtak.

Mi ez? Mi a csuda ez? – érdeklődött türelmetlenül Murna. – Ez egy ajándék?

Fogalmam sincs. – mondta Savni zavarodottan. – Úgy hiszem, ez bizonyára Pasni nagy-nagynénikémtől jött. Immáron harminc éve, hogy kiköltözött Amerikába. De az utóbbi húsz évben nem hallottunk felőle. Talán a levél többet is elárul.

Óvatosan szétnyitotta az összehajtogatott lapot, majd döbbenten feltekintett.

Nos, ez egyáltalán nem segít. – közölte mérgesen. – Angolul íródott. Hogy a csudába várja el tőlünk, hogy angolul olvassunk? Mi szegény emberek vagyunk, nincs iskolai végzettségünk. Talán Pasni elfeledte az anyanyelvét harminc Amerikában töltött év után.

Nos, mindenesetre nyisd ki az edényt! – mondta Jornas. – Lássuk, mit rejt.

Savni gyengéden lehúzta az ezüst edény nyakáról a szalagot és felnyitotta a fedelét. Négy fej koccant össze az edény felett, amelyek tulajdonosai az edény tartalmát kémlelték.

Különös! – mondta Arinas. – Mindössze csak port látok. Az edény egyharmadig volt töltve világosszürke porral.

Mi ez? – kérdezte Murna rejtélyesen.

Nem tudom, drágám. – mondta Savni, miközbem megcirógatta lánya haját. – Te mit gondolsz?

Murna ismét az edénybe bámult.

Úgy vélem, ez kávé. – jelentette ki végül – Amerikai kávé.

Nem igazán passzol a színe a kávéhoz, drágám – mondta Jornas elgondolkodva. De talán helyes nyomon jár. Bizonyára valami ételféleség.

Murna ekkora már az orrát egészen az edénybe dugta. Majd hirtelen felkapta fejét és hangosan tüsszentett.

Felment az orromba! – magyarázta.

Ez az! – mondta Arinas. Biztosan bors! Hadd próbáljam ki!

Belemártotta az ujját a porba, majd megnyalta.

Igen. – mondta – Ez egészen biztosan bors. Enyhe, egész ízletes. Ez amerikai bors.

Rendben van. – mondta Savni. – Ki fogjuk próbálni ma este a raguban. Amerikai módra készült becsináltat fogunk készíteni.

Aznap este az egész család egyetértett abban, hogy az amerikai bors egy különleges extra ízt fog kölcsönözni a megszokott esti ragunak.

El voltak ragadtatva tőle. A hétvégére már csak egy kávéskanálnyi maradt a szürkés porból az ezüst edény alján. Ekkor Savni megálljt parancsolt.

Félretesszük az utolsó csipetet vasárnapra. Dr. Haret jön majd vacsorára, és hagyjunk neki is valamicskét e különleges élvezetből. Akkor fogjuk felhasználni.

A következő vasárnapon az egész család a legszebb ruháját öltötte magára, s készen állt a Dr. Harettel elköltött vacsorára. Ő volt a körzeti orvos, aki már évekkel korábban a család barátjává vált, annak nyomán, hogy egy balesetet követően megmentette Harina életét. Két-háromhavonta egyszer Savni meg szokta hívni a doktort vacsorára és mindannyian már előre feszülten várják a fővárosi egyetemen eltöltött fiatalságának szórakoztató történeteit.

A vacsora alatt, Savni kifejtette a rejtélyes amerikai bors történetét, elmesélte, hogy a maradékát abba a raguba tette, amelyet éppen fogyasztanak, és megemlítette a levelet, amelyet nem tudtak elolvasni.

Nos, adja csak ide nekem, adja csak! – mondta a doktor fürgén. – Én beszélek angolul. Le tudom fordítani Önöknek.

Savni elővette a levelet, és a család lenyűgözve várta, hogy a doktor elkezdje a fordítást.

 

     Drága Savni!

     Te ugyan nem ismersz engem, én a te öreg Pasni nagy-nagynénikéd fia vagyok. Soha nem mesélt nekünk sokat a szülőhazájáról, de a végzetes betegsége előtt idén azt mondta nekünk, hogy a halálát követően azt szeretné, hogy a hamvait küldjük vissza nektek azért, hogy szétszórhassátok ama vidék hegyei között, ahol született.

     Édesanyám két héttel ezelőtt távolozott el, a temetésére és a hamvasztására múlt héten került sor. Elküldöm nektek a hamvait egy ezüst urnában. Kérlek, tegyétek meg, amit kért, és szórjátok szét annak a helynek a közelében, ahol született!

     Unokatestvéred, George Leary.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..